Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-303
303. országos ülés 1908 április 1-én, szerdán. 293 pedig nagy tévedés, t. képviselőház, mert közegészségünk ügye éjDen rendetlenségénél és ugy szólván züllöttségénél fogva: sokkal inkább elsőbbrendű, semhogy azzal a legsürgősebben ne kellene foglalkoznunk. A közegészségügy rendezésében elsősorban érdemel különös figyelmet és követel megoldást az ügy személyi része, vagyis a községi és körorvosok fizetésrendezésének kérdése. Mihelyt a parlament tanácskozási rendjének normális jellege visszaáll és meglesz a mód ahhoz, hogy törvényjavaslatokat is tárgyalhassunk, akkor hetekkel se odázható el az az állapot, hogy 236 közegészségügyi kör ma betöltetlen, s hogy vannak esetek, a mikor a körorvos egy-egy látogatásért mindössze tiz fillér honoráriumot kap. (Mozgás.) T. képviselőház! Meg vagyok győződve arról, hogy a mélyen t. belügyminiszter urnak már kész törvényjavaslata méltányos, igazságos és teljesen megfelelő lesz. Nem is czélom az, hogy a törvényjavaslat részletes rendelkezéseire megjegyzéseket tegyek. Csupán a javaslat benyújtásának időjuontját kívánom sürgetni, a mennyiben általánosan elismert ennek az időpontnak sürgőssége. Oly tartalmú interpellácziót vagyok bátor a mélyen t. belügyminiszter úrhoz intézni, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot mindjárt a következő ülésszak legelején tárgyaltassa, (Helyeslés.) Interpelláczióm szövege a következő (olvassa) : »1. Hajlandó-e a belügyminiszter ur a községi és körorvosok helyzetén javítani hivatott törvényjavaslatot a következő ülésszak megkezdése után haladéktalanul beterjeszteni és odahatni, hogy a törvényjavaslat az uj ülésszakban elsősorban tárgyaltassók ? 2. Történik-e gondoskodás e javaslatban arról, hogy a javítandó fizetés visszamenőleg 1908 január 1-től számíttassák ?« (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interj)elláczió kiadatik a belügyminiszter urnak. A belügyminiszter ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczió előterjesztésekor nem voltam itt; csak a végén érkeztem ide, de ugy tudom, hogy a t. képviselő ur azt kérdezi tőlem, hogy mikor fogom benyújtani a körorvosok fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Én mindjárt kezdettől fogva, attól a percztől kezdve, a midőn szerencsém — vagy inkább szerencsétlenségem — volt e helyet elfoglalni, át voltam hatva attól a tudattól, hogy a legfontosabb és legsürgősebb kérdések r egyike a körorvosok fizetésének rendezése, (Élénk helyeslés.) mert csakugyan botrányosak azok az állapotok, a melyek e téren uralkodnak, (Ugy van! Ugy van!) Tényleg ugy áll a dolog, hogy igen sok körorvosi állás üres, mert az azokkal járó rossz fizetésből művelt ember meg nem élhet. (Ugy van!) En tehát, időt nem veszítve, elkészíttettem a törvényjavaslatot; az tárgyalás alatt van a pénzügyminiszter úrral, miután ez a javaslat nemcsak az orvosokon akar segíteni, hanem a községeken is, (Élénk helyeslés.) a mennyiben az a szándék, hogy ezen kérdés rendezésének költségeit a község vállairól levegyük és a törzsfizetéseket az állam vállalja. (Általános élénk helyeslés.) Természetes, hogy ilyen nagyobb összeg ki adása előtt a pénzügyminiszternek alaposan meg kell néznie, hogy nincs-e itt valami fölösleges költség, (Mozgás a baloldalon. Helyeslés.) mert hiszen az államkincstárra is tekintettel kell lennie. Ezért nem készülhetett el még teljesen a javaslat, hanem hiszem és remélem, hogy mihelyt a ház törvényjavaslatokkal foglalkozni képes lesz és mihelyt ez a mostani vita befejezést nyer, én is abban a helyzetben leszek, hogy ezt a javaslatot a ház asztalára letehetem. (Élénk éljenzés és helyeslés. Felkiáltások bal felöl: A törzsfizetéseket az állam adja!) Kérem a t. házat, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni! Hoffmann Ottó : Köszönettel tudomásul veszem a t, belügyminiszter ur válaszát. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter ur által Hoffmann Ottó képviselő ur interpellácziójára adott választ, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a választ a ház tudomásul vette. Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Somogyi Aladár ! (Félkiáltások: Nincs itt!) Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! (Halljuk!) 1908. márczius hó 27-én d. u. 3 órakor a budai Szent János-kórház halottasházában egy egyszerű fakoporsó halottjának mondottam utolsó istenhozzádot a függetlenségi és 48-as balpárt nevében. Ez a halott László Imre volt, A rangvesztésre ítélt főhadnagy. A Kossuth-nótának áldozata. Nagy volt az ő bűne a császár katonái előtt, mert az aranyzsinóros egyenruha alatt az aranynál tisztább, nemesérzésű, bátor dobogásu magyar szivet mert rejtegetni. (Ugy van! balfélöl.) Nagy volt az ő bűne a császár katonái előtt, mert a gyűlölt hóhérnóta helyett nemzeti imádságunkat, a megszentelt nemzeti törekvéseknek, a megszentelt vágyaknak dalát: a »Kossuth Lajos azt izenté«-t merte énekelni, (Ugy van! a baloldalon.) Az írás tanítása szerint, a nagy szeretet elég a bűnnek megbocsátására és László Imrének épen a hazája, nemzete függetlensége iránt érzett nagy szeretete vált a császár katonái előtt az ő megbocsáthatatlan bűnévé.
