Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

304 mk. országos ütés 1908 Hammersberg László jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Molnár Jenő képviselő urnak a zárszó jogát megadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kijelentem, hogy a képviselőház Molnár Jenő képviselő urnak nem adja meg a zárszó jogát. Ennélfogva tehát a zárszó joga megilleti Lukács László, Mezőn Vilmos, Maniu Gyula és Lengyel Zoltán képviselő urakat, abban a sorrendben, a mint felolvasni bátor voltam. Lukács László képviselő urat illeti a zárszó joga. Lukács László: T. képviselőház! Midőn a zárszó jogán van szerencsém felszólalni, keresem az indokokat, a melyek határozati javaslatom ellen felhozattak. Határozati javaslatomat komoly és objektív indokok alapján voltam bátor benyújtani, hasonlóképen komoly és objektiv indokokat vártam az általam felhozott erősségek meggyengítésére. És ba olyan indokokat, olyan erősségeket találtam volna, a melyek megdönteni képesek az általam beadott határozati javaslatot támogató indokokat, meggondoltam volna a dolgot és talán elállottam volna a határozati javaslattól, azonban nemcsak hogy nem találtam ellenérveket, a melyek az én határozati javaslatomat megdöntötték volna, de ellenkezőleg, olyan eljárásoknak voltam tanuja, olyan beadott módositásokat hallottam, olyanokat hallottam és olvastam, a mik épen megerősítik a határozati javaslatom támogatására felhozott érveket. Ennélfogva kötelességem határozati javaslatomat itt a t. ház szine előtt teljes épségében fentartani, egyszersmind ajánlom elfogadását is, annál is inkább, mert. . . (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lukács László : ... először tartalmilag kizárólag eszméket felvetni itt a házszabályrevizióra nézve és azt gondoltam, hogy, ha a kifejezések talán nem is felelnek meg annyira mindenben az eszméknek, mégis a kifejezések nem fogják anynyira szintelenné, annyira pongyolává tenni magának az indítványnak a lényegét, hogy ezekkel, ha az eszme maga elfogadtatik, legalább a tartalom ne jeleztetnék. Sőt épen, a mikor alakilag is kezdtem a dologgal foglalkozni, akkor láttam, hogy itt sem nyelvi szövegezésről, sem gondolatnak, eszmének megfelelő köntösben való kifejezéséről nincs szó, hanem egy nyelvi gallimatiaszról. Már most a törvények emberek által hozatván, emberek által alkalmaztatván, lehet-e mondani, hogy a kifejezés nem határoz ? (Folytontartó nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. ház. Lukács László : Hiszen, t. ház, ha, a törvényt majd igy, majd meg amúgy méltóztatnak magyarázni, hová jutunk ? Egy zűrzavar lesz itt. Ennélfogva a nyelvezetnek precziz volta hozzátartozik egy törvényjavaslatnak, egy inditványnak a lényegéhez, mert ellenkező esetben, a mint mondottam, tág tere nyilik a jobbra-balra való magyarázatnak. Es különösen a mi kulturális törekvéseinkkel, április 2-án, csütörtökön. a mi eszméinkkel kapcsolatban nagyon helyén való volt az én határozati javaslatom, t. képviselőház, és annál is inkább voltam bátor és vagyok bátor azt fentartani, mert obyan hatalmas politikai tényezői ennek a parlamentnek, mint a belügyminiszter ur és a kultuszminiszter ur kijelentették itt a ház szine előtt, hogy nevüket és állásukat kapcsolják hozzá ehhez a javaslathoz és ezzel a javaslattal áll vagy bukik az ő hivatalos helyén. T. képviselőház ! Midőn a belügyminiszter ur és a kultuszminiszter ur ilyen nyilatkozatokat tesznek, eszembe jut a kultuszminiszter ur által beterjesztett törvényjavaslat szelleme és pozitív intézkedése, a mely szerint a népiskola IV., V. és VI. osztályában ma a magyar nyelvnek olyan tudásfokát követeli meg a miniszter ur, hogy a gyermek gondolatait értbetően tudja kifejezni. (Halljuk! Halljuk !) Már most, t. képviselőház, ha mi a magyar nyelv tanitásával, a magyar nyelven való művelődés forszirozásával arra az eredményre fogTink jutni, hogy a mi elemi iskolásaink a IV., V. és VI. elemi osztályban olyan magyarnyelvű dolgozatot fognak késziteni, mint a minő magyar nyelvű inditványt itt Nagy Emil t. képviselőtársam benyújtott, hát akkor valóban azt kell mondanunk, hogy köszönjük ezt a magyar nyelvet, köszönjük ezt a műveltséget és nem kérünk belőle. (Mozgás.) Ezért, t. képviselőház, nagyon is szükséges az én határozati javaslatom, s épen azért ajánlom annak elfogadását. A Nagy Emil-féle indítványnál csak egy rosszabb indítvány nyújtatott be ezen ház elé és ez Mérey Lajos t. képviselőtársam indítványa, a melyben már »az igazoló-bizottság jelentésének bejelentéséről, a tárgyak tárgyalásáról utáni, előtti, felette, előtte és utána való« kifejezésekkel traktál a képviselő ur bennünket, a melyeket mi nem emészthetünk meg. Van egy jobb, egy javitott kiadása is ennek az inditványnak és ez Eitner Zsigmond t. képviselőtársam benyújtott javaslata, a mely tisztább magyarsággal van megszerkesztve, nem számítva két nagy és lényeges hibát, s vagy három pongyola kifejezést, melyek szépséghibának tekinthetők. És ez a javaslat elfogadható is volna, ha tartalmilag nem lennének olyan erős argumentumok ellene, a melyek annak elfogadását egyáltalában megakadályozzák. Egészen rövidre fogva felszólalásomat, egyszerűen ajánlom a t. háznak, szíveskedjék az én határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a középen.) Elnök : Zárszó jogán szó illeti Maniu Gyula képviselő urat. Bocsánatot kérek, előbb Mezőfi Vilmos képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások : Nincs itt! Felkiáltások a közéfen: Maniu már fel van szólítva!) Bocsánat, tévedtem. Előbb már megállapittatott a sorrend és pedig ugy, hogy Lukács László képviselő ur után Mezőfi Vilmos képviselő ur fog szólni. (Felkiáltások: Nincs üt!)