Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-304

30í. országos ülés 1908 április 2-án, csütörtökön. 305 Mezőn Vilmos nincs itt, tehát Maniu Gyula képviselő urat illeti zárszó jogán a szó. Maniu Gyula : T. ház ! Két határozati javaslatot nyújtottam be, a melyek mindegyike szerény véleményem szerint a legnagyobb fontossággal bir, és a melyeknek elfogadása a jövő tárgyalások időtartamára nézve szintúgy nagy, mondhatni elhatározó fontossággal birna, mint másrészről a tárgyalások komolyságának, megállhatóságának és színvonalának is lényeges garancziáját lenne hivatva nyújtani. Egyik inditványom arra vonatkozik, hogy a sürgősség tartama alatt a ház hetenkint csak négy ülést tartson, vagyis a helyett, hogy a hét minden munkanapjára ülés tűzetnék ki, a hét két napján ülés ne tartassék. Már első felszólalásom alkalmával bátorkodtam arra rámutatni, hogy a 16 órás ülések voltaképen permanens üléseket jelentenek és pedig azért, mert a 16 órai tárgyalási időn kivül adatik a kétórai szünet — ez már 18 óra — és ezenkívül kell felolvasni és hitelesíteni a jegyzőkönyvet is, a mi, tekintettel arra, hogy 16 órás ülésen át lefolyt mozzanatok jegyzőkönyvben való megrögzitéséről van szó, kétségtelenül igen terjedelmes kell, hogy legyen; ezenkivül kell, hogy előterjesztessenek az elnöki folyó ügyek, a bizottsági jelentések, a mi legalább egy óráig eltart. Tehát már 19 óráról van szó. Ugyancsak a tárgyalásra szánt időn kivül kell, hogy megtörténjenek az interpellácziók, az inditványoknak a megindokolása, az esetleges zárt ülések és a házszabályviták. Ezekre is lehet számitani egy vagy másfél órát, s ebből kitűnik, hogy itt naponként 20 órás ülésről van szó, tehát csaknam permanens ülésről. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy minden egyes munkanapon 20 órán át tárgyalni teljesen lehetetlen. Nemcsak azért lehetetlen, mert hiányzik a fizikai és értelmi frisseség ahhoz, hogy hetenként 120 órán át tárgyaljunk és a tárgygyal komolyan foglalkozzunk, hanem különösen azért, mert hiányzik a fizikai idő arra, hogy a következő napra szánt tárgyalási anyagot feldolgozzuk, hogy az egyes képviselő elkészüljön abban a tárgyban, a melyről felszólalni kivánt. Ép azért helyes, hogy két napi, a vasárnap beszámitásával három napi időt adjunk az egyes felmerült kérdésekkel komolyan foglalkozni kivánó képviselőknek, hogy előttük levő tárgy egyes intézkedéseit komoly és a nagy érdeknek megfelelő vizsgálat tárgyává tehessék. Méltóztassanak elképzelni, hogy azok a törvényjavaslatok, a melyeket ezen sürgősségi rendelkezés hatálya mellett tárgyalni fogunk, száz és száz szakaszokra terjedő törvényjavaslatok lesznek ; méltóztassék elképzelni, hogy egy ily törvényjavaslatot képes lesz-e a ház letárgyalni komolyan és annak nagy fontosságához méltóan, ha az egyes képviselőnek nem áll rendelkezésére az a föltétlenül szükséges idő, mely a törvényjavaslat komoly tanulmányozásához szükséges. Más szempontból is rendkivül fontos ez. EÉPVH. XAPLÓ. 1906 —1911 XVII. KÖTET. (Halljuk! Halijuk! a középen.) Igaz ugyan, hogy bevallottan és nyiltan ezen sürgős tárgyalási mód a katonai ügyekre nem vonatkozik, de azért közvetve erre is vonatkozik, mert ha az állam sürgős szükségletét képező egyes törvényjavaslatok, mint a költségvetés, az ujonczmegajánlás ezen sürgősségi tárgyalási mód mellett egy-két nap alatt keresztülhaj szolhatók, akkor az esztendőnek többi ideje kizárólag ezen katonai ügyekre és az Ausztriával összefüggésben álló egyes kérdések tárgyalására marad, tehát azt az időt, a mit megnyerünk az előbb emiitett törvényjavaslatok sürgős letárgyalása által, fel fogják használni arra, hogy az egy-két szakaszból álló és ezen rendelkezés hatálya alá nem tartozó javaslatokat törvényerőre emelhessék. Kétségtelen tehát, hogy abban a perezben, a midőn mi alkalmat adunk a kormánynak arra, hogy az állam sürgős szükségletét képező törvényjavaslatokat egy-két nap alatt keresztülhajszolhassa, a hatalmon lévő kormánynak rendelkezésére áll az esztendőnek nyolcz-kilencz-tizenegy hónapja a többi kérdésekre, és ezen inditvány segélyével képes lesz, hatalmában fog állni, hogy ezen törvényjavaslatokat az ország közvéleménye ellenére is, obstrukezió ellenében is keresztülhajszolja. Most már milyen vonatkozásban áll ezen kérdése az én határozati javaslatomnak a tárgygyal % Ha mi egy héten át csak négy napon engedünk ülést tartani ilyen sürgősségi tárgyalás alkalmával, akkor annak a kisebbségnek, mely a kormány ténykedését kétkedéssel nézi, mindenesetre fizikai lehetősége nyilik arra, hogy a többi napokon erőt és ismereteket gyűjtsön magának, hogy a keresztülhajszolandó törvényjavaslatot akár tizenhat órán át is megakadályozza, ha látja, hogy az ország érdekeinek ezen törvényjavaslat nem felel meg. (Zaj.) Én azon szempontból indulok ki, hogy a képviselőháznak nem első feladata gyorsan végezni, gyorsan befejezni az előterjesztett penzumokat, hanem legelső feladata, hogy ezen penzumokat jól végezze. Minden képviselőnek lelkiismereti kötelessége, hogy az előtte fekvő törvényjavaslatokkal, indítványokkal komolyan foglalkozzék, azoknak tartalmával és történeti fejlődésével tisztában legyen és jövőbeni hatásával számot vessen. De ha egy törvényjavaslatot húsz órán át hajszolnak a hét minden napján, akkor ezen törvényjavaslatot komolyan tanulmányozni nem lehet. Talán még elvethető volna ez a javaslat abban az esetben, ha elfogadtatnék azon másik inditvány, hogy a sürgősség kimondása az inditvány megtétele után nyolez napra történnék vagy az a másik inditvány, hogy kimondatván a sürgősség, csak 8—10 nap múlva tűzessék ki tárgyalásra az illető javaslat. Akkor alkalma volna minden képviselőnek, hogy a közbeeső 8—10 nap alatt a szóban forgó kérdést tanulmányozza, azt szellemileg feldolgozhassa és magának igazi meggyőződést alkothasson a törvényjavaslatról. De ha az előttünk fekvő javaslatot fentartjuk, a mely szerint ma meg39