Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. 395 való szólliatás szabadságát korlátozni akarják ; ha önök elvileg elfogadják azt, hogy minden képviselőnek nem joga, de kötelessége megvédeni a házszabályokat ott, a hol azokat megsértve látja, és ha önök ezen kötelességteljesítés idejét és helyét illetőleg bizonyos korlátokat kivannak alkalmazni, — a mit én helyesnek nem tartok — ugy feltétlenül kérem, hogy a Mérey- és Szmrecsányi-féle indítványokat bővítsék ki és pedig akként, hogy a rendelkezésre bocsátott időt egyfelől meghosszabbítsák, másfelől pedig, hogy ne fogadják el azt az indítványt, a mely szerint csak egy képviselő szólalhat fel a házszabálysértéshez, hanem fogadják el legalább azt, a mi minden ilyen intézkedésnél ki van mondva, hogy felszólalhatnak ketten vagy négyen, olyképen, hogy egy szól pro és egy szól contra. Es hogyha már határidőhöz is kötik azt, hogy egy közülök meddig beszélhet, mondják ki legalább azt is, hogy a felszólalók közül egynek feltétlenül olyannak kell lennie, — illetve egy lehet olyan — a ki az elnöki intézkedést támadja, a mi által legalább kizárnék a lehetőségét annak, hogy a helyett, hogy a kisebbség megvédhetné a maga állásponjtát, a helyett, hogy megóvhatná a házszabályok sértetlen fenntartását, a helyett még alkalom is adassék arra, hogy egy ujabb csapást kapjon az igazság azáltal, hogy a többség soraiból a feleletadás lehetősége nélkül felszólalhasson egy valaki, a ki az elnök intézkedését helyesli. (Zaj. Elnök csenget.) Én, t. ház, meggyőződésem szerint a házszabályokhoz hozzányúlni nem szeretnék. De ha megadjuk is ennek a lehetőségét, vagy fel is teszszük azt, hogy előfordulhat olyan eset, a midőn ez szükséges, akkor legalább szükségesnek tartanám azt. . . (Zaj a baloldalon.) Elnök : Nagy György képviselő urat felkérem, hogy ne méltóztassék oly hangosan beszélni, mert nem értem a szónokot. Maniu Gyula : . . . legalább kívánatosnak tartanám azt, hogy annak szükségessége, hogy a 215. §. alkalmazásba ne vétessék, bizonyos tárgyi indokokból merüljön fel! Értem ezalatt azt, hogy ne vétessék be az a kifejezés, a mely az indítványban benne van, hogy »az elnök jogosult, ha azt tapasztalja* stb., t. i. itt kizárólag az elnök szubjektív felfogására van bízva azon körülmény fenforgásának megállapítása, hogy szükséges-e a 215. §. alkalmazása vagy hatályon kívül helyezése. A helyett, hogy kizárólag a szubjektív, benső benyomásra támaszkodó külső benyomások következtében származott, de nem mindig ellenőrizhető belső elhatározások által vezetett elnöknek adassék meg a jog arra, hogy ezen indítványt megtegye, feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy az elnök ezen indítványának megtétele függővé tétessék bizonyos dologtól; hogy t. i. az indítvány eaen mondatában állapíttassanak meg annak ismérvei, hogy ezen 215. §-sal tényleg visszaélnek. Utóvégre valamennyien emberek lévén, különféle temperamentumaink vannak. Hiszen a társadalmi, a politikai kérdések felfogásának különbözősége nemcsak az intellektualitás különbözőségének, hanem egyszersmind a temperamentumok sokféleségének is következménye. Hiszen ez a két tulajdonság uralja az embert akkor, midőn arról van szó, hogy bizonyos külső ténykedésekre határozza el magát. Elnök : Másodszor figyelmeztetem a szónok urat, hogy méltóztassék közeledni a tárgyhoz és ne méltóztassék mindig elvont teóriákból kiindulni. (Élénk helyeslés.) Maniu Gyula: Szükségesnek tartanám azt, (Halljuk !) hogy bizo^^os tárgyi okok fenforgásához legyen kötve az elnöknek az a joga, hogy felteheti a kérdést: kívánja-e a ház alkalmazásba venni ennek a pontnak intézkedését vagy sem. Azt tartom, hogy egy képviselő a maga temperamentuma és intellektualitása alapján egészen máskép szól hozzá egy házszabálymódositáshoz, mint egy más temperamentumu vagy felfogású ember, ámbár ugyanazon a véleményen vannak. Esetleg az, a ki e tekintetben érzékenyebb és ezen házszabálysértések messzebbmenő következményeit is látja, gyakrabban és hosszasabban szólal fel a házszabályokhoz, viszont a másik nem ezzel vagy az ellenkező temperamentummal birván, rövidebben és ritkábban fog felszólalni. De daczára ezen különbözőség fenforgásának, még nem következés, hogy az, a ki intellektualitásánál vagy temperamentumánál fogva hosszasabban vagy gyakrabban beszél a házszabályokhoz, egyszersmind azért beszél, hogy a tárgyalások menetét megakadályozza. Tehát teljesen helytelenül van felállítva az a kritérium, hogy az elnök szubjektív belátására bízzuk, hogy vájjon a tárgyalások menetének megakadályozása czéljából történtek-e a házszabályok megsértése miatti felszólalások vagy sem. Én nem tételezem fel, hogy egy elnök szántszándékkal sérti meg a házszabályokat; nem is tételeztem fel soha és kívánom, hogy ne is forduljon elő soha, hogy egy elnök szántszándékosan sértse, meg a házszabályokat. Az ellenzék vagy a többség felfogása szerint a házszabályok helytelen felfogásából következnek a házszabálysértések. Ennek következtében feltehető, hogy az ilyen elnök, miután szubjektive meg van győződve, hogy eljárása a házszabályoknak megfelel, sohasem fogja elismerni, hogy megsértette a házszabályt, mert ha elismerné, akkor maga kívánná első sorban, hogy reparáltassék az a dolog. Tehát valahányszor házszabályellenes dolog történik, feltehető, hogy az elnök abban a meggyőződésben van, hogy helyesen járt el, mert szerinte az illető képviselő felesleges szószaporitásból, vagy a tárgyalás menetének megakasztása czéljából beszélt. Már most ennek az a következése, hogy az elnök ezen jóhiszemű eljárása után ezen eljárás megbirálását bocsássuk az ilyen szubjektív szempontból kiinduló elnök elbírálására 1 Épen azért, a mennyiben nem fogadnák el azon előbbi indítványomat, mely szerint ezehjszakasz teljesen kihagyandó, kérném a_t. házat, méltóztassék az indítvány ezen részét ugy szövegezni, hogy 50*