Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

446 309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. nem adja nekem ide a gyorsírói jegyzeteket. (Élénk felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes!) Menjen a gyorsirodába!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Justh Gyula: Egészen helyesen járt el! Farkasházy Zsigmond : Méltóztassék meghallgatni előbb, elnök ur! Kérdeztem, miért ? Azt felelte nekem, hogy ő nem adja ki a más képviselő felszólalásáról szóló jegyzeteket, csak az illetőnek. Én erre megjegyeztem, hogy ez eddig nem volt szokásos, de nem is lehetséges, mert erre szüksége lehet bármely képviselőnek, azonnal, az ülés folyama alatt. Kérdeztem a gyorsiró-főnöktől, van-e olyan rendelkezés, olyan szabály a házszabályokban, vagy a ház határozataiban, a mely neki azt a jogot megadná, hogy megtagadja valamely képviselőtől, nem is a gyorsirói jegyzeteket, hanem azoknak elkészített gépirásu másait. Erre ő ezt mondotta nekem szószerint: »Ilyen rendelkezés nincs, de én csinálok ilyen szabályt« — már mint ő, Fenyvessy gyorsirodai főnök. Első sorban azt a princzipiumot a leghatározottabban és legerélyesebben kénytelen vagyok visszautasítani, hogy a gyorsiroda főnöke jogosítva volna a ház tagjai számára és a ház szempontjából fontossággal biró kérdésekben preczedenseket alkotni, rendelkezéseket kreálni. (Helyeslés balfelől.) Ettől eltekintve, még ha joga volna is neki ilyen rendelkezéseket tenni, illetőleg ha ilyen intézkedés vagy rendelkezés az erre illetékes fórumtól, az elnöktől vagy a háztól magától jönne, illetőleg ilyen határozatot a t. ház hozna is, én megvallom, a leghatározottabban kénytelen volnék tiltakozni (Zaj. Felkiáltások: Ez nem házszabály

I) az eUen, és meg vagyok győződve, hogy a ház minden elfogulatlan tagja igazat adna nekem abban, hogy az eddigi gyakorlat a helyes, a mely szerint a képviselők bármikor kérhetik az ülés folyama alatt az azon ülésen történt események följegyzéseit. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Hiszen, t. ház, először is konstatálni kívánom, hogy énnekem a házszabályok értelmében, még pedig a szigorított házszabályok értelmében is jogom van személyes megtámadtatás czimén fölszólalni, ha egyik képviselőtársam megelőző beszédében engem aposztrofált vagy helytelenül és sértően nyilatkozott rólam. Már most kérdem, hogyan állapítom meg: mit mondott az illető képviselő rólam, ha nincs jogom kérni, hogy a gyorsirói följegyzések velem közöltessenek ? De kérem, t. ház, hiszen kétségtelen dolog, általános gyakorlat, ugy nálunk, mint más országokban, hogy az illető képviselőnek, de más képviselőknek is joguk van azonnal reflektálni azokra a felszólalásokra, a melyek előzetesen elhangzottak. Igen szép parlamenti gyakorlat, a melyet az angol parlamentből vettünk át és nálunk negyven esztendő óta a legelőkelőbb szónokok is követtek, hogy felszólalásaikat vita esetén mindig az előző szónok beszédéhez fűzik, azt vitatják meg, ahhoz szólnak hozzá elsősorban. Már most, ha valaki preczize akar felszólalni, akkor veszi magának azt a fáradságot, hogy elolvassa azt a felszólalást és csak igy képes arra, hogy helyesen és a tárgynak megfelelően hozzászóljon. Hogy ettől a jogtól meg legyünk fosztva, hogy mi pl. abban az esetben is igazolhassuk magunkat a gyorsirói feljegyzésekből és a ház gyorsirói naplójából, ha itt tévedés forgott fenn, helytelenül értelmeztetett valamely szabály, vagy mondjuk az illető képviselő követett el helytelenséget, hogy ettől elüttessünk, ez egyáltalán nem helyes és az eddigi gyakorlattal össze nem egyeztethető. De hogy ettől Fenyvesi Soma gyorsirodai főnök ur (Felkiáltások : Adolf!) foszthasson meg bennünket, az olyan abszurdum, hogy azt hiszem, nincsen parlamenti tag és parlament, mely ezt megengedje. (Zaj.) Vagyok bátor ezt az esetet az elnökségnek szives tudomására hozni; kérném, méltóztassék ezt az esetet ne a szerint elbirálai, (Zaj.) kérném a mélyen t. elnök urat, hogy erre legyen kegyes figyelni — ne méltóztassék ezt az esetet abból kifolyólag elbírálni, hogy történetesen én kértem a más gyorsirói jegyzetét, hanem méltóztassék abból kiindulni, hogy . . . Egy hang (a baloldalon) : Ez gyanúsítás ! Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, olyan kifejezést használ az elnökkel szemben . . . Farkasházy Zsigmond : Eszem ágában sincsen! Elnök : Azt hiszem : »ne méltóztassék abból a szempontból elbirálni« ez azt teszi, hogy szubjektív szempontból bíráljuk el a dolgot. Újból figyelmeztetem, méltóztassék több tiszteletet tanúsítani az elnökség iránt! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Rosszul méltóztatott érteni. Elnök: Ne tessék az elnökkel vitatkozni, mert különben máskép járok el. Farkasházy Zsigmond : Azt akartam mondani, hogy ne méltóztassék azt az esetet venni, a mikor egyszerű parlamenti tagnak tagadtatott meg ez a kérése, — és itt nem rólam van szó, de akárkiről, a ház legelőkelőbb tagjairól — hanem méltóztassék azt az esetet venni, hogy egy miniszter, a ki nem volt a házban, mikor egy rávonatkazó fontos kijelentés tétetett, bejön a házba, mert behívták, hogy nyilatkozzék és meg akar győződni arról, hogy mit mondottak. Muzsa Gyula: Akkor elmegy az irodába. Farkasházy Zsigmond: A miniszternek sincs több joga e tekintetben, mert ő neki is csak mint képviselőnek van ehhez joga. A mi több joga van a miniszternek, az benne van a házszabályokban, hogy t. i. bármikor felszólalhat. Azt azonban, hogy neki legyen joga a gyorsirói jegyzetekre, nekem nem, el nem fogadhatom. A mikoT ezt voltam bátor az elnökség szives tudomására hozni és kérem erre vonatkozó kijelentését és intézkedését, vagyok bátor egyúttal rátérni