Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-310

310. országos ülés 1908 április 9-én, csütörtökön. 465 szabályok nem alkalmazhatók általában a katonai kérdésekben«. Ebből semmiféle nézeteltérés nem származhatik, nem ugy, mint pl. Kmety Károly képviselő ur módosításából. Itt van mindjárt a bankkérdés. Igaz, hogy Kmety képviselő ur módosítása az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt, Ausztriával közös és Ausztriával közös egyetértéssel intézendő ügyeket a sürgősségi szabályok alól kiveszi, ez azonban a szavak értelme szerint a bankkérdésre nem vonatkozhatik, mert a bankkérdés az 1867 : XII. t.-czikkben nem foglaltatik. Már most kérdem én a t. ház tagjait, méltóztassanak nekem megmondani, vájjon a bankkérdés, a nemzeti bank, vagy a közös bank létesítése és szabadalmának megadása közötti nézeteltéréseket hajlandók-e önök a sürgősségi paragrafussal meghosszabbított ülésekkel elintézni ? Méltóztassanak erre világos választ adni, hogy a szerint tudjuk, hogy önök e homályos és mindenféle nézeteltérésekre alkalmat adó rendelkezésben a bankkérdést bennfoglaltnak tekintik-e vagy nem. Mert nekünk tudnunk kell, nehogy későbben azt mondhassák, hogy bűnrészességet vállaltunk abban, hogy a bankkérdést a mai többség akarata ellenére ezen szigorított házszabálylyal forszírozták keresztül. p Vagyok bátor még rámutatni arra, hogy ezen nagyon szerencsétlenül szövegezett szakasznak másik óriási tévedése is van, a melyet a t. többség nem vett észre, minek következtében mintegy vakon fogad el oly határozmányokat, melyek az ő intenczióival teljesen ellenkeznek. Kérdem én, mi czélja van annak, hogy a t. képviselő urak a katonai kérdésekre és az Ausztriával közös, bizonyos kérdésekre nézve a sürgősségi szabályokat alkalmazandóknak nem tartják ? Ugyebár az, hogy nem biznak meg a többségben sem, még a saját többségükben sem annyira, hogy megvédhessék az ország függetlenségi érdekeit egy esetleges ausztriai törekvéssel szemben, azon esetre, ha a katonai kérdéseket itt váratlanul felvetik. Más értelme ennek, azt hiszem, nincs, önök biztosítani akarják ezen országgyűlésre a kisebbségnek azt a jogot és azt az erőt, a melyet a múltban birt, a közel jövőre nézve, hogy egy csekélyebb számú kisebbség is a katonai kérdéseknek a nemzet érdeke ellen való megoldásában a többséget megakadályozza. Tehát önök a saját erejükben, a saját többségük megbízhatóságában sem biznak annyira, hogy hajlandók volnának a katonai kérdések abszolút megoldását ennek a többségnek megengedni. És akkor mi történik ebben a szakaszban ? Az, hogy önök azt a kérdést, a melylyel szemben a maguk erejében sem biznak, hajlandók korlátlanul rábízni egy jövendő parlament többségére a mely többségről önök mindig a legnagyobb' elitéléssel és aggodalommal szoktak nyilatkozni, a mennyiben azt mondják, hogy a jövő országgyűlésen, a mely az általános választói jog alapján fog összeülni, olyan törekvések, olyan nézetek, olyan pártok merülhetnek fel és juthatnak itt KfirvH. NAPLÓ. 1906—1911. XVII. KÖTET. érvényre, a melyek a nemzeti eszmének, az Ausztriától való függetlenségre való törekvésnek kárára és veszedelmére lehetnek. És mégis önök ennek a javaslatnak elfogadásával erre a többségre több jogot ruháznak, abba nagyobb bizalmat helyeznek, mint saját többségükbe, mert a míg a mostani többségnek uralma alatt, vagyis ezen az országgyűlésen nem engedik meg, hogy egy kis kisebbséggel szemben a katonai kérdések megoldassanak, addig a jövő országgyűlésre nézve önök már előre tudják és elfogadják, hogy ott csupán egy igen jelentékeny kisebbségnek lesz módjában a katonai kérdéseknek esetleg helytelen megoldásával szemben ellenállást kifejteni. A mostani országgyűlésen, ugyebár, miután a katonai kérdések kikapcsoltattak, husz-huszonöt képviselőnek a régi házszabályok alapján módjában van a katonai kérdéseknek nemzetellenes megoldásával szemben eredményes ellenállást kifejteni. De a t. belügyminiszter ur határozottan mondja, hogy a jövő országgyűlés számára a kisebbségnek ezt a jogot nem akarja megadni, nem is fogja megadni. Már most nem a belügyminiszter úrtól, mert ő elveihez konzekvens, mikor ezt teszi, hanem a t. függetlenségi többségtől kérdem, hogyan hajlandó egy ismeretlen jövő parlamenti kisebbségtől megvonni azt a jogot és egy jövendő parlamenti többségre rábízni azt a jogot, a melyet saját magának sem mer megadni % Ez olyan inkonzekvenczia, saját törekvéseivel és elveivel szemben való olyan ellentétbe jutás, a melyet csak egy módon tudok megmagyarázni, azzal, hogy a t. többség és különösen annak függetlenségi része abszolúte nem tudja és sejtelme sincs arról, a mi ebben a paragrafusban foglaltatik. Igenis, t. kereskedelemügyi miniszter ur, ha méltóztatott volna figyelni erre a fejtegetésemre, meggyőztem volna, mert ez olyan, mint a kétszer kettő négy. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Sajnálom, hogy nem figyeltem. Farkasházy Zsigmond : Én kész vagyok megismételni. (Felkiáltások : Isten őrizzen ! Zaj. Elnök csenget.) De nem tartom érdemesnek megismételni, mert bármilyen igazam lett volna is, a ki süket akar lenni és vak akar lenni, azt megtanítani hallani és látni nagyon nehéz dolog. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Én szerény felszólalásommal azon meggyőződésemnek adtam kifejezést. . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond:... hogy a házszabálymódosító indítványnak ez a harmadik szakasza ugy tárgyi, mint időbeli terjedelmére nézve azokat a rendelkezéseket, azokat az interpellácziókat, azokat a motívumokat, a melyeket eredetileg a házszabálymódositás igazolására felhoztak és czéljául feltüntettek, túllépte. Én megvallom, nagy veszedelmet látok abban, hogy esetleg nem ez a többség, nem ez a kormány, hanem egy más többség és más kormány abba a helyzetbe kerül59