Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

390 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. való jogát a névszerinti szavazás tekintetében lehetetlennek és kivihetetlennek, másfelől a parlamentarizmus szempontjából károsnak tartom. Kovács Ernő : Az általános vitánál elég húsz. Maniu Gyula: Tudom, az általános vitánál 20 képviselő kérése elegendő, de meg fogja engedni a t. képviselőtársam, az általánosságban való elfogadás még nem prejudikál a részletek legfontosabb szakaszának elfogadása tekintetében. Nem az a fontos, hogy egy törvényjavaslatot általánosságban elfogadjunk, hanem az, hogy a törvényjavaslat egyes intézkedéseit miként állapítjuk meg. Az általánosságban való elfogadás tulaj donképen csak az elvet állapítja meg, hogy arra a törvényjavaslatra szükség van, hogy felmerült a társadalmi fejlődés életében az a momentum, hogy bizonyos jogviszonyoknak rendezése feltétlenül szükséges. Ezt tárgyaljuk az általános vitánál, valamint azt, hogy a törvényj avaslat általános eszmemenete, azon elv, melyen az egész törvényjavaslat felépül, megfelel-e azon politikai elveknek, melyeket a többség vall, azon politikai felfogásnak, mely helyesen uralja a közvéleményt. De nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az egyes részletkérdések, az egyes elvek konkrét megállapításánál miként fogunk eljárni, milyen hatáskört adunk az intézkedésnek és mely körülményeket vonunk ki abból az intézkedési körből. Épen azért nem képezi a mentségét ennek az indítványnak az, hogy hiszen általánosságban 20 képviselőnek a kérése is elegendő, mert a részletek feletti döntés ép olyan fontos a következetesség szempontjából, mint az általánosságban való döntés. De nem ezzel kivántam foglalkozni, csak közbeszólásra válaszoltam ezeket. Hogy száz szavazathoz köttessék a névszerinti szavazás elrendelése, ez fizikailag is kivihetetlen, és pedig azért, mert a szavazás annak alapján történik, hogy miként rendeli el a kérdés feltevése következtében az elnök a szavazást. Ezért teljességgel lehetetlen előre megállajütani azt, hogy nielyik kérdésre fogjuk mi a névszerinti szavazást kérni. Csak egyféleképen lehetne azt tenni, hogy t. i. a száz aláirást előre megszereznék és annak fejébe beirjuk, hogy tulaj donkép melyik kérdésre kívánjuk a névszerinti szavazást. Ez megint lehetetlen és kivihetetlen, mert egy bianco ivet aláirni és azután abba beleírni a szöveget, az ilyen eljárás nem törvényes és nem méltányos. De ettől eltekintve, 100 embernek jelen kell lenni. Már pedig önök a praktikus parlamenti életből tudják, hogy 100 ember jelen van az előtte való napon, jelen van akkor is, mikor az ülés megkezdődik, de épen akkor, mikor a szavazást kell elrendelni, mikor esetleg bárkinek is kívánságára konstatálni kell azt, hogy az illető száz ember jelen van-e, épen akkor hiányzik belőle egy. Ebből következik, hogy annak az illető 100 embernek azt a kérést, melynek a feltett kérdéshez kell alkalmazkodnia, ott kell aláirni, ott kell összeszedni azon száz embert. Lehetséges-e ezt megtenni azon időközben, mikor az elnök azt mondja : felteszem a kérdést, elfogadják-e vagy nem, következik a szavazás ? Ez lehetetlen. De tegyük fel, hogy 100 ember aláírja előbb bianco és arra ráírja az illető párt a kérdést. Számba kell azonban venni, vájjon az a száz ember jelen van-e és ha nincs jelen, másokat kell keresni, hogy helyettesítsék azt, a ki nincs jelen. A ki a parlamenti technikát ismeri, a ki tudja, hogy miként szoktak ezek a dolgok történni, elképzelheti-e emberileg, a fizikai Mvihetőség szempontjából, hogy azt a 100 képviselőt nem egy 120—130 tagból álló párt, de még a mostani többségi párt is összehozhatja, ugy hogy a névszerinti szavazás mindenesetre elrendelhető legyen ? En ezt teljesen kizártnak tartom. Mikor 100 tag kérelméhez köttetik a névszerinti szavazás elrendelése, ez egyenlő azzal, hogy kitöröljük a házszabályokból, hogy a névszerinti szavazást kérni lehessen. Midőn pedig kimutattam, hogy ki van zárva annak a lehetősége is, hogy a névszerinti szavazás elrendeltessék, viszont annak taglalásába is kell bocsátkoznom, helyes-e a parlamenti életben, hogy a névszerinti szavazást kizárjuk, vagy ilyen a lehetetlenséggel határos feltételekhez kössük. Ez, gondolom, helytelen. Ne méltóztassék ezt a kérdést mindig abból a szempontból felfogni, hogy a képviselők, a kik ezt kérik, ellenzékiek, hogy ezt időpazarlás kedvéért teszik, csak azért, hogy technikai obstrukczió legyen, hogy az ő álláspontjuk néhány perczczel, néhány félórával meghosszabbittassék. Méltóztassék ennek mélyebb indokát is keresni. A névszerinti szavazás egyedüli módja annak, hogy a képviselőház kisebbsége a többségnek egyes tagjait a közvélemény Ítélőszéke elé idézze a maga egyéniségét illetőleg. Nagyon könnyű a többség kebelében bizonyos politikai irányzatok szolgálatában állani addig, mig a többség mindent fed a maga tekintélyével. Nagyon könnyű a tömegpszichológiával igy dolgozni, nagyon könnyű mindenkinek magát azzal fedni, hogy hiszen ezt a párt elhatározta, megszavazta, én nem is voltam nagyon mellette, nem is voltam ottan, igy van ez a politikában, az ember gyakran el kell hogy tűrjön dolgokat, a mik nem felelnek meg meggyőződésének. És mossa a kezét attól, a mit az ő általa is alkotott többség politikailag is elkövetett. Egészen máskép áll a dolog, a mikor az illető a névszerinti szavazás által a közvélemény politikai Ítélőszéke elé vitetik. Egy hang (balfelől) : Nem tartozik résztvenni a szavazásban ! Maniu Gyula: Az igaz, hogy nem tartozik résztvenni a szavazásban, de ezzel szemben megvan a pártnak a maga joga és azt gyakorolja is azokkal szemben, kik nem jelennek meg a szavazásnál. A t. képviselő ur jól tudja, hogy mielőtt a névszerinti szavazás megtörténik, fontos kérdésekben minden párt kibocsájtja a maga embereinek az ordrét, tessék jelen lenni. Itt felmerül a pártember megbízhatóságának kérdése, mely döntő lehet politikai jövőjét illetőleg. Akkor, mikor ő saját szavazatával keU, hogy aktive közreműködjék