Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

294 303. országos ülés 1908 április 1-én, szerdán. T. ház, a történeti tényállás a következő: 1905. év őszén, a midőn a császár magatartása miatt millióknak borult lángba az arcza a haragtól; midőn a végsőkre elszántan, mindenre készen néztünk a jövő szemébe; a midőn perzselő volt hazánkban a levegő, akkor egy magyarérzésű katonatiszt a kassai Salkház-vendégló'ben el merte énekelni a Kossuth-nótát. Ez a katonatiszt László Imre volt. Haynau vitézei belesápadtak. (Zaj bal felöl. Derültség.) Fáj nekem, hogy itt ezt most mosolygással, kaczagással fogadják, pedig egykor a harag, az indulat, a szenvedély tombolt itt, a mikor ilyen ügyekről volt szó. Bizony Ákos: Akkor komolyan tárgyaltuk. Nagy György: Megindult a becsületügyi eljárás 1907 április 28-án, Szatmáron kihirdették a becsületbíróság Ítéletét, a mely László Imrét .... Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nincsen ítélet. Nagy György . . . tiszti rangjának elvesz tésére ítélte és őt közlegényként besorozta a 21-ik ezredbe. Ettől az időtől kezdve valóságos golgotajárás volt a Kossuth-nóta szerencsétlen áldozatának élete. Megsebzett szívvel, keresztrefeszitett érzéssel járt, nehéz, keserves, verejtékes munkával igyekezett megszerezni a maga mindennapi kenyerét. A test és a lélek kettős szenvedése alatt megtörött, meghalt, elnémult a jaj, a könyörgés azon az ajakon, a melyen egykor oly diadalmasan csendült fel a nemzeti imádság. Azt hiszik a császár katonái, hogy László Imre meghalt, vele együtt tehát az ő igazságát is sirba temették. Hisznek Hugó Viktor szavában, a mely tanítja, hogy jaj a halottaknak, mert azoknak soha sincsen igazuk. De ránk élőkre, magyar képviselőkre szent kötelesség, várakozik, hogy a Kossuth-nóta miatt őt balálba üldözőket a birói székből a vádlottak padjára ültessük, hogy elvehessek méltó, megérdemelt büntetésüket. Én kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy interpellácziómra adandó válaszában ne azt felelje, hogy nem a Kossuth-nóta miatt ítélték el. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Hát mivel feleljek ? Diktálja nekem a feleletet! (Derültség.) Nagy György: Abban a hadseregben, a melynek hősei egy Eejérváry, Eabricius, Formanek, abban botrányos viselkedésnek minó'sitik nemzeti imádságunk eléneklését. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Honnan tudja, hogy csak azt csinálta? Nagy György: Majd elénk terjeszti a honvédelmi miniszter ur az írásokat! Azokban ott van a 150 kassai polgárnak nyilatkozata, a mely igazolja, hogy egyetlen egy »büne« volt László Imrének, hogy elénekelte a Kossuth-nótát. Én tehát előterjesztem László Imre rangvesztése miatt a következő interpellácziót (olvassa): ^László Imre honvéd főhadnagy rangvesztése miatt a honvédelmi miniszterhez: 1. Hajlandó-e a miniszter ur a László Imre főhadnagyot rangvesztésre itélő katonai becsületbiróságnak erre vonatkozó összes iratait haladéktalanul, de legkésőbb három nap alatt a ház asztalára letenni? Itt tisztelettel elő kell adnom azt, hogy ez a szerencsétlen ember kérésével a magyar képviselőházhoz is fordult és a képviselőház kérvényi bizottsága pártfogásába is vette igazságos ügyét és 1907 február 19-én átirt a kormányhoz, hogy László Imre lefokozásának iratait adassa ki a képviselőház kérvényi bizottságának, hogy a szerint ítéletet mondhasson. Egy esztendő leforgása alatt a kérvényi bizottság intézkedésének a kormány nem tett eleget. Ott hányódnak valahol az iratok, a sürgetés daczára sem terjesztették elő, fiedig azokból az iratokból meg lett volna állapitható, hogy László Imrének igaza volt és nekünk kötelességünk lett volna neki még életében igazságot szolgáltatni. A második kérdésem a honvédelmi miniszter úrhoz a következőképen hangzik (olvassa): Hajlandó-e a katonai becsületbíróság azon tagjai ellen, kik László Imre főhadnagyot nemzeti imádságunk, a Kossuth-nóta eléneklése miatt állásától megfosztották, szigorú vizsgálatot indítani? 3. Hajlandó-e megnyugtatni a felől, hogy a jövőben magyar katonát a Kossuth-nóta elénekléséórt bántódás nem érhet ? (Helyeslés a, baloldal hátsó padjain.) 4. Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a halálba üldözött László Imre rangját visszanyerje, s a halottól megtagadott végtisztességet a katonaság utólag megadja ?« (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi miniszter urnak. A honvédelmi miniszter ur válaszolni kíván. (Halljuk f Halljuk!) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczióskönyvben bejegyezve látom, hogy az igen t. interpelláló ur László Imre •— gondolom, így hívják — főhadnagyot honvédfőhadnagynak jelenti ki. Határozottan tagadom, hogy az lett volna; a honvédség létszámában egyáltalában nem volt László Imre nevű főhadnagy. (Mozgás.) Csak meglepetésemnek adok kifejezést, hogy, ha valaki e dolognak ily rengeteg fontosságot tulajdonit, nem találja érdemesnek megnézni, hogy az illető hol szolgált, (ügy van!) Azért az interpelláczióra mégis fogok válaszolni, habár felmentve érezhetném magamat a felelettől, mert az illető nem volt honvédfőhadnagy. (Mozgás.) Először is sajnálatomat kell kifejeznem, hogy a képviselő ur minden igaz ok nélkül interpellácziót intéz hozzám és felbolygat oly kérdést, a mely már a föld alatt van; hiszen az