Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. 453 2. Eme szédelgésekkel szemben mily módon fogja megvédelmezni a kormány a félrevezetett közönséget ? Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Következik Beniczky Ödön képviselő urnak az interpelláczió] a. Beniczky Ödön: T. ház! Vagyok bátor a földmivelésügyi miniszter úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : »Interpelláczió a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur ő nagyméltóságához. 1. Van-e tudomása az igen t. földmivelésügyi miniszter urnak arról, hogy a rózsahegyi cellulozeés papirgyári részvénytársaság a gyár szennyvizeit állandóan a Rózsahegy városán által folyó Revucza patakba bocsátja s ezáltal a város egészségügyét állandóan veszélyezteti, valamint a Vág halászatát tönkreteszi ? 2. Szándékozik-e ezen a már hosszú idő óta tartó visszás állapoton segíteni, ületve a gyárat megfelelő intézkedések, óvintézkedések megtételére szoritani ?« T. ház! Körülbelül három év óta állandó a panasz Rózsahegy városában, hogy az emiitett papírgyár részvénytársaság, a mely tulaj donképen arra volna kötelezve, hogy a gyárat a modern követelményeknek megfelelőleg vezesse, nem tudom milyen okokból, a szennyvizet állandóan a Revuca patakba bocsátja. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) A szennyvizek időnként vörösre festik a patak vizét, kiölik belőle az összes pisztrángokat, sőt még a Vág folyóban is 4—5 kilométernyi hosszúságban vérvörösen folyik a viz és kipusztulnak az összes halak. Tisztában van vele mindenki Rózsahegyen, hogy ezek az állapotok tarthatatlanok, és ugy látszik, csak a gyár vezetősége nincsen erről meggyőződve, mert mindeddig nem volt hajlandó ezen a bajon segíteni. Szmrecsányi György: Rá kell szoritani őket! Beniczky Ödön : Ez az indokolása interpellácziómnak, a melyet tisztelettel vagyok bátor a, földmivelési minister urnak figyelmébe ajánlani abban a reményben, hogy sürgősen fog e dologban intézkedni. (Helyeslés.) Rakovszky István : Ugy van ! Szükséges ! Elnök: Az interpelláczió kiadatik a földmivelésügyi miniszter urnak. Következik ? '•"' Raisz Aladár jegyző: Kovács Pál! (Felkiáltások : Nincs itt!) Polit Mihály ! Polit Mihály : T. képviselőház ! Egy igen fontos, Magyarország érdekeit a legkomolyabban és elsősorban érintő ügyben a magyar képviselőház teljesen tájékozatlan. Értem a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést, melyre vonatkozólag az adatokat csak a bécsi lapokból ismerjük ; tudjuk, hogy Bécsben, a Reichsrathban erősen készülnek arra, hogy megtámadják ezt a szerződést,, másrészről pedig, hogy Szerbiában, Belgrádban is nagy krízist, válságot idézett elő ez a szerződés ; nemcsak kormányválságot, de ennél nagyobb bajokat is. Magyarország képviseletének, t. ház, nemcsak joga, de kötelessége is volna az ilyen, bennünket is közelről érdeklő komoly dolgokkal foglaUcozni, arról magát tájékoztatni. A tájékozást pedig illetékesen, autentikus, hiteles formában csak a magyar kormány adhatja. T. ház! Két éve van már annak, hogy bátor voltam az igen t. miniszterelnök úrhoz egy interpellácziót intézni a Szerbiával való viszony tárgyában. Akkor kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy Magyarország érdekében van, — és a közvélemény is osztozott ezen fölfogásomban — hogy a Szerbiával való viszony mielőbb rendeztessék, hogy a közforgalom és a kereskedelmi viszonyok szabályoztassanak. Akkorában a közvélemény ezen nagyon fontos szomszédos viszonyra vonatkozólag abban is megnyilvánult, hogy a magyar hirlapirók elmentek Belgrádba, a hol nagyon szimpatikus fogadtatásban részesültek. A tárgyalások, t. ház, rendkívül sokáig tartottak. Azt gondolta volna az ember, hogy pár hónap alatt elvégződnek, és ime, csak most, két esztendő után halljuk, hogy végre valahára létrejött az a kereskedelmi szerződés, (Ugy van! balfelől.) a mely szabályozza a Szerbia és Magyarország, illetőleg Szerbia és a monarkia közötti viszonyt. Sajnos, t. ház, hogy a viszony Magyarország és Szerbia között bizonyos tekintetben nagyon feszült, pedig az a barátságos viszony Magyarország és Szerbia közt egy egész évszázadon át fennállt. Az még az első szerb szabadságharcz idején kezdődött és, ismétlem, egy egész évszázadon át tartott az a barátságos szomszédi, kereskedelmi viszony, a mely csak a legutóbbi időben háboríttatott meg. Voltak Szerbiában mindenféle politikai áramlatok ; volt idő, a midőn az osztrák befolyás volt ott túlnyomó ; volt idő, midőn az orosz befolyás volt mérvadó, de mindez a mi — Magyarország — szomszédos kereskedelmi viszonyunkat Szerbiával egy századon keresztül nem zavarta meg. A legutolsó időben bizonyos okok nagyon is alterálták ezt a jó viszonyt. Ezen okokat ismerjük. (Mozgás haljelöl. Halljuk!) A feszült viszony keletkezésének két főoka van ; a mellékes körülményeket ezúttal mellőzni kívánom. Egyik főoka politikai, a másik egészen közgazdasági természetű. A politikai ok az volt, hogy Bécsben a külügyminisztérium a Szerbia és Bulgária közti vámuniót eminens politikai kérdés gyanánt komtemplálta, sőt azt állították, hogy ez bizonyos demonstráczió is monarkiánk ellen. Monarkiánknak sikerült is ezt az uniót meghiúsítani, egészen megsemmisíteni, mert Szerbia kénytelen volt ezen vámuniót egészen abbahagyni. A másik ok egészen közgazdasági természetű, és ez az agrárius áramlat protekcziója. Hiszen tudvalévőleg ez az agrárius áramlat nem-