Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-309
434 309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. elnöklő alelnök ur félbeszakított, s megvonta tőlem a szót, azt mondván (olvassa) : ^Határozati javaslata aTról szól, hogy parlamenti bizottság küldesség ki, a képviselő ur pedig mindenről beszél, csak erről nem. Kétszer figyelmeztetve lett; sajnálatomra kénytelen vagyok vele szemben a házszabályok értelmében eljárni.« T. ház ! Én a legszigorúbban és legtárgyilagosabban azon szűk keretben mozogtam, a melyben mozogni feltétlenül jogom van és a midőn Rakovszky István alelnök ur elvonta tőlem a szót, ez által határozottan megsértette szólásszabadságomat. (Ugy van! balfelől.) T. ház ! Az elnök intézkedését nem lehet vita tárgyává tenni, csak abban az esetben, ha a mentelmi jog megsértését jelenteném be. De miért vagyunk itt mi, képviselők, ha az elnök önkényétől függ, hogy akkor, midőn a szónok legtárgyilagosabban beszél, rácsengessen és elvonja tőle a szót ? Ne az embert becsülje bennem, mert odakünn nagyon szerény ember vagyok, de megkívánhatom, hogy becsülje országgyűlési képviselői mivoltomat. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nem vagyunk iskolásgyermekek, hogy az elnök preczeptor módjára akkép intézkedhessek velünk szemben, a mint neki tetszik. Becsülje meg bennünk azt, hogy a nemzet azért küldött bennünket ide, hogy mondanivalóinkat, véleményünket elmondhassuk és tartozom legalább a jövendővel szemben azzal, hogy határozottan kijelentsem, hogy Rakovszky István képviselő ur tegnap az elnöki székben erőszakosan megsértette a képviselői szólásszabadságot. Elnök : Ezért a kijelentésért rendreutasítom a képviselő urat! Nagy György: Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni. Elnök: Én is kötelességemnek tartottam a képviselő urat rendreutasitani. (Élénk helyeslés.) Ki van feliratkozva ? Csizmazia Endre jegyző: Kmety Károly! Kmety Károly: T. képviselőház ! A házszabálymódosítási indítványnak napirendre került harmadik bekezdéséhez (Halljuk ! Ralijuk !) vagyok bátor teljes tisztelettel egy módosítást benyújtani. Ez a módosítás következőleg hangzik (olvassa) : »Mondja ki a képviselőház, hogy a Nagy Emil országgyűlési képviselő által beadott házszabálymódositási indítvány harmadik bekezdése következőleg szövegeztessók : (Halljuk! Halljuk!) »Ennek a szakasznak rendelkezései csakis a jelenlegi országgyűlés tartamára birnak érvénynyel, de ezen az országgyűlésen sem alkalmazhatók a) az Ausztriával közös ügyekre (1867. évi XII. t.-cz. ; b) az Ausztriával közös egyetértéssel intézett ügyekre (1867 : XII. t.-cz.) ; c) az ujonezlétszám megállapítására és az évenkénti ujonczjutalék megajánlására vonatkozó törvén} 7 ] avaslatok tárgyalására. (Helyeslés.) Az általános választójogra vonatkozó törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalásának befejezése után, de még azok törvényerőre emelkedése előtt a képviselőház a házszabályok végleges módosítása iránt hoz határozatot, mely a letárgyalt általános választói jog alapján egybehívandó uj országgyűléstől kezdve lép életbe. Az e határozat feletti tanácskozásoknál ezen szakasz rendelkezései alkalmazhatók, de a végleges házszabály esetleges későbbi módosításánál igénybe nem vehetők.« Az itt felolvasott módosítás indokai tudomásom szerint a t. ház tagjai előtt jóformán teljességükben ismeretesek és azért felmentve érzem magamat, hogy részletesebb indokolásba bocsátkozzam. Törekszem a ház türelmét csak rövid időre igénybevenni. (Halljuk! Halljuk !) A Nagy Emil-féle revíziós indítvány egy elvi határozattal állapította meg azt, hogy miféle ügyek tartoznak a szigorított házszabály alá és miféle ügyek vannak az alól kivéve. Ez a rendek kezese az eredeti indítványnak tudvalevőleg ugy szól, hogy csupán azon ügyek tartoznak ezen szigorítás alá, melyek a magyar szent korona országait egyedül érdeklik és ebből következőleg mindazon ügyek, a melyek ezen szabály, ezen ismérv alá nem tartoznak, a házszabályszigoritás hatálya alól ki vannak véve. Ezen idézett rendelkezésnek értelmét itt a házban több oldalról kontrovertálták és sikerült is az illetőknek alaposan félreérteni azt. Ez a körülmény képezi főleg indokát azon eljárásomnak, t. ház, hogy czélszerűnek látom az általános elvi rendelkezés helyett a taxativ felsorolást a kivett ügyek tekintetében. Közöttünk, t. ház, a kik ismerjük a Nagy Emil-féle indítvány létrejövetelének előzményeit, ismerjük a különböző értekezletekből és az ott történt megállapodásokból, közöttünk semmiféle eltérés nem lehetett a tekintetben, hogy a Nagy Emil-féle indítványnak értelme csak az lehet, hogy e házszabályszigoritás hatása alá nem tartoznak a közös ügyek, a közös egyetértéssel intézendő ügyek és az ujonczjavaslatok sem, és különösen ezek sem. Mi ugy fogtuk fel ezen elvi határolás értelmét, hogy azzal indítványozó és mindazok, a kik ahhoz hozzájárulnak, honorálni akarták azoknak aggályait, illetőleg azok állhatatosan fentartott álláspontját, a kik az említett ügyeket semmi körülmények közt nem akarták a házszabályszigoritás alá vonni ez alkalommal. Ezen helyen értelmezést itt egy rövid felszólalásban már volt szerencsém kifejteni, mikor t. i. Lengyel Zoltán t. képviselő ur oly értelmű módosítást ajánlott már az első szakasznál, hogy ne legyen a sürgősség kérelmezhető az Ausztriával közös ügyekre és a katonai javaslatokra. Akkor megmondtam t. képviselőtársamnak azt a nézetemet, hogy hiszen az ő indítványa kevesebbet akar kivenni az ideiglenes szigorítás hatálya alól, mint a mennyi a mi értelmezésünk szerint a harmadik rész rendelkezései folytán ugy is ki van véve. (Halljuk I Halljuk ! bal/elől.)
