Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

280 303. országos ülés 1908 április í-én, szerdán. mot kifogásolom itt is, és kívánatosnak tartom az abszolút többség megállapítását. A 7. mondat szerint a tanácskozás ideje megszakítható, s a megszakítást nem számítva, ülésenként 10 órára terjedhet. Már benyújtottam e mondatra vonatkozólag határozati javaslatomat, a mely szerint a tárgyalási időt nem tíz, hanem 8 órában kívánom megállapittatni. Ez is mérséklése a szigornak és kérem e módosításom elfogadását is. Eredeti álláspontomnak megfelel az a módosítás, a melyet már szintén beterjesztettem, a mely szerint az indítvány 8. és 9. mondatát kihagyatni kérem. Epén ezekben a mondatokban foglaltatnak azok a rendelkezések, a melyeket az ellenzék a legnagyobb fölháborod ássál kifogásolt és a melyek magukban foglalják a házszabályszigoritás tulaj donképeni erőszakos és kegyetlen rendelkezéseit. Kihagyandók ezek a mondatok már azért is, mert nem volnának házszabályszigoritás, hanem inkább emberkinzás. A 16 órai tanácskozási idő olyan abszurdum ugy a fizikumra mint a lélekre nézve, hogy komoly tárgyalás, méltóságteljes, becsületes, jószándéku tanácskozás el sem képzelhető a nap 24 órájából 16 órán keresztül. A többség elhatározása, ha határozattá emeli ezeket a mondatokat, valóságos illojalitás lesz a kisebbséggel szemben, mert ugyanakkor, a midőn kényszeríti a kisebbséget állandó jelenlétre, nem gondoskodik, illetőleg nem enged gondoskodást arról, hogy saját magának jelenléte is kényszeríttessék. A lojalitás az volna, hogy ha már 16 órán keresztül kötelezve van a kisebbség állandó jelenlétre, legyen itt a többség is, még pedig kötelező módon, hogy ez által legalább külső formáját nyújtaná annak a parlamenti elvnek, hogy a parlamentarizmus alapja a meggyőzés, a meggyőzés pedig csak fikezió abban az esetben, ha itt csak a kisebbség jelenléte van biztosítva, a többség pedig kénye-kedve szerint jelen van vagy nincs. Az indítvány második részének rendelkezései alkalmasak még arra is, hogy a kisebbség részéről ki se legyen kényszeríthető a többség jelenléte, mert a mai házszabályokban vannak oly rendelkezések, a melyek segélyével a kisebbség a tárgyalás időtartama alatt is legalább alkalmat talál magának arra, hogy a többségnek legalább a határozatképességhez elegendő számban való jelenlétét konstatáltassa. T. képviselőház! Gr. Andrássy Gyula t. belügyminiszter ur épen a kisebbség által hangoztatott nemzeti szempontokra való tekintettel nem találja annyira veszedelmesnek ezt a rendelkezést, azt mondván, hogy ha a kisebbség annyi fanatizmussal és lelkesedéssel küzd, hogy az a fanatizmus és lelkesedés, a nagy eszmékért való hevülés a kisebbségben fel fogja ébreszteni a szittya virtust, a mely nehézségeket nem ismer, sőt lehetetlenséget is alig. T. képviselőház ! Kétségtelen, hogy ha majd mi, a parlamentnek mai nemzeti ellenzéke, a függetlenségi és negyvennyoíczas balpárt, azt látjuk, hogy a többség eljárása, a tizenhatórás ülések igénybevétele arra alkalmas csak, hogy legnemesebb, legjobb szándékunkat, leghazafiasabb nemzeti törekvéseinket letiporja, abban az esetben, t. képviselőház, mibennünk is meg lesz az a fanatizmus és az a lelkesedés, a mely, ha győzelmet nem is teremt, de legalább is szinte a lehetetlenségek leküzdésével oda fog vezetni, hogy szembeszállhassunk a többség azon törekvéseivel, a melyeket elveinkre és programmunkra károsaknak Ítélünk. És hitem az, t. képviselőház, hogy, miként történelmünk bizonysága szerint állandó a nemzeti kisebbség folytonossága, ez a folytonosság megmarad a jövőben is. A múltban mindig a nemzeti kisebbséget érte az a jutalom, a mely kijárt a nagy nemzeti fejlődés sikeres előcsatározóinak. A jövőben is mindig rá fog szolgálni a kisebbség erre, mert még fokozottabb mértékben kell teljesítenie azt a hivatást, a melyet a kisebbség általában a parlamentben teljesít. Es ha a többség felfogása szerint azért kell ez a szigorú rendelkezés, hogy a többség nemzeti politikája érvényre juthasson, akkor legyen meg a többségben is az a szittya virtus és kényszerítse saját tagjait is állandóan a hosszú ideig való jelenlétre. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék az első bekezdéshez szólni. Általános vitát most folytatni nem lehet; ezt a házszabály nem engedi. Hoffmann Ottó: Épen az első bekezdés rendelkezése szól arról, hogy tizenhat órás ülések kérelmezhetők, a mely tizenhat órás ülések tarthatatlanságát igyekeztem kimutatni. Rosszabb még a Nagy Emil t. képviselőtársam indítványa első bekezdésében foglalt ez a rendelkezés a klotürnél is ; rosszabb azért, mert a klotür legalább tényleg beváltja a többségnek azt a kívánságát, hogy letöri a kisebbség ellenállását. Eléri lényegében ugyanezt a czélt evvel a rendelkezéssel is a t. többség. De hát nem terjesztenek elő klotürt tartalmazó indítványt, hanem a szólásszabadság jelszavával igyekeznek elérni, hogy a kisebbségi ellenállás hatálya megbénittassék. Ugy vannak vele, mint a spanyol inkvizítorok, (Halljuk ! Halljuk !) a kik az evangélium szövegéből olvasták ki, ott fedezték fel azt, hogy az eretnekeket máglyán kell elégetni. T. képviselőház! Azt hirdetik a többség szónokai, hogy a szólásszabadságnak nemcsak biztosítékai vannak meg ebben az indítványban, hanem ebben úgyszólván kiterjesztése vagyis fejlesztése is foglaltatik a szólásszabadságnak. Hát, t. képviselőtársaim, e megtévesztő felfogásnak hirdetése nem fér össze azokkal az intencziókkal, azokkal a törekvésekkel, a melyeket a t. többség épen ezen házszabályreviziónak elfogadásával elérni akar. T. ház ! Hogy a lehetősége meglegyen annak, hogy a tőlünk telhető nyugalommal, türelemmel és megfontoltsággal jó törvényeket alkothassunk, feltétlenül szükséges, hogy meglegyen az a normális előfeltétel, melyet csak a tanácskozási időnek, ha nem is csak négy órára kiterjedő, de