Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-310

466 310. országos ülés 1908 április 9-én, csütörtökön. het, hogy ezzel a sürgősségi szabálylyal visszaélhessen. Épen azért, t. ház, én lehetetlennek tartom, hogy önök saját érdekükben, — ha megfontolják és átlátják, hogy mi az, a mi érdekünkben van — be ne lássák, hogy ha azt a ezélt akarják szolgáim, a mit én, sajnos, morálisnak egyáltalában nem tarthatok, hogy t. i. csak saját maguknak és csak saját czéljaikra akarják ezt a házszabályreviziót érvényre emelni (Ellenmondás.) — hiszen Ugron Gábor t. képviselő ur ezt világosan meg is mondotta egy zárt ülésen, hogy ezzel a házszabálymódositást a függetlenségi párt magának csinálja — akkor önök csak maguknak ártanak. Mondom, t. ház, ha önök ezt a czélt akarják szolgáim, akkor én azt ajánlom, méltóztassanak elfogadni benyújtott elleninditványomat, a mely arra irányul, hogy ez a házszabálymódositás, akárhogy fordul is a politikai helyzet: csak bizonyos ideig legyen érvényes. Mert önök a jövőbe nem láthatnak. Nem tudhatják, vájjon egy, vagy hat hónap múlva nem történnek-e olyan politikai változások, a melyek esetleg az önök intenczióinak nem fognak megfelelni. Es akkor én veszedelmet látnék abban, hogy egy más többségnek és más kormánynak a kezében legyen az a hatalom, a melyet önök a maguk számára akarnak. Épen azért erre az eshetőségre való tekintettel kérem, méltóztassanak elfogadni következő elleninditványomat (olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy a 723. számú inditványban foglalt házszabályoknak a sürgősségre és az ülések meghosszabbítására vonatkozó rendelkezései 1909 május 1-én, a mennyiben addig az általános választói jogról szóló törvényjavaslatok a képviselőház által letárgyalva nem volnának, hatályukat vesztik.« Ha ezt elméltóztatnak fogadni, akkor t. ház, szolgálva lesz az a czél is, a mit önök akarnak és eléretett az is, hogy az általános választói jogra szóló javaslatokra a szigoritott házszabályok szükség esetén alkalmazhatók legyenek, bár nem hiszem, hogy a belügyminiszter urnak intencziója legyen ezen abszurdumra vetemedni és a szigoritott házszabályokat az általános választói jog tárgyalásánál alkalmazni; (Zaj.) másfelől pedig biztosítva vagyunk azzal szemben, hogy ezeknek a szigoritott házszabályoknak alkalmazása végett egy olyan kormányt és olyan többséget küldenek ide, a mely esetleg veszedelmet jelent a nemzetre nézve és veszedelmet jelent a mi függetlenségi törekvéseink szempontjából is. T. ház ! Még csak egy megjegyzésem volna, és ez vonatkozik arra a helytelen intézkedésre, a mely szerint ez a házszabályrevizió, illetőleg az ennek segítségével alkotandó uj házszabály a következő országgyűlésre is érvénynyel fog birni. Ezt az intézkedést is, ugy, a mint szövegezve van, lehetetlennek és kivihetetlennek tartom, mint a milyen különben az indítvány egész második része. Azt mondja a házszabálymódositó indítványnak idevonatkozó szakasza, hogy a házszabályok végleges és általános módosítása iránt akkor hoz határozatot a t. ház, mikor az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalása befejezést nyert, de még törvényerőre nem emelkedett. Hát én kérdem azoktól, a kik tudatosan csinálták ezt a házszabályreviziót, — mert azoktól nem kérdezhetem, a kik nem ismerték — hogy a t. képviselőháznak módjában van-e gondoskodni arról, hogy legyen ideje uj házszabályokat alkotni, mikor egyszer már elfogadták az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot ? Hiszen kérem, a főrendiház működése és a király működése sem a háztól függ. Igenis, lehetséges az, hogy a t. kormány, mikor az általános választói jogról szóló törvényt egyszer itten keresztülvitte, gondoskodik annak a főrendiházban való elfogadásáról és a király által való szentesítéséről, ugy hogy ideje sem marad a t. háznak arra, hogy uj szabályokat alkosson. (Kovács Ernő közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Kovács képviselő ur. Farkasházy Zsigmond: Vagy, t. ház, ha el is tekintek ettől, kérdem : vájjon azt méltóztatik-e gondolni, hogy mikor az általános választói jogról szóló törvények itt a házban már el lettek fogadva, akkor a t. ház tagjainak meglesz az a bátorsága, az az önállósága és az a kitartása, hogy pl. egy általunk károsnak tartott házszabálymódositás ellen olyan erélylyel küzdjenek, a milyennel ma küzdhetnének, ha lelkiismeretük szavára hallgatnának. Én azt hiszem, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslatnak elfogadása után olyan aggodalom, nyugtalanság, izgalom lesz a t. ház tagjai között, hogy hanyatthomlok elfogadnak mindent, a mit a t. kormány eléjük terjeszt, mert fejük felett fog lebegni olyan választás, a mely minden más választásnál nagyobb veszedelmet fog magában foglalni, azért, mert ismeretlen veszedelmet fog tartalmazni. Tartok attól, hogy a t. ház tagjainak a választótörvény elfogadása után nem lesz meg az a nyugodtságuk, higgadtságuk ^és elfogulatlanságuk, hogy helyesen bírálhassák meg-a házszabályrevizió kérdését. De ha eltekintünk mindettől a technikai lehetőségtől és czélszerűségtől, hátramarad egy igazságossági szempont. Képtelen dolog, hogy egy parlament, a mely prograromjául tűzte ki saját magának megszüntetését, a mely saját fennállásának egész alapját m.3g akarja szüntetni, mert azt helytelennek, igazságtalannak tartja, mégis ugyanez a parlament egy jövő, nálánál hatalmasabb, tekintélyesebb és inkább az igazság alapján álló parlament számára szabályokat akarjon alkotni. De ha még ez sem állana, akkor is egy látszatot kell elkerülni. Kiment az országba és az ország határain kivül egy vád, hogy ez a rendi parlament, ez az osztályparlament, ha már kénytelen, nem saját akarata folytán, de a király akaratából behozni az általános választói jogot, legalább előre gondoskodik arról, hogy ebben a népparlamentben megfojtsa a szót, hogy arra szájkosarat teg3^en. Kernelem, hogy ez a vád igazságtalan, de egymaga-