Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-307
307. országos ülés 1908 április O-án, hétfőn. 397 osztását elrendelni kéri. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a képviselő urnak kívánalmát magáévá tenni a háznak, igen vagy nem ? (Nem !) Miután a többség nem tette magáévá, a ház nem rendeli el a módositások kinyomatását. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Dámján Vazul! Damján Vazul : T. képviselőház ! Én szükségesnek tartom a tárgyalás alatt lévő Nagy Emilféle inditvány második szakaszát közelebbről értelmezni. Erre nagy szükség van, hiszen ez zavaros és értelmetlen, a mint ezt az április 3-iki ülésen Mérey Lajos t. képviselőtársam is konstatálta ezen szakaszra vonatkozó módosításai benyújtása alkalmával, a midőn ezt a szakaszt egészen uj szerkesztésben, egészen uj stilizálásban mutatta be. Ha ezen szakaszt egész világitásában nézzük, a mint ezt az utolsó ülésen Goldis és a mai ülésen Maniu képviselőtársam igyekezett helyes világításba helyezni, a mikhez én részemről nagyon kevés megjegyzést akarok tenni . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Damján Vazul : ... ha ezt a második szakaszt teljes világában mérlegeljük, azon meggyőződésre jutunk, hogy valóban eme szakasz minden rendelkezései — állithatni — a megszorítások fortissimuma, mert a szólásszabadságot lebilincseli. Ha már most mi ezen rendelkezéseket szó nélkül hagyjuk, nem volnánk méltók ellenzéki állásunkra, akkor kötelességmulasztást követnénk el, és önként mennénk bele a szólásszabadság megszorításába. Ezért engedje meg a t. többség, hogy ezen rendelkezések ellen védekezzünk és védekezésünket ne tekintse szószaporitásnak, annyival kevésbbé, mivel eddigi felszólalásainknak bár kicsi és elenyésző, de valami eredményét mégis látjuk azokban a módosításokban, a melyeket ezen szakaszhoz Mérey és Szmrecsányi képviselőtársaink a többség beleegyezésével benyújtottak. Ezen körülmény minket arra buzdít, hogy tovább kopogtassunk, azon reményben, hogy még jobban nyitott ajtókra fogunk találni követelményeink számára. Ha a többség saját érdekeit jól akarja bekeríteni ezen intézkedések által és ezt jogosnak tekinti, akkor méltányolja a kisebbségnek is azt a jogát, hogy az a maga jogos érdekeit is megkísérelje megvédeni, körülkeríteni ezen szakasz keretében. A mi a második szakasz összes rendelkezésein vörös fonálként keresztülvonul, az nem egyéb, mint az elnöki hatalom korlátlan kiterjesztése, a melylyel azután a szólásszabadság felett tetszés . szerint, önkényűleg diszponálhat. Erről tanúskodik e szakasznak 4., 5., 6., 10., 13. és 14. mondata. Nem akarom ezeket felolvasni, már többször felolvastattak, s feltételezem, hogy ezeket mind ismerik, s csak összegezve fogom előadni ezek tartalmát. A 4-ik és 5-ik mondat szerint csak az elnök engedheti meg a napirend előtti fölszólalást és a sürgős interpellácziók előterjesztését, de ugyanő niaga ezt meg is tagadhatja, ha nem járul hozzá, és a ház a kérdések fölött csak a napirend befejezése után dönthet, a mikor ezeknek aktualitása gyakran teljesen megszűnt. A Barkóczy-ügy, mely a szombati napon folyt le, tanúsága annak, hogy az ilyen interpellácziókat nem lehet 16—18 ó r ai ülések után, vagy félórával az ülés befejezte előtt előterjeszteni, a mint azt Mérey t. képviselő ur engedményképen javasolja. Hiszen mi lesz, ha éjjeli három és négy órakor a felizgatott szenvedélyek mellett — értem a képviselőket és a hallgatóságot — ilyen interpellácziókat tárgyalunk ? Akkor bizonyosan szükséges volna testőrségről gondoskodni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Damján Vazul: Ugyanígy áll a dolog a zárt ülések tartásával is, a melyekről a második bekezdés 6. pontja rendelkezik. A 10. pont szerint az elnök megakaszthatja a ház határozathozatalát, mivel a szavazást más najira halaszthatja. A 13. szerint megakadályozhatja az elnök az indítványok és módositások felolvasását. A 14. pont szerint azt a jogot adjuk az elnöknek, hogy oly esetekben, midőn valaki személyes megtámadtatás, vagy félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása miatt kivan szólni, csak akkor adja meg a felszólalási jogot az érdekelt sértett félnek, ha ezt a maga részéről is indokoltnak tartja. Igaz, hogy a Szmrecsányi György t. képviselőtársam által beadott inditvány szerint sürgős tárgyalásoknál az ülés ideje alatt is megadható a felszólalási jog. de csak öt percznyi tartamra. Azonban ide is hozzáteszi, hogy ugyancsak az elnök engedélyével. Nem fejtegetem tovább ezen intézkedések veszélyeit, társaim azt már kifejtették, én csak a következményre utalok. Ilyen jogokkal felruházni az elnököt, számára ilyen nagy mérvben kiterjeszteni a jogokat : nem alkotmányos, ezt a közügyre nézve is veszedelmesnek tartom és különösen a kisebbség érdekében nem tartom czélszerűnek, mivel, a mint tanulságunk is van már, ki lehetünk téve kicsinylésnek, gunyolásnak. vagy megfélemlitésnek is és megeshetik, hogy nem adatik alkalom a képviselőnek, hogy sokszor a becsületét is és tekintélyét azonnal megvédelmezhesse. Mivel az elnök jogának ilyetén módon való korlátlan kiterjesztése tárgyában, illetőleg annak megakadályozása czéljából az előttem szólók már beadtak indítványokat és módosításokat, részemről feleslegesnek tartom, hogy magam is javaslatot tegyek ez irányban, hanem hozzájárulok a már benyújtott . módosításokhoz. A mi pedig eme második szakasz többi pontjait, nevezetesen a 2., 3., 4., 8., 9., 12., 15. és 16. mondatait illeti, a mely mondatokban foglalt rendelkezések különösen a kisebbség jogának megröviditését és úgyszólván megsemmisítését czélozzák, miután már az előttem szólott t. képviselőtársaim, de magam is az általános vitánál ezt már eléggé jeleztem, most, minthogy úgyis az a czél, hogy a kisebbség fellépésének, akcziójának eredményét illuzóriussá tegyék : én a magam részéről
