Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. 447 arra a Mzszabálysértésre, a melyet kellően megvilágít az a tény, a melyet itten Fenyvessy Adolf gyorsírói főnök urnak az intézkedése, rendelkezése és szubjektív elhatározása folytán nem vagyok képes konstatálni. Az igen t. elnök ur azon a czimen vonta meg Nagy György t. képviselőtársamtól a szót, hogy eltért a tárgytól. A házszabályok értelmében a tárgytól való eltérés czimén csakis kétszeri figyelmeztetés után lehet a szót megvonni. Igaz, hogy az elnök ur kétszer figyelmeztette a szónokot arra, hogy eltér a tárgytól, azonban mindjárt az első figyelmeztetésnél konstatáltuk és maga Nagy György képviselő kérte annak konstatálását, hogy tévedés forog fenn, mert a miről beszél, az beletartozik a tárgy keretébe. Azt panaszolta el ugyanis, hogy Magyarországot egyedül érdeklő ügyek közé olyanok is volnának felveendők, a melyeknél nézeteltérés forog fenn a tekintetben, hogy egyedül érdeklik-e Magyarországot, vagy nem. Egészen kétségtelen, hogy ez a tárgyhoz tartozik. Ennek daczára az a figyelmeztetés, a mely tévesnek konstatáltatott, olyannak vétetett, a mely később a szómegvonásra alkalmat adott. A most szőnyegen lévő indítvány tárgyalásának bizonyos időpontjában talán felmerülhetett az az aggodalom, hogy obstrukczió lesz, hogy obstruálni fognak és talán ezért magyarázta az elnökség a tárgyhoz való szólásnak a jogát teljes szigorral, szerény nézetem szerint tulszigorusággal. A mikor azonban ez a veszedelem nem forog fenn, a mikor jól tudjuk, hogy a szőnyegen lévő javaslat a rendes tárgyalások keretén belül vitatta tik meg, akkor téves intézkedések alapján megvonni valakitől a szót, azt hiszem, méltánytalan, igazságtalan, az eddigi gyakorlattal meg nem egyezik. Ezt kívántam konstatálni. Elnök : A t. képviselő ur felszólalásának első részére meg kell jegyeznem, hogy nem is a házszabályokhoz tartozó felszólalás volt és igy az elnök nem türelmetlenségét, hanem türelmét tanúsította, (ügy van! Ugy van !) a mikor a felszólalást ilyen keretekben megengedte. Az elnöknek jelentendő be, ha a gyorsiroda főnöke hibát követett el, de ez nem a házszabályokhoz tartozik, hanem az ügyrendhez. Konstatálom azonban, a mi az ügy érdemét illeti, hogy a gyorsiroda főnöke igenis egészen helyesen, szabályszerűen, intenczióink alapján járt el akkor, a mikor a gyorsírói jegyzetek kiadását nem engedte meg. Ez neki tilos. (Zaj.) Tetszett volna a t. képviselő urnak a gyorsirodába vagy a gyorsírókhoz elfáradni és ott megnézve a jegyzeteket, meggyőződni a mondottakról. (Élénk helyeslés.) A képviselő ur azonban azt állitotta, hogy joga volt ezt követelni. Kérdezem, milyen szabályra alapítja ezt a jogát ? Farkasházy Zsigmond: A gyakorlatra! Elnök: Semmiféle gyakorlat e tekintetben nincsen. A gyorsiroda főnöke teljesen helyesen s szabályszerűen járt el. A mennyiben a t. képviselő ur érdeklődött a t. előttem elnöklő elnök urnak intézkedése iránt, módjában állott volna oda fáradni a gyorsirodába és megnézni a jegyzeteket ; de azt követelni, hogy a gyorsiroda főnöke állítsa oda a képviselő urnak ezeket a jegyzeteket, erre a gyorsiroda főnöke ismétlem, nincs és nem is lehet kötelezve. A mit pedig arra vonatkozólag méltóztatott állítani, hogy a miniszterekkel szemben más eljárás követtetik, erre nézve megjegyzem, hogy az sem szabályszerű; mert tényleg a gyorsiroda személyzete a jegyzeteket a gyorsirodából Id nem adhatja, és ezt az általános elvet egyes kivételek meg nem dönthetik. A magam részéről tehát semmiféle intézkedés szükségét fennforogni nem látom. (Elénk helyeslés.) A mi végül az elnöki jogoknak mikénti gyakorlását illeti, hát én, t. ház, ezen hosszú vita után felmentve érzem magamat, hogy az arról az oldalról jövő támadásokkal szemben kicsinyítsem az elnöki tekintélyt azáltal, hogy az elnökség eljárásának védelmére keljek. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. Farkasházy Zsigmond, és Hoffmann Ottó ismételten közbeszólanak. Felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Rendre !) Farkasházy Zsigmond: Nincs különbség képviselő és képviselő közt! (Folytonos nagy zaj. Felkiáltások: Rendre !) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni, mert különben a legszigorúbban fogok eljárni. (Élénk helyeslés. Zaj.) Muzsa Gyula : A mentelmihez ! Elnök: Nagy György képviselő ur kérte beszéde folyamán, hogy az ő határozati javaslatai nyomassanak ki és osztassanak szét. (Ellenmondások.) Kérdem a t. házat: kívánj a-e ezen határozati javaslatoknak kinyomatását, vagy sem ? (Felkiáltások: Nem! Igen!) Azt hiszem, megállapíthatom, hogy a ház nem kívánja ezt elrendelni. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház ! (Zaj.) Gondolom, a t. képviselőház és különösen a többség . .. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Mezőfi Vilmos : . . . csak természetesnek fogja azt találni, hogy én, a ki Nagy Emil képviselő ur házszabályreviziós indítványának megvitatásából eddig is bőségesen kivettem részemet — népképviselői kötelességemnek tartván azzal szemben táplált aggodalmaimnak kifejezést adni — ezen indítványnak legsúlyosabb, legjelentősebb részét, t. i. a Nagy Emil képviselő ur házszabályreviziós indítványának harmadik részét, felszólalás nélkül nem hagyhatom. (Zaj.) Meggyőződésem szerint ez az egész házszabályszigorítás annak köszönheti megszületését, hogy a Nagy Emil képviselő ur indítványának harmadik részében körvonalozott tárgyakra a sürgősség kitér-