Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

396 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. tárgyi okokhoz kösse az elnök ezen eljárását. Csatlakozom azon indítványhoz, a mely azt czélozza, hogy ez az egész Nagy Emil-féle inditvány egy bizottsághoz küldessék, a mely a szólásszabadság és a házszabályok sérthetetlenségének megóvása czéljából a kellő garancziákat abba beleiktassa, vagyis az egész inditvány arra való tekintettel küldessék egy bizottsághoz, hogy szövegezze meg különösen az indítványnak ezen részét akként, hogy minden kétséget kizárólag kizárja lehetőségét annak, hogy az elnök visszaélhessen azzal a joggal, a melyet neki az inditvány ad és minden kétséget kizárólag megállapítsa azon tárgyi okokat, a melyek az elnököt eljárásában irányíthatják. Egy ilyen házszabálymódositás a lehető legnagyobb meggondolást és megfontolást, minden szó súlyának megmérlegelését követeli. Es mégis azt látom, hogy miután már annyi meg amiyi bizottságon keresztülment, és annyi meg annyi megbeszélés tárgyát képezte, még mindig szükséges, hogy ahhoz az egész szövegre kiterjedő módosítást nyújtsanak be. Mikor az indítvány pártközi konferenczia eredménye, vagy legalább is a többségben lévő pártok konferencziájának eredménye, és annak daczára még mindig felmerül a szükség, hogy egy másik képviselő valamely más megbeszélés alapján egy almódositást nyújtson be, akkor azt hiszem, hogy nem lépem tul a kellő határt ezen inditvány elbírálásában, hogy ha azt mondom, hogy ezen inditvány hevenyészve vagy legalább nem azzal a meggondolással lett a ház elé bocsátva, a mely feltétlenül megkövetelhető egy oly inditvány elkészítésénél és benyújtásánál, a mely pártközi konferenczia eredménye. Megbocsátható-e, hogy egy kormány oly javaslattal jöjjön ide, a mely magán viseli a pongyolaság minden ismérvét ? Megengedhető-e ? Hiszen az a kormány bizonyos politikai czélnak politikai eszköze az ország kormányzásában. De, t. ház, egy oly indítványt pongyolán csinálni, meggondolatlanul és akként, hogy folytonos módosításokra szoruljon, —egy olyan indítványt, a mely a parlament pártközi konferencziájának eredménye, vagyis e szerint a képviselőház képét kell, hogy visszatükröztesse az előrelátás és czélszerűség tekintetében, — az nincs rendjén. Oly indítványhoz, a mely az egész parlament kifolyása, a melyhez mintegy szentesítésül a kormány a maga állását köti, oly indítványhoz jönnek aztán módosítások és almódositások, a melyek természetszerűleg jóindulatból származnak, jó czélt követnek, jó indokból fakadtak, de a melyek nem érik el azt a mértéket, a melyet el akarnak érni; igy kezelni egy indítványt, a mely az egész parlament bélyegét magán viseli, azt hiszem, nem lehet. A mennyiben a t. ház nem fogadná el azt az indítványt, a melyben az egész szövegnek egy bizottsághoz küldését javaslom, hogy azt újra szövegezzék, a mennyiben nem fogadnák el a második indítványt, hogy egészen hagyassék ki a most tárgyalás alatt lévő szakasz, arra kérem a t. házat, hogy kegyeskedjék legalább a harmadik mondatot kihagyni. Inkább ne tegyünk meg egy intézkedést, a mely különben ma szükségesnek látszanék, mintsem tegyünk oly intézkedést, a mely rossz, meg nem felelő és káros lehet az egész parlamentarizmus fejlődése szempontjából. Indítványozom tehát, hogy a 14. és 15. és 16. mondat hagyassék ki. Felszólalásomban igyekeztem rámutatni azokra az aggályokra, a melyek elfognak az inditványnyal szemben. Természetesen nem mondom el mindazt, a mit kellene. Megtettem mindent, a mi tőlem telik, hogy az inditvány e részének valóban veszélyes következményei ugy magamra nézve, mint az országra nézve kikerültessenek, de nem mondtam el mindent, a mit lehetett volna, mert megtették részben az előttem szólott képviselőtársaim és az utánam következők is mindenesetre vita tárgyává fogják tenni a dolgot. Nem mondtam el mindent azért sem, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ilyen nagy horderejű inditvány tekintetében az egyes felszólalókkal és azok módosításaival szemben mindenkinek legalább is azzal a meggyőződéssel kellene bírnia, hogy jóhiszeműleg ugy tétetnek meg, a hogy legjobb lelkiismeretünk és legjobb meggyőződésünk diktálja. De ha e módosításokkal szemben már a benyújtáskor az a prejudiczium . . . Elnök : Figyelmeztetem harmadszor a képviselő urat, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz. Maniu Gyula : Már befejezem. Elnök: Kérem. Sümegi Vilmos : Okos ember, befejezi. Maniu Gyula: Mondom, ha az a vélemény kerül felszínre, hogy a házszabályrevizió e része ellen is, mint a többivel szemben, csak azért szólalunk fel, hogy mondjuk, az időt pazaroljuk, (ügy van !) hogy a többséget boszantsuk, (Mozgás.) hogy felszínre jusson ellenkezésünk, nem pedig azért, mert lelkiismeretünk diktálja és meggyőződésünk helyesli, akkor végeredményében irreleváns, hogy előadom-e összes indokaimat, vagy csak ezek egy részét. Ezekre szorítkoztam tehát, a miket előadtam. Végnélküli volna, a mit előadni lehetne és kellene. Csak arról legyenek meggyőződve, hogy legjobb és legőszintébb meggyőződéssel, egész lelkünkkel ellene vagyunk a revíziós javaslatnak, de különösen ellene vagyunk ennek a most tárgyalás alatt levő inditványrészletnek. Mert én megengedhetőnek tartom azt, hogy a tárgyalások ideje meghosszabbittassék, de azt, a mi ezen inditvány második szakaszában foglaltatik, hogy a képviselőnek felszólalási joga, ellenőrzési joga, interpellálási joga korlátoztassék, azt semmi tekintetben és semmi körülmények között helyesnek és elfogadhatónak nem tartom. Kérem visszautasítani a Nagy Emil-féle indítványt és elfogadni az én indítványaimat és határozati javaslataimat, melyeknek kinyomatását kérem. (Helyeslés középen.) Elnök: A képviselő ur módosításainak és határozati javaslatának kinyomatását és szét-