Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

306". országos ülés 1908 április h-én, szombaton. 363 megjegyzéseimnek, mint az előbbi, t. i., hogy egy félórát akar a napirend tárgyalására szánt időből elvenni a javaslat ily fontos dolognak a tárgyalására. A második különbség az, a mely Nagy Emil és Mérey Lajos indítványa között fennáll, az, a mi a Mérey-féle indítvány harmadik bekezdésében foglaltatik, a mely igy szól (olvassa) ; »Szavazás előtt a kérdések mikénti feltevése felett a báz egyszerű szavazással dönt. Névszerinti szavazás csak a javaslatnak általánosságban a részletes vita alapjául való elfogadása tekintetében 20 képviselőnek Írásban beadott kérelmére rendelhető el«. Ezen eseten kivül névszerinti szavazásnak a javaslat részletei felett, szintúgy a javaslattal kapcsolatos minden indítvány, elleninditvány és módosítás felett is csak akkor van belye, ha ennek elrendelését 100 jelenlévő képviselő Írásban kívánja. Ezekben az esetekben csak az elnök által vagy 100 jelenlévő képviselő által benyújtott kívánatra rendelhető el a szavazásnak a legközelebbi ülésre való áttétele is.« A különbség tehát az, hogy Mérey Lajos képviselő ur határozottan ki akarja mondatni, hogy valamely tárgy általános vitájának befejezése után, habár a sürgősség arra a tárgyra kimondatott, arra a kérdésre, hogy a ház az illető javaslatot elfogadja-e vagy nem. érvényben maradnak az eddigi házszabályok rendelkezései, hogy t. i. 20 képviselő arra névszerinti szavazást kérhet. A mig a Nagy Emil-féle javaslatban ez nem volt határozottan kimondva, bár nincs is abban tagadva és igy ennek lehetősége a Nagy Emil-féle javaslat keretein belül is fennállott volna, a Mérey-féle javaslat ezt világosan ki akarja mondatni. Talán jobb volna az eredeti szöveg elfogadása, mivel az alkalmat adott volna arra, hogy az elnökök adott esetekben a körülmények mérlegelésével ugy magyarázhatták volna a jövendő házszabály ezen szakaszát, hogy megengedik 20 képviselőnek kérésére a névszerinti szavazást, vagy ezt esetleg meg is tagadhatták volna. Ebből a szempontból tehát nem látom be, melyek azok az okok, a melyek a Mérey-féle javaslat elfogadását indokolják. A harmadik különbség Mérey Lajos és a Nagy Emil javaslata között a Mérey-féle javaslatnak a toldása, a mint magát a t. képviselő ur kifejezte. Ez a toldás a javaslat utolsó mondatában van és igy szól: »A sürgősségről, illetve az ülések idejének meghosszabbításáról szóló határozat megváltoztatását czélzó indítvány felett a ház az ezt követő ülésen a napirend tárgyalására szánt idő után vita nélkül egyszerű szavazással dönt.« A mióta e módosítást beadták, sokat gondolkoztam a felett, hogy tulajdonképen mi is az értelme. A mondattani értelmét tudom, de a politikai czélját nem értem. Mit akarnak ezzel politikailag elérni ? Ha már egyszer a ház a sürgősséget kimondta, akkor pl. két-három nap múlva visszaszívhatja ezt és egy törvényjavaslatnál, a melyet először a többség sürgősnek jelentett ki, beállhat az az eset, hogy 3—4- nap múlva ugyanaz a ház, ugyanaz a töbtség elárulja, hogy 3—4 nap előtt tévedett és nem tekinti többé sürgősnek a mit 3—4 nap előtt sürgősnek tekintett. Csakis igy lehet érnek a végrehajtását elképzelni, vagy pedig ugy, hogy pl. a sürgősségi s^kasznak a,z érvényben maradása mellett, ha már valamely javaslatnak a felét letárgyalták, akkor azt mondja, hogy már eléggé kifárasztottuk az ellenzéket, haia is mentek már talán, vagy pedig megragadják a pillanatot, a mikor nincsen csak két-három szónok és a többiek nincsenek a fővárosban, és akkor a javaslat másik felére nézve egyszerűen azt az indítványt fogják beterjeszteni, a melylyel a sürgősséget kimondják. Ennek a javaslatnak a czélzatát nem tudtam megértem és nagyon sajnálom, hogy Mérey Lajos képviselőtársam nem is tért ki erre indokolásában bővebben. Miután a különbséget, a melyet Mérey Lajos és Nagy Emil t. képviselőtársaim javaslatai között találtam, előadtam, vissza fogok térni a Nagy Emil-féle javaslat második szakaszára és azt mondatonként fogom elemezni, hogy elmondhassam nézeteimet és kifogásaimat ezen szakasz rendelkezéseiről. Mindenekelőtt azt hiszem, hogy nem szükséges azt hangsúlyozni, hogy magának a szakasznak a megfogalmazása mennyi helytelenség konstatálására ad a t. háznak alkalmat. Már előttem mások is észrevették, hogy milyen magyartalan stílusban van megfogalmazva az egész javaslat, hogy mondattani hibáktól is hemzseg ez a szöveg. Azt hiszem, hogy nem fog ártani, ha erre vonatkozólag az egyik legnagyobb magyar stilista véleményét ismételten a t. ház figyelmébe ajánlom, annál is inkább, mert erre vonatkozólag olyan indítványok tétettek, hogy ez a javaslat vétessék le a napirendről és adassék át egy bizottságnak újból való megszerkesztés czéljából azért, hogy a magyar nyelv szellemének megfelelő szerkezetben nyujtassék be újra. A stiláris kifogásokra, a második szakasz stiláris gyatraságainak jellemzésére legjobb lesz, ha idézni fogom Eötvös Károlyt, mert hiszen mindnyájan tudjuk és büszkeséggel valljuk, hogy Eötvös Károly egyike a legnagyobb magyar stilistáknak és hivatva van, hogy jellemzést mondjon ebben a tekintetben. Azt mondja Eötvös Károly felszólalásában a Nagy Emil-féle javaslatnak ezen oldalát tekintve (olvassa) : »Külső dolog az is pl., hogy itt egy tökéletes negyedik-ötödik iskolabeli diák penzumának a tudományával van az megcsinálva, olyan magyar nyelven, a melytől régen elszoktunk Budapesten, olyan magyar nyelven, a melyet a magyar irodalom szépprózája már nem ismer, olyan mondatfűzéssel, olyan lehetetlen szerkezettel, a melynél a Dániel Gábor-féle javaslat is különb volt. Pedig én azt gondoltam, hogy az már az ultimó, a mi magyar agyból és tollból kijöhet. És idelökik ezt ki közibünk. Megpróbáltam hatszor elolvasni, nem értettem sem hatszor, sem egyszer. Tegnap azután szerencsém volt a t. belügyminiszter úrral itt a folyosón érintkezni, akkor rávetettem a fejemet, hogy nem lehetne-e ezt megérteni valahogy.* Utóbb ezt 46*