Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-308

426 308. országos ülés 1908 április 7-én, kedden. kaszba, hogy a határozatképesség megállapítása bármikor kérhető, és ennek elkerülésére szolgál az a másik módosításom is, a mely szerint a tárgytól való eltérés jogának abszolút megtiltása az indítványból kihagyassék. Mert ismételten voltam bátor rámutatni arra, hogy ha semmi egyéb a t. ház és a t. többség előtt nem lebeg, mint a technikai obstrukczió és a többségi akarat érvényesülése abszolút megakadályozásának lehetetlenné tétele, akkor a Szmrecsányi György képviselő ur által benyújtott almódositás szellemében, annak ha nem is egész tartalmát elfogadva, lehet védekezni az ellen, hogy a technikai obstrukczió czéljaira a házszabályokhoz való hozzászólás vagy személyes megtámadtatás czimén való felszólalás felhasználható ne legyen, de ez a jog, a mely minden parlamenti tag legelemibb joga, mégis érvényben maradjon. Ha a Szmrecsányi-féle módosítás utolsó bekezdése értelmében állapítjuk meg a 215. §-hoz való hozzászólás jogát, hogy t. i. csak öt perczes hozzászólások legyenek lehetségesek és hogy az ötperczes hozzászólások által igénybe vett idő az ülés végén a tárgyalási időhöz hozzászámittassék, akkor az obstrukczió azzal, hogy alaj)talanul szólalnak fel házszabályok vagy személyes kérdések czimén, eredményt elérni nem fog, ellenben mindenkinek biztosítva lesz legtermészetesebb, legemberibb joga. Én nem tudom megérteni, hogy ilyen teljesen a józan ész által diktált, a parlamentarizmus elvéből folyó korrektivumokat miért nem méltóztatnak elfogadni. Hiszen az eredeti indítvány benyújtója ép ugy, mint azok a miniszter urak, a kik az indítványt támogatták, mindig azt mondották, hogy ugy, a mint ez van, még a módosításokkal, a korrektúrákkal együtt is rossz. Tehát miért ne lehetne módot találni, hogy ibyen rossz indítványt a lehetőség szerint javítsunk olyan módosítások által, a melyeknek igazságossága kétségtelen ? Felhozok erre vonatkozólag egy példát. A házszabálymódositó indítványok tárgyalása idejében kértük, hogy olyan intézkedés vétessék fel a reviziós javaslatba, a mely szerint a sürgősség megszüntetése iránt történhessék intézkedés. Ez a kérelmünk elfogadtatott akkoriban, be is terjesztetett erre vonatkozó indítvány, a mely most a Mérey-féle elleninditványban foglaltatik benne és igy szól (olvassa) : »A sürgősségről, illetve az ülés idejének meghosszabbításáról szóló határozat megváltoztatását czélzó indítvány felett a ház az ezt követő ülésen, a napirend tárgyalására szánt idő után, vita nélkül, egyszerű szavazással dönt.« Tegnapi felszólalásomban bátor voltam kimutatni azt, hogy ez a rendelkezés igy, a hogy most itt van, teljességgel efíektuálhatatlan. Ezzel a rendelkezéssel élni nem lehet. Részletesen volt szerencsém ezt kimutatni; akkor, sajnos, figyelemre nem méltatták, mert hiszen itt jelenlevő képviselőtársaim túlnyomó részben el sem olvasták a házszabálymódositó indítványt, annál kevésbbé foglalkoztak azokkal a finom disztinkcziókkal, a melyek a házszabályok helyes alkalmazása tekintetében léteznek. Elkerülte tehát a t. ház figyelmét, hogy e szövegezés szerint az indítvány előterjesztése, a mely a sürgősség megszüntetését kívánja, tulaj donképen csakis önálló indítvány alakjában volna lehetséges, tehát be kellene jegyezni az inditványkönyvbe, és nolia ez a : módosítás azt a rendelkezést kivánj a megállapítani, hogy másnap lehet a megszüntetés felett határozni, mégis ezen szövegezés szerint, a mely előterjesztetett, csak 4—5 nap múlva kerülne rá a sor a megszüntetés feletti határozathozatalra. Voltam bátor mértékadó helyen ezt a súlyos lapszust felhozni és akkor elismerték velem szemben, hogy igenis, tévedésből történt a dolog, más szöveg volt, egy része a szövegnek kimaradt, nem tudom, mikor, a mikor eredetileg megszövegezték, vagy mikor a módosítás beterjesztetett. A mikor elismerték, hogy tévedés folytán ostobaság fog belekerülni a házszabálymódositásba, olyan rendelkezés, a mely effektuálhatatlan, vagy mindenesetre ellentétes azzal a törekvéssel, a melyet megvalósítani a többség óhajt, akkor, hogy egy ilyen ostobaságot kiküszöbölni azért ne lehessen, mert idejekorán a többségnek nem jutott eszébe, s a figyelmeztetés a kisebbség részéről jött, ez az elfogultságnak oly mértékére mutat, a minő sem ezen házban, sem egyetlen czivilizált parlamentben eddig még szokásban nem volt. Én kérem a t. házat, méltóztassék ezt a tévedést, a mely technikailag csúszott bele a házszabályok szövegébe, helyreigazítani azzal, hogy erre vonatkozó módosításomat, a mely annak idején el is fogadtatott, és helyesnek találtatott, . . . Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy zárszó jogán ehhez a módosításhoz, a melyről most szól, nem nyert jogot a felszólalásra, mert ezt nem irták alá tizen. Lengyel Zoltán : Az mindegy ! Elnök: A képviselő urnak csakis azon ellenindítványához van joga szólni, a melyet tizen irtak alá. Lengyel Zoltán: Nem a jogezim a lényeg, a fő az, hogy az egész anyaghoz van joga szólni. Elnök: A mikor kifejezetten szavazás alá bocsáttatnak a módosítások abból a szempontból, hogy megilleti-e a zárszó joga azok benyújtóját, igen vagy nem : akkor, ha nem illeti meg az illetőt a zárszó j oga arra a módosításra nézve, csak természetes, hogy ahhoz az anyaghoz nem szólhat. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : Kérem az elnök urat, hogy inczidentaliter ilyen fontos kérdést el ne döntsön és ilyen fontos kérdésben való 40 éves gyakorlatot meg ne változtasson. A zárszó jogát mindig arra használták fel, hogy az egész anyagot újból megvitassák, átvizsgálják, mert más okból arra nincsen szükség. Arra, hogy valaki ugyanazt mondja el még egyszer, a mit már elmondott, semmi szükség nincsen. Hogy mi a czélja a zárszónak, az világosan kitűnik abból, hogy pl. az adott esetben, a mióta Nagy György és Mezőfi