Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

32 293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. van-e erkölcsi jogosultsága a házszabályok módosítására akkor, mikor a házszabályok módositása elleni küzdelemben szerzett magának többséget és népszerűséget ? A másik vitapont az volt, hogy, ha szükség van házszabályrevizióra, az csak a választási reform után jogosult, mikor a nemzet tényleg már tudja, hogy a választási reform magyar érdekből készült, abból a szempontból ment is keresztül, tudja, hogy az igy összeülendő országgyűlésnek milyen lesz a képe, a választói jognak milyen lesz a terjedelme, és nem ad-e az ország most egy en bloc jogosítványt a kormánynak és a többségnek arra, hogy ezzel magának választási reformot csináljon, és nem fogják-e ezen jogosítványt akár Ausztria, akár az uralkodóház révén, akár a kormányalakitó kottériák, többségek és csoportok itt a ház kebelében felhasználni arra, hogy egy egészen más reformot csináljanak, mint a milyent eredetileg terveztek. A vitapontok közé tartozott az is, hogy ha egyáltalában van szükség házszabályrevizióra, milyen legyen az. Végre oda tartozott az indokolás körébe az, hogy vájjon nekünk Ausztriával szemben való védekezési vonalunkat fel kell-e teljesen adni, és hogy nem-e jogosult az a feltevés, a mely azt mondja, hogy ez a házszabályrevizió az osztrák javaslatok érdekében készült és van elsősorban tervbe véve, és hogy nekünk sokkal több okunk van a félelemre és védekezésre, az alkotmánybiztosítékoknak és a nemzeti ellenállásnak fentartására Bécscsel szemben, mint a mennyi értelme és jelentősége van annak az ijesztgetésnek, a mely a ház nem magyar elemeivel való fenyegetésben ellenünk felhangzik. Sorra fogom venni az összes felhangzott ellenérveket és mindenekelőtt rá akarok utalni arra a már hangoztatott felfogásra és érvelésre, a melyiknek legtöbb jogosultsága van szerintem, mely rámutatott arra, hogy mióta a koaliczió a kormányon van, kivétel nélkül mind olyan intézkedések történtek, a melyek a hatalomnak, a királynak jogait terjesztik M, bástyázzák körül, építik fel, és melyek részben a nép megterhelésével, részben jogainak elkobzásával járnak, holott ennek a koalicziónak létrejötte és az egész nemzeti küzdelem azt bizonyítja, hogy mi a magyarság erőit, a magyarság kis töredékeit, szétszórt pártjait azért iparkodtunk egyesíteni, hogy a félrebillent egyensúlyt hozzuk helyre a nemzeti akarat és a királyi akarat közt, és a nemzet ellenállási vonalát, akaratérvényesitésének lehetőségét megerősítsük, megszilárdítsuk. Mikor arról beszélünk, hogy a többségi akarat érvényesüljön Magyarországon, és erre való a házszabályrevizió, akkor nem szabad nekünk figyelmen kívül hagyni, hogy ez a többségi akarat csak addig többségi akarat, míg a nemzettel szemben, vagy pedig közönbös kérdésekben szólal meg, de még nem volt 40 esztendő óta többségi akarat, mikor a királyi akarattal szemben kellett a nemzet számára jogokat érvényesíteni. És ha arról beszélünk, hogy a többségi akarat minden körülmények közt érvényesüljön, akkor ez a többségi akarat ép olyan mint egy ajtó, a melyiken ki is lehet menni, be is lehet jönni, a melyiken keresztül érvényesülhet a királyi akarat a nemzeti akarattal szemben és érvényesülhet a nemzeti akarat a királyi akarattal szemben is. De csak érvényesülhetne, mert Magyarországon a gyakorlatban még sohasem érvényesült, mert valahányszor a nemzeti akarat a királyi hatalommal szemben akart érvényesülni, mindannyiszor letiporták, a nemzeti akarat gyöngének bizonyult, a többség feladta a maga álláspontját, valahányszor pedig a királyi hatalom követelt valamit a nemzettől, ezt az ajtót újra és újra kinyitották, annyiszor a mennyiszer, mig végre mégis bejött rajta, ha nem is egyszerre, egymásután, ha nem is egyidőben, de többször. Ezekből kiindulva az egész nemzeti küzdelemnek tulaj donképen az volt a lényege, hogy körülbástyázza, megerősítse a nemzeti akarat érvényesülését, az alkotmánybiztositékokat, hogy megszilárdítsa a hadsereg magyarságát és a különböző czélok kivivását minden egyéb téren, tehát azt czélozta, hogy a magyar nemzet akarata erős legyen nemcsak idebenn, hanem fölfelé is. És mi történt ? Az történt, bogy az alkotmánybiztositékokat addig faragták, nyirbálták, mig abból nem lett semmi sem. Ellenben mindazok a czélok, a melyeket a nemzet kitűzött ugy a gazdasági és katonai önállóság, valamint a magyar vezényszó és egyéb kívánalmak területén, szétfoszlottak az utolsóig és maradt belőle kizárólag a nép terheinek felemelése, a kvóta felemelése, a közös birodalmi czentralizált hatalom megerősítése, maradt a házszabály szigorítása, a mely más körülmények között, a mikor a nemzeti akaratot építettük volna fel és erősítettük volna meg, a mikor a többségi akaratnak megnyilvánulása által, a többségi akarat lényegi megváltoztatása és megerősítése által lehetségessé tettük volna, hogy a királyi hatalommal szemben vigye a harczot, a többségi akaratnak megerősítése kizárólag és egyedül a császári hatalomnak javára szolgál. Nagy különbség van a között, vájjon egy olyan ország, a mely saját hadsereggel rendelkezik, a melynek gazdasági önállósága van, a többségi akarat kifejezésére szigorítja a házszabályokat, vagy pedig egy olyan ország szigorítja azokat, a hol a mindenkori kormány egy idegen hatalomnak kifolyása és letéteményese, a hol a mindenkori kormány csinál magának közvéleményt, megvásárolja a sajtónak nagy részét . . . Wekerle Sándor miniszterelnök : Miből % Lengyel Zoltán : ... még pedig aktaszerüleg. Ennyire különben még nem bizonyították ezt rá soha egy kormányra sem, mint a mostanira. Az a megvásárolt közvélemény azután teremt magának egy parlamentet és igy a magyar parlament mind mostanáig és a legutóbbi tapasztalatok alapján is mindig közelebb áll a császári hatalomhoz, mint a mennyire közel áü a néphez, a melytől származott, a melytől megbízatását nyerte és a melynek a jogai ki vívására felesküdött.