Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

60 294. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. elvet, vagy bizonyos törvényt akar létrehozni, a mely előnyös az egész országra nézve, de fajok és osztályok ellen módosítani a házszabályokat: ez czivilizált államban eddig sohasem fordult elő. Lukács László : Maczedóniába való ! Várady Károly : Ti vagytok oda valók ! Polit Mihály: De Magyarországon történik valami olyan, a minek példáját egész Európában meg nem találhatjuk. (Zaj. Halljuk I Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polit Mihály: Ez onnan van, mert Magyarországon a magyar államférfiaknak különös fogalmuk van arról, hogy mi az a magyar állam, a nemzeti áUam, a magyar állameszme. Másutt Európában ismeretlen a fogalmak ilyen értelmezése. Volt már alkalmam fejtegetni, hogy mi az a nemzet és mi a nemzetiség és nem akarom ezt ismételni, mert nem tartozik szorosan a tárgyhoz ; tartózkodom ettől, mert látom fejem felett a Damokleskardot, t. i. az elnök ur figyelmeztetését, hogy »tessék a tárgyhoz szóink. (Felkiáltások balfelöl : Igaza van!) Csak egyet kivánok megjegyezni. Mi a nemzet fogalmának helyes kifejezése ? A magyar ifjúság mondotta és mi, nemzetiségek nagy köszönettel tartozunk ezért a magyar ifjúságnak, hogy : nyelvében él a nemzet. Mi, nem magyarajku népek is nyelvünkben akarunk élni. (Mozgás.) Mit jelent az, hogy nyelvében él ? Nem jelenti, hogy valaki szabadon beszélhet otthon vagy az utczán a saját nyelvén, hanem jelenti, hogy a nemzetnek az állami életben is kell nyilvánulni ; (Ugy van! ügy van! a nemzetiség padjairól.) és e tekintetben még valamit mondok. A politikai nemzet a mai tudomány szerint elavult fogalom. (Mozgás.) Nemzet csak az lehet, a mi nemzeni képes, (ügy van ! a nemzetiségieknél.) és ebben a tekintetben mi szerbek, tótok, románok épugy nemzet vagyunk, mint a magyarok. (Mozgás.) Ezeket elmondom, mert összeköttetésben vannak a házszabályrevizióval; mert épen az az áramlat, a mely diktálta e házszabályreviziót a horvátok, a nemzetiségek, a szocziálisták ellen, nyilvánul ebben, hogy mindenkor beszélnek a magyar nemzetről, az egységes nemzetről, pedig ezek egészen téves felfogások, mert ha azt mondják : politikai nemzet, akkor ebben mi is vagyunk, s akkor nem lehet azt mondani, hogy a nemzetiségek a haza és a nemzet ellenségei, (ügy van ! a nemzetiségieknél.) Ez képtelenség, hanem vagy el kell fogadni azt, hogy ugyanolyan nemzetek vagyunk mint a magyarok, vagy azt el kell fogadni, hogy a politikai nemzetben mi is benne, vagyunk, és akkor ellenségek nem lehetünk, mert saját érdekünknek volnánk ellenségei. (Mozgás.) Ha ezeket a téves fogalmakat mint elméleteket állítják fel, semmi baj, de ezeknek gyakorlati hatásuk is van. Nem régen itt a házban hallottam oly eszméket, hogy czivilizált ember, czivilizált parlament ezeket nem fogadná el, nem képzelhető, hogy egy parlamentben ilyet ki lehessen ejteni. És ki volt, a ki ezeket az eszméket hangoztatta ? Nem más, mint egy volt igazságügyminiszter. (Mozgás.) Polónyi Géza t. képviselő ur nemrég itt a házban azt mondta, hogy : a parlamentben inkompatibilitást kell teremteni, magában a parlamentben, hogy a ki a magyar nemzet, a magyar egységes állam ellen szól, annak nem lehet helye a parlamentben. (Helyeslés.) Dobrovics Milán: Éljenek a szerb radikálisok ! Polit Mihály : Mindjárt megmagyarázom, hogy mi ez. Ez nem más, mint a parlamenti osztraezizmus. Hangsúlyozom : osztraczizmus. Hol van a czivilizált Európában parlamenti osztraczizmus ? Hiszen a monarchisták Francziaországban nagyon megköszönnék az ilyet, ha azt mondanák nekik, hogy nem szabad a parlamentben monarchikus elveket hirdetniök. Holló Lajos *. Próbálnák csak meg, hogy a nemzet ellen izgassanak ! Polit Mihály: A monarchisták terjesztik eszméiket, agitálnak. Mit mondanának a republikánusok Olaszországban, Spanyolországban, ha azt mondanák: ki velők, mert nem monarchisták. (Felkiáltások : Ez egészen más !) Hát mi nemzetiségek, mi nem magyar ajkúak nem támadjuk meg az állam szervezetét, mi csak a mi szellemi létünket védjük, ezért küzdünk és mindenkor fogunk küzdeni, és a ki nem küzd saját népeért, az nem is lehet tisztességes ember, mert megtagadja önmagát. (Igaz ! ügy van ! a nemzetiségiek padjain.) De van még valami ebben az áramlatban. Ez az áramlat, a mely diktálja a házszabály revízióját, épen az az áramlat, a mely intézve van a nem magyar ajkú népek kultúrája ellen. Az iskolai törvény, melyet inicziált gróf Apponyi Albert. . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Polit Mihály: . . . épen ez az áramlat mely diktálta a házszabályok revízióját; mert a fő indoka ezen házszabályreviziónak abban áll, hogy nincs irányozva a magyarság ellen, hanem a horvátok, nemzetiségek és szocziálisták ellen . . . Elnök: Nem engedhetem meg a képviselő urnak, hogy a népiskolai törvényről beszéljen akkor, mikor a házszabályrevizió van napirenden ; és ha igy folytatja a képviselő ur, meg fogom tőle vonni a szót. (Élénk helyeslés.) Hodzsa Milán : Hát mire való a revízió ? Polit Mihály : Polónyi Géza t. képviselő ur beszédében ezen házszabályrevizióval kapcsolatban azt mondta, hogy ő szereti a horvátokat, szereti a nemzetiségeket, de minden erővel a föderalisztikus velleitások ellen lesz. Hát ez czimemre volt irányozva, és talán szabad lesz erre reflektálnom, mert a vita folyamán történt. Harmincz évvel ezelőtt, épen a választási törvény módosítása alkalmával, 1874-ben, mikor az V. t.-cz. hozatott a választásokra nézve, én a demokrácziáról beszéltem, és ez nagyon tetszett a 48-as és függetlenségi pártnak. Persze, hogy a vége nem tetszett, mert én a végén azt mondtam.