Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. 41 szerű volt, akkor is ragaszkodni, mikor már nem ezélszerü, ez nem következetesség, ennek egészen más neve van, a mit a parlamenti körökben használni^nem szabad.« Hát ha a koaliczió egész életében és ennek a kormányzatnak a függetlenségi politikára való vonatkozásában csak annyi hiba lenne, hogy a házszabályrevizió, az eszközök kérdésében nem következetes, biz' Isten, itt tapssal honorálnók. Ha csak ennyi lenne, de mikor már a gazdasági önállóság kérdésében nem volt következetes, a kvóta kérdésében nem volt következetes, a katonai kérdésben nem volt következetes, a melyek mind czélok, akkor még ráadásul a házszabályrevizió kérdésében is következetlen, ez már kissé sok. ez már nem íedi azt a gondolatot, hogy helytáll a nemzet érdekében, mert hiszen nem állani helyt a nemzet érdekében az első naptól fogva, végtőlvégig és akkor azt mondani, hogy a házszabályrevizió kérdésében adjunk ennek a többségnek több erőt, nagyobb hatalmat, örökös létet biztosítsunk neki: bocsánatot kérek, ha a házszabályrevizió kérdésében egyetértenénk is, a politikai bizalmatlanságnál fogva és ezzel a rendszerrel szemben való ellenzéki álláspontunknál fogva kötelességünk volna megtagadni a revizió megszavazását, vagy kötelességünk volna ugyanolyan feltételeket szabni, mint a milyeneket szabtak Tisza Istvánnal szemben, hogy a házszabályrevizióhoz hozzá] árulunk, de a kormány maga, mint ilyen, mondjon le, vagy csináljon a többség a maga kebeléből más rendszert, más programmot. más politikát, mert ennek a többségnek, ennek a rendszernek, ennek a politikának, a melyet eddig követtek és ugy látszik, ezentúl is követni akarnak, mi több hatalmat, a házszabályokban biztosított nagyobb erőt, nem adhatunk. Azt mondotta a következetesség kérdésében gr. Andrássy Gyula, hogy a koaliczió nem a házszabályszigoritás elleni küzdelemben győzött, hanem azon mód elleni küzdelmében, a hogy azt az akkori miniszterelnök keresztül akarta vinni. Vagyis azt mondja, hogy gr. Tisza István nem a házszabályrevizió kérdésében bukott meg, hanem megbukott november 18-ika miatt. Ha visszafelé nézzük a dolgokat, és azt gondoljuk, hogy deczember 13-ika után bukott meg Tisza István és november 18-ika után jött létre a koaliczió, akkor talán igaza volna gr. Apponyi Albertnek, gr. Andrássy Gyulának és Justh Gyulának, a ház t. elnökének, a mikor azt mondják, hogy gr. Tisza István nem azért vesztette el a többségét, mert a házszabályokat szigorítani akarta, hanem azért, mert holmi zsebkendő-lobogtatással durván megsértette a létező házszabály szentségét. Fordítva van, a prius volt a technikai obstrukczió, a mely gr. Tisza Istvánt az erőszakba belekényszeritette, a posterius volt a november 18-ika és a deczember 13-ika. Ha mi mint a Pannónia száló éttermében ülésező tizenegyes vitarendező bizottság nem KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. bizattunk volna meg és nem csináltuk volna azt, hogy Tisza Istvánt belekényszeritsük az erőszakba, gróf {Tisza István nem bukott volna meg, november 18-át nem csinálta volna, hanem keresztülvitte volna a 21-es bizottság kiküldését, ott megegyeztek, vagy megTnem egyeztek volna, a javaslat idekerült volna a ház elé, azt vagy megszavazta volna, vagy nem, obstruált volna, vagy nem obstruált volna, de semmiesetre sem következett volna el novembor 18-ika, vagy pedig nem november 18-án következett volna el. Én nem tudom kiszámítani az eseményeket, a melyek történtek volna, csak azt tudom, hogy mi volt, és mi van. Történelmi tény az, hogy Tisza István az ugrai levelében foglaltakat mindenféle árnyalatbeli több férfiúval közölte volt; tanácsokat is adtak neki, tudom, az ő környezetéből, és az ellenzéki vezérférfiak azt mondották, hogy a tervezet nem jó, legyen szigorúbb, még erősebben lépjen fel, hogy nekünk legyen ebből mit lealkudnunk. Aztán Tisza az ugrai levelet erre a bal- és jobboldali biztatásra olyan keményen bocsátotta ki, hogy az egész ellenzék azt mondta : »Most pedig öljük meg, mert ilyen szigorúan lépett fel«; mert hiszen az életünkre tör. És mi következett, t. képviselőház ? Tisza István nem azt kérte, hogy szigorítsuk a házszabályt, hanem azt, hogy egy bizottságot küldjünk ki és erre mit felelt az ellenzék ? Azt felelte, hogy a végletekig meg fogja obstruálni, és pedig nem holmi beszélő obstrakczióval, hanem fojtogató, a legdrasztikusabb minőségű teknikai obstrukczióval és a zárt ülést kérő iveken ott szerepeltünk mindannyian, és ezen ivek kezelésével jómagam voltam megbizva. Tisza István nem november 18-ika miatt bukott meg, hanem a november 18-at azért volt kénytelen csinálni, mert nem engedtük, hogy normális utón keresztül vigye a bizottság kiküldését sem, mert belekényszeritettük az erőszakba és megengedtük, hogy az erőszak megtörténjék. Gróf Apponyi Albert t. miniszter ur itt a november 18-nak egy más történetét adja elő. Azt mondja (olvassa) : »A házszabályoknak megtámadhatatlansága, a házszabályoknak szentsége oly értelemben, hogy a házszabályokat meg ne legyen szabad sérteni, első rangú alkotmánybiztositék, és e mellett az elsőrangú alkotmánybiztositék mellett sorakoztunk mindannyian november 18-án. Ezen az alapon állunk ma is és fogunk állani mindenkivel szemben, a ki szentségtörő kézzel a házszabály szentségéhez nyul.« T. képviselőház ! Én elhoztam magammal a november 18-iki ülés naplóját. November 18-án pénteken este 9 óra 15 perczkor gróf Tisza István ezt mondotta (olvassa) : »Mit tettek a képviselő urak e hosszú vita alatt ? Intéztek támadásokat olyasmi ellen, a mit soha sem akartunk. Azt mondották, hogy a szólásszabadságot akarjuk megtámadni, beszéltek a választási reformról és a kerek világon mindenről, csak arról nem, a mi napirenden volt : egy mérsékelt, józan és ebben 6