Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-308
308. országos ülés 1908 április 7-én, kedden. 411 A Nagy Emil-féle javaslat, illetőleg Mérey Lajos módosításának erre vonatkozó szakasza következőleg szól (olvassa): »Névszerinti szavazás csak a javaslatnak általánosságban a részletes vita alapjául elfogadása tekintetében húsz képviselőnek Írásban beadott kérelmére rendelendő el. Ezen eseten kívül névszerinti szavazásnak a javaslat részletei felett, valamint a javaslattal kapcsolatos minden indítvány . . . Elnök: Kérem, méltóztassék hangosabban beszélni, mert nem tudom követni a szónok urat. Vlád Aurél: Ezen eseten kivül névszerinti szavazásnak a javaslat részletei felett, valamint a javaslattal kapcsolatos minden indítvány, elleninditvány és módosítás felett csak akkor van helye, ha annak elrendelését 100 jelenlevő képviselő írásban kéri. Már most mi a helyes értelme ennek? Az-e, hogy 100 képviselő kérése csak a részleteknél kivántatik-e meg, vagy akkor is, a mikor a javaslatnak általánosságban való elfogadásáról van szó, vagy ezzel kapcsolatos dolgokról, mint pl. határozati javaslatról, halasztó indítványról stb. ? Én azt hiszem, hogy az indítvány alapelvéből és intencziójából inkább a megszorító magyarázat következnék, mert az intenczió az, hogy a névszerinti szavazást lehetőleg szűk körre kell korlátozni. Már pedig, ha ez az intenczió, akkor ezt csak ugy viszszük következetesen keresztül, ha ezt az intézkedést megszorított értelemben magyarázzuk ugy, hogy egyáltalában az általános vita befejezése után csakis az alapjavaslatnak általánosságban való elfogadása tekintetében kérhet 20 képviselő névszerinti szavazást. Azt hiszem, ez a magyarázat megfelel annak az intencziónak, a melyet a javaslat benyújtói szem előtt tartottak. T. képviselőház, már az előbbi felszólalók is rámutattak arra a helytelen intézkedésre, arra a lehetetlen helyzetre, hogy csak 100 képviselő kérhessen névszerinti szavazást akkor, mikor 100 képviselő elegendő ahhoz is, hogy határozatot hozzon. Ha most tekintetbe veszszük azt a körülményt, hogy a részleteknél sokszor a legfontosabb elvek felett történik a szavazás — hiszen egy törvényjavaslat lényege esetleg épen a részleteknél változtattatik meg és épen a részletes tárgyalásnál dől el, úgyszólván egy törvényjavaslat helyes értelme — ebből azt kell megállapítanom, hogy veszedelmes a részleteknél ennyire korlátozni a névszerinti szavazáskérésnek jogát. De eltekintve ettől, nagyon helytelennek és czéliránytalannak tartom az indítvány azon intézkedését, mely a képviselők megszámlálását is 100 jelenlevő képviselőtől teszi függővé. Ha ezt az intézkedést megszorító értelemben magyarázzuk, akkor ennek konzekvencziája az volna, hogy az ellenpróba megejtését is csak 100 képviselő kérheti, a mivel alkalmat adnánk arra, hogy az elnök esetleg tévedésből — mert szándékosságot nem tételezhetek fel — olyan többséget konstatál, a mely a valóságnak nem felel meg. Én azt hiszem, a kisebbségnek azt a jogát, hogy a szavazatok kétessége esetén ellenpróbát kérhessen, minden képviselőnek meg kell adni, és ilyen esetben nem lehet elzárni a képviselőt azon joga gyakorlásától, hogy ellenpróbát kérhessen. T. képviselőház! Ezek azok a főbb kifogások, a melyeket én a Nagy Emil-féle inditvány és az azzal r kapcsolatos módosítás ellen tenni óhajtottam. Én azt hiszem, hogy sikerült kimutatnom, hogy különösen a Mérey-féle módosításban és Szmrecsányi György t. képviselőtársam indítványában oly ellenmondások foglaltatnak, a melyeket, mielőtt a képviselőház azok elfogadása tekintetében határoz, föltétlenül ki kell küszöbölni, mert mégis szomorú világot vetne parlamenti életünkre, hogyha ilyen ellenmondó intézkedéseket iktatnánk be házszabályainkba, Elnök (csenget): Kérem, a t. képviselő ur erről már egy ízben beszélt. (Igaz! Ugy van!) Ne méltóztassék azt a rossz horvát szokást fölvenni, hogy folyton és folyton ismételi önmagát, mert kénytelen lennék arra szorítani, hogy a tárgyhoz szóljon ós ha r ezt meg nem tenné, megvonni tőle a szót. Én folytonosan a legnagyobb türelemmel hallgatom a képviselő urat, de ez ismétlésekből csak azt látom, hogy időfecsórlés a czélja. (Elénk helyeslés.) Tessék folytatni. Vlád Aurél: Én azt hiszem, hogy egyáltalában nem lehet a felszólalásomra azt mondani, hogy ismétlésekkel húzom a vitát; ez a szándék engem nem vezet. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház, mert nem hallom a szónokot. Vlád Aurél : Ismétlem, t. ház, hogy egyáltalában nem vezetett az a szándék felszólalásomban, hogy tisztán az időt fecséreljem; én csak azon aggodalmaimnak adtam kifejezést, a melyeket kötelességem volt kifejezésre juttatni. Elnök: Kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Vlád Aurél: Nem akarom tovább folytatni, t. képviselőház, hanem ajánlom a t. képviselőháznak elfogadásra az általam beterjesztett módosításokat, és kérem egyúttal, méltóztassék azoknak kinyomatását és szétosztását elrendelni. Elnök: A képviselő ur a házhoz benyújtott határozati javaslatai és módosításai kinyomatását és szétosztását kéri a háztól. Méltóztatik ezen kérést teljesíteni? (Felkiáltások: Nem!) Nem. A ház tehát nem teljesiti a kérelmet és igy azok nem fognak kinyomatni ós nem fognak szétosztatni. (Helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó: T. képviselőház! Minden hosszabb terjedelmű parlamenti vitának a terI mészete az és különösen oly esetben, a mikor 52*
