Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

454 309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. csak Magyarországon, hanem Ausztriában is, de főképen Németországban erősen jelentkezik. Két éve annak, hogy Magyarország egyszerre arra ébredt, hogy Szerbia felé a határzárt létesítették. Komoly dolog volt ez nemcsak Szerbiára, hanem Magyarországra nézve is, mert a szomszédos forgalom egészen más alakot öltött. És mit tett Szerbia ? Szerbia ezen határzár alatt tulaj donképen kényszerhelyzetbe taszittatott monarkiánk által. Szerbia kénytelen volt más kereskedelmi utakat, más piaczokat keresni, részben talált is ilyen piaczokat Szalonikin át, a tengeren át; Genuában, Marseilleben, sőt Egyptomban is. Természetes, hogy ezen piaczok nem voltak olyan kellemesek, mint pl. Kőbánya, a hova az a szerb paraszt kereskedő feljött az árujával, egy kicsit profitirozott, eladta a sertéseket, a marhákat és visszatért Szerbiába. Bizonyos, hogy Szerbiának nem lehet kellemesebb piacza mint Magyarország, de ez nem csak Szerbiára volt előnyös dolog, hanem Magyarországra is, mert hiszen a széles néprétegek, az a szegény ember nem kérdezi, hogy ez a hus honnan ered, valamely nagyúri birtokos birtokáról-e, mert neki az a fő, hogy olcsó húst kapjon. A mikor ez a határzár foganatosíttatott, éreztük, hogy ott a határszélen az árak emelkedtek. Volt alkalmam megkérdezni egy bácskai nagybirtokost, a kinek több uradalma van, — szerb ember — hogy vájjon az a határzár, vagy az agráris általában a protekezió használt-e valamit Magyarországnak ? Azt mondta, igen, használt eleinte, de később az árak megint olyanok voltak, mint előbb. Mesterségesen felemelni az árakat, az nem járja. Hogy állunk az uj kereskedelmi szerződés tekintetében Szerbiával ? Ha autentikus, ha igaz az, a mit a bécsi lapok hoztak, — és én azon meggyőződésben vagyok, hogy az mind igaz — hát ezen uj kereskedelmi szerződés mellett a forgalom élő marhával, sertésekkel, teljesen ki lesz zárva. Veterinárius konvenczióról szó sem volt eddig és nem is lehetett. Most monarkiánk közegei ezen szerződés szerint a veterinárius felügyeletet szerb területen, a szerb királyságban végzik, ott kötelesek lesznek bizonyos dijakat fizetni monarkiánk közegeinek. Ez olyan valami, a mit én más államokban nem találok. Ez nagy ellenszenvet kelt Szerbiában Magyarország ellen. Van ennek a kereskedelmi szerződésnek egy másik oldala is, hogy t. i. mi bizonyos viszonyban vagyunk Ausztriával és ott erősen megtámadni készülnek ezt a kereskedelmi szerződést, sőt nagyon kétséges, vájjon a Reichsrath el fogja-e fogadni ezen kereskedelmi szerződést ? Ez az ellenállás Ausztriában, (Zaj. Elnök csenget.) az ellentállás ebben van, és ez indokolja, hogy Ausztriában is, és ez épen Magyarországra is vonatkozik, a szerződés protezsálja az agráriusokkal szemben az ipari, a gyári czikkeket. Monarkiánk Szerbiára nézve köteles volt még bizonyos engedményeket adni, és természetesen, hogy Szerbia nagy vámtételekkel terhelte monarkiánk iparczikkeit, gyári czikkeit. Bécsben azt mondják, hogy nem akarjuk, ez terhes reánk nézve, ezek a vámtételek terhesek. Ha ezt Bécsben mondják, akkor kérdem, hogy vagyunk Magyarországban ? Hiszen a mi iparunk, a mi gyári czikkeink a forgalomban úgyszólván csak gyermekezipőben járnak. Hátha terhes Ausztriának, annál inkább terhes reánk nézve. Nem tudom, mily benyomást fog tenni az a kereskedelmi szerződés, a mikor rá fog kerülni a sor, hogy itt a parlamentben tárgyaljuk. Szerbiában a legrosszabb benyomást teszi, Ausztriában is. Mi történik ma Szerbiában ? Hiszen ott nemcsak kormánykrizis, hanem olyan krizis is van, a melyet nem lehet kvalifikálni. A szerb miniszterelnök, Pasics, megengedem, hogy kényszerhelyzet folytán, Ausztriával volt kénytelen megkötni és elfogadni a kereskedelmi szerződést. De daczára annak, bizonyos, hogy a Pasics-kabinet meg fog bukni, és az, a mi a szerb skuptsinában történik, alig] képzelhető el. Ez már egy neme a forrongásnak. A minap, gondolom tegnapelőtt, a legértelmesebb szerb képviselő, a leggazdagabb ember, dr. Velikovics azt mondta, hogy ha a király protezsálja a Pasics-kabinetet, akkor nem királya Szerbiának, hanem királya egy pártnak és tiltakozott ez ellen. A skuptsina elnöke nem is merte meginteni azt a képviselőt, a ki ily hangon beszélt a királyról. Ez már nem közönséges krizis, nem közönséges kormányválság. Bizonyos, hogy a skuptsina fel fog oszlatni és uj választások lesznek, pedig egy uj skuptsina kiszámíthatatlan lesz. Ez nagyon komoly dolog, mert nem olyan nyugodt kormányválságról van szó, a minők nálunk lehetnek, hanem ez kiszámíthatatlan konzekvencziákkal jár. Nemrégen volt alkalmam egy interpellácziót intézni a miniszterelnök úrhoz a novibazári szandzsáki vasútra nézve. Akkoriban kifejtettem ennek a vasútnak fontosságát. Nem akarom az elmondottakat ismételni, de bizonyos, hogy a konczesszió, a melyet a mi monarkiánk kapott a portától e vasút építésére nézve, egész Európában izgalmat keltett; nem mint kereskedelmi vasutat, hanem mint katonai sztratégiai vasutat tekintik. De a fő és a komoly dolog az, hogy ezen szandzsáki vasút miatt felbomlott az egész szisztéma a nagyhatalmak közt, elpusztult az a hires mürzstegi egyezmény Oroszország és Ausztria közt. Ne tessék, t. miniszterelnök ur, ezt tagadásba venni, ez olyan szent, hogy a mürzstegi egyezmény és a szisztéma a nagyhatalmak közt a mai napon többé fönn nem áll. De ebből Magyarországra nézve mi a fontos ? A szandzsáki vasút provokálta egy másik vasútnak a tervezetét, ez pedig nem sztratégiai, katonai, hanem tisztán kereskedelmi vasút és ez a transzbalkáni vasút. Magyarországra nem lehet közömbös, hol lesz az a trace, hol fog kezdődni az a vasút és hol fog végződni. Magyarországra nézve nem közömbös, hogy ezen vasút kezdődik a Dunánál Pancsova és Orsova közt