Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

294. országos ülés 1908 m képviselőknek érveit megczáfolni nem akarják, nem tudják, de azért, mikor rákerül a sor, majd ezt a javaslatot megszavazzák; el lehet mondani, hogy eljön majd annak az ideje, a mikor maguk szomorúsággal fognak visszagondolni arra az időre, a mikor önmaguk szájára aggatták a szájkosarat és ezzel kiszolgáltatták a magyar parlamentet még teljesebben, még tökéletesebben az osztrák önkénynek és az osztrák kiszipolyozó törekvéseknek. (Ugy van I balról.) T. képviselőház ! Körülbelül 40 szónok szállott sikra az általános vita során Nagy Emil képviselő ur javaslata ellen; 40 szónok, mondhatom — s ezt a t. többségnek is el kell ismernie — tartalmas szónoklatokban és érvekkel dúsan felszerelt beszédekben és a meggyőződéstől és hazafiúi lelkesedéstől hajtva törekedett a többséget meggyőzni arról, hogy merénylet a parlamentarizmus, merénylet az alkotmányosság ellen az, a mit végrehajtani szándékoznak. Vártam, hogy ezek ellen az érvek ellen, ezek ellen a komoly és nem obstrukcziós szónoklatok ellen fel fog állani a többség megannyi tagja és indokolni fogja saját lelkiismerete előtt, igazolni fogja az ország közvéleménye előtt azt, hegy miért tartja ő Nagy Emil képviselő urnak indítványát elfogadhatónak. Én azonban, akárhogy kerestem és kutattam, a képviselőház naplójának jegyzése szerint csak hat szónokot találtam, a kinek elég bátorsága volt az ország szine előtt Nagy Emil képviselő szájkosárjavaslatát megvédelmezni. Ezek a szónokok a következők : Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Buza Barna, Tolnay Lajos, Vizy Ferencz és Kovács Ernő képviselő urak. Tehát hat szónok akadt csak ebből a rengeteg többségből, a kik szükségesnek tartották az ország közvéleményének tájékoztatását, a kik szükségesnek tartották annak igazolását, hogy ez a 360— 370 főből álló óriási koalicziós többség miért akarja a házszabályba iktatni azt, a mit két-három évvel ezelőtt elitélt, miért tartja most jónak azt, a mi ellen akkor élet-halálharezot vivott. És azok az érvek, a melyekkel ez a hat szónok a javaslat mellett sikra szállott, azt a benyomást teszik a javaslat ellenzőire, hogy a többség azért nem szólalt fel, mert annak minden egyes tagja érezte, hogy ezt a javaslatot indokolni nem képes, azt szépiteni nem tudja ; érzi a többség minden egyes tagja, hogy bécsi muszájból fogadja el a javaslatot, hogy a nemzetre és az országra veszedelmes dolog, a .mit megszavazunk, hanem kénytelenek megszavazni. (Élénk ellenmondás.) Elnök (csenget) : A t. képviselő ur azt mondta, hogy daczára annak, hogy a többség érzi és tudja, milyen veszedelmes ez a javaslat, mégis megszavazza azt. Ez a legerősebb sértés, a melyet a háznak egy pártjával szemben kifejezni lehet; ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Elénk helyeslés.) Mezőfi Vilmos: Méltóztassék megengedni, hogy a javaslat védői közül a legkiválóbb felszólalók egyikének, gr. Andrássy Gyulának szavait árczius 19-én, csütörtökön. 51 idézzem, és azokkal bizonyítsam be, hogy csak milyen szomorú indokokkal tudja a képviselőháznak egyik legképzettebb tagja védelmezni a szájkosárjavaslatot. Gr. Andrássy Gyula február 25-én tartott beszédében többek közt ezeket mondta (olvassa) : »A politikában egyáltalában a következetesség nem a legfontosabb közvélemény«. Simkó József: Tizedszer mondják! Mezőfi Vilmos: Lehet, t. Simkó képviselő ur, hogy ezt már tizedszer hozzák fel, de az olyan szörnyűséges tanitás, olyan veszedelmes útmutatás, hogy ha tizszer idézték és tizszer czáfolták meg, még tizenegyedszer is rá kell mutatni arra, hogy ilyen tant nem szabad hangoztatni egy képviselőházban, mert annak elfogadása és elismerése nem más, mint a legnagyobb mérvű politikai erkölcstelenség. (Tovább olvassa): »Egy többségnek elsősorban kötelessége helyt állani a nemzet érdekében, még ha ellentétbe jön is egyes mondásaival, múltjának bizonyos frázisaival, a mig kormányon van, első, legszigorúbb kötelessége mindent megtenni, a mit az ország érdeke tőle követek. (Zaj.) Tegnap Molnár Jenő t. képviselőtársam az ő sajátos és zamatos alföldi tájszólásával azt mondotta, hogy ha az öreg Machiavelli ezt hallotta volna, megfordult volna sirjában. Hát én nem azt mondom, hogy megfordult volna sirjában, hanem azt, hogy ha az öreg Machiavelli feltámadna, akkor gr. Andrássy Gyula belügyminiszterhez rohanna, keblére ölelné és azt mondaná : Derék és hű tanitványom vagy, kedves Gyula fiam. (Derültség. Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Ellenkezik Andrássy jellemével ! Mezőfi Vilmos : A mit gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur hirdet, az nem egyéb, mint a politikában a következetlenség dicsőitése és ez az én eszem szerint azt jelenti, hogy az uralomra jutott, a többségre vergődött egykori ellenzék nem köteles beváltani mindazt, a mit ellenzéki korában hirdetett és vallott, hanem joga van hivatkozni az ország érdekére. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Nem ezt mondta I Elnök csenget.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : Szószerint ezt mondja (olvassa) : »A politikában a következetesség egyáltalában nem a legfontosabb követelmény.« Én pedig ezzel szemben igenis azt mondom, hogy a politikában a következetesség a legfontosabb követelmény. A legfontosabb követelmény a következetesség azért, mert ha mi azt az elvet állítjuk fel, a melyet a t. belügyminiszter ur felállított, akkor nincs jogunk követeim a magyar néptől, hogy higyjen a mi beszédeinknek, a mi programmunknak, nincs jogunk követelni, hogy minket bizalmával felruházzon és megtiszteljen, sőt nincs jogunk előállani egyetlen egy programmal sem, mert hiszen ha ezt az elvet elfogadjuk, ezzel elfogadtuk azt, hogyha bejutunk a képviselőházba és többségre vergődünk, akkor megtagad-