Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-308

422 308. országos ülés 1908 április 7-én, kedden. adja-e, vagy pedig egyszerűen, minden indokolás nélkül, minden érv nélkül megtagadja azt. T. képviselőház! Az elnökség iránt mindnyájan köteles tisztelettel tartozunk, az elnökség mai jogköre le van fektetve a házszabályok erre vonatkozó intézkedéseiben. De azt mégsem helyeselheti senki, hogy az egyes képviselők egyéni becsülete felett is az elnök gyakorolja az Ítéletet. Ennyire alárendelni az elnök tekintélyének az egyes képviselőket, ennyire alárendelni az elnök felfogásának az egyes képviselők becsületét, nem szabad, ez ellen igenis tiltakozni kell, állást kell foglalni, arra kell törekedni, hogy a Nagy Emil-féle indítvány 2. §-ába erre vonatkozólag felvett rendelkezések megváltoztattassanak. Hányszor lehet éles vitáknak elejét venni, hányszor lehet a szenvedélyek lángját eloltani épen azzal, hogy a kellő perczben, kellő időben a megtámadott a maga megtámadott becsületének védelmére siet és a támadó belátva hibáját, azt helyrehozza. Az uj házszabályok rendelkezései szerint az elnök tetszésétől fog függni, hogy enged-e szót a megtámadottnak, ha pedig nem enged, akkor óra órára telik, a szenvedélyek mind izgatottabb ak lesznek, a sértés elmérgesedik, az indulatok viharzóbbakká lesznek, és ezáltal nem tudjuk azzal a tárgyilagossággal, azzal a méltósággal folytatni a vitát, a melyet pedig a magyar nemzet tekintélye feltétlenül megkövetel. Ezért szükséges a 215. §. a) pontjára vonatkozó rendelkezést feltétlenül megváltoztatni. Én azt hiszem, hogy elsősorban az elnökség igen t. tagjai kívánják azt, hogy ez a nagy teher és felelősség róluk elhárittassék, mert nem hiszem, hogy akár Rakovszky István igen t. képviselő urnak, ha az elnöki székben ül, akár Justh Gyula elnök urnak, akár Návay alelnök urnak kedves lenne az, hogy ő teljhatalommal, megfelebbezhetetlenül, a csalhatatlanság látszatával ellátva, képviselőtársai becsülete felett Ítéletet mondhasson. Azt hiszem, hogy az elnökség véleményét tolmácsolom akkor, legalább az általam vélt véleményét, mikor kívánom, hogy a szakasznak erre vonatkozó rendelkezései kihagyassanak. Nem kisebb jogokat ad az elnöknek a Nagy Emil-féle indítvány következő rendelkezése sem. Nevezetesen a 215. §. b) pontja szerint szót kérhet bármikor is, a ki szavai félremagyarázását röviden helyreigazítani akarja, T. ház! A nagy zajban, az esetleges nagy lármában egyes kifejezéseket, mondatokat félre lehet érteni, olyan súrlódások és ellentétek támadhatnak egy ki nem magyarázható, helyre nem igazitható állítás miatt, a melynek megreparálására sem idő, sem alkalom nincs a 16 órás ülés végeztével. Egy konkrét példára hivatkozom, a mely most a napokban történt. Én felszólaltam a házszabályok helytelen alkalmazása miatt és szó tárgyává tettem azt, hogy Rakovszky alelnök ur a vitát délután fél kettő után zárta be, daczára annak, hogy a ház ugy határozta volt az ülés elején, hogy egy óra 30 perczkor tér át az interpellácziókra. Beszédemben azt mondtam, hogy én nem akarom ezt az esetet november 18-ához hasonlítani, a mikor perfidül, gonosz tudatossággal megsértette az elnök a házszabályt. Akkor a magas elnöki székben Justh Gyula elnök ur rosszul hallotta szavaimat, és tiltakozott az ellen, hogy összehasonlítsák az ő eljárásukat a november 18-iki eljárással. Azután meggyőződött a naplóból, hogy én épen azt mondtam, hogy a magam részéről nem is akarom azzal összehasonlítani, mert hisz sokkal nagyobb köteles tisztelettel vagyok az elnökség tagjai iránt, mintsem feltételezzem, hogy tudatos rosszhiszeműséggel megsértsék a házszabályt. A hogy félreértett engem Justh Gyula elnök ur, épugy megtörténhetnék, hogy valamely képviselőtársamnak súlyosan, végzetesen félreértenék a szavait. Mihelyt felállhatok és egy-két szóval csendet, megnyugvást teremthetek ós rámutathatok a magam igazára, a zaj azonnal elcsillapulván, a kérdés rendezve lenne. Miért kell tehát ily erőszakosan élére állítani a kérdést, miért kell az elnöknek olyan jogkört biztosítani, a mely egyenesen az elnök pártatlanságának a. rovására megy? Mert nyilvánvaló, hogy ha az elnök a képviselőnek nem adja meg a szót, hogy szavainak értelmét helyreállítsa, akkor ez által ellenszenvessé lesz azon képviselő előtt, a ki a maga jogát nem tudja az elnök állásfoglalása miatt érvényesíteni. Ismét épen az elnökség iránti tisztelet, az elnöki szók pártatlanságának megóvása czéljából indítványozom, hogy a Nagy Emil-féle indítvány második szakaszának erre vonatkozó része hagyassék ki. Senki sem szives örömest beszél ugy, hogy szavait félreértsók, hiszen arra kell törekedni, én is minden beszédemben arra törekszem, hogy nyilt, egyenes, félreértést nem ismerő magyarossággal fejezzem ki magamat. Erre kell mindenkinek törekednie, már csak azért is, mert nem hiszem, hogy valaki. . . . Elnök: A kój>viselő úrtól kénytelen vagyok megvonni a szót, mert a tárgytól eltért. (Mozgás balról.) Határozati javaslata arról szól, hogy parlamenti bizottság küldessék ki, a képviselő ur jiedig mindenről beszól, csak erről nem. Kétszer figyelmeztetve lett; sajnálatomra kénytelen vagyok vele szemben a házszabályok értelmében eljárni. (Helyeslés.) A zárszó joga megilleti Mezőfi Vilmos képviselő urat. Mezőfi Vilmos: T. ház! Én a második szakaszhoz két indítványt voltam bátor benyújtani. Egyik indítványom arra vonatkozik, hogy a Nagy Emil-féle indítvány második része teljesen ' elejtessék, második indítványom pedig ugy szól,