Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-303

303. országos ülés 1908 április 1-én, szerdán. 279 titkos szavazás utján bizonyítsa be a többség, hogy a kormánypolitikának nem vak követése, hanem becsületes magyar hazafias meggyőződése készteti arra, hogy a sürgős tárgyalást és a tanácskozási idő meghosszabbítását határozattá emelje. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bozóky t. képviselőtársam e módosításának konzekvencziáit nem osztom ugyan, hogy ő a maga részéről — és talán elvbarátai közül is némelyek — hajlandók az esetben, ha a t. többség ezt a módosítást elfogadja, a további harcztól elállani. Bozóky Árpád részéről egy ilyen igéret különösen merész akkor, a mikor mi, a függetlenségi balpárt tagjai, ellenzéki képviselők, a többség részéről állandóan nagy animozitással találkozunk. Én is arra kérem a t. többséget, hogy méltóztassék ezt figyelemmel, lelkiismeretesen megvizsgálni, és azt hiszem, hogy nem fog találkozni a többségi párt kebelében senki sem, a ki ezt az indítványt károsnak tartaná, hanem ellenkezőleg szükségesnek fogja tartani. (Ugy van ! balfelóí.) Ebben az első mondatban ezen szó helyébe >>tárgynak« módosításom értelmében ezen szó volna teendő : »törvényjavaslatnak«. Azért kérem ezt, mert az indítvány harmadik részében benfoglaltatik az a rendelkezés, hogy a végleges házszabályrevizió tárgyalása ennek az ideiglenes házszabályreviziónak szabályai segítségével történik, nincs szükség ily általánosságban mozgó kifejezésre. A második mondat szerint (olvassa) : »A sürgős tárgyalás elrendelésére vonatkozó indítványnak a tanácskozási idő tartamára is ki kell térj esz kednie«. Ez a második mondat azáltal, hogy Mérey Lajos a többségi párt nevében előterjesztette harmadik számú módosítását, a melyben a bifurkácziót kéri megállapitatni, elesik, tehát nem is foglalkozom vele. A harmadik mondatban az foglaltatik, hogy (olvassa) : »Az indítvány akár a tanácskozás előtt, akár a tanácskozás tartama alatt előtérj eszthető«. Ezen mondat szövegezésének szintén az a hibája, hogy határozatlan és általánosságban mozog. Igen j>raktikus és elfogadható indítványt adott be erre vonatkozólag Nagy György képviselőtársam, a ki azt kéri kimondatni, hogy (olvassa) : »a sürgősség és az ülések meghosszabbítására vonatkozó házszabály alkalmazása csak a tárgynak általánosságban való letárgyalása után hozható javaslatba«, Én elfogadom a magam részéről ezt a módosítást, mert szintén mérsékli a házszabály-indítvány szigorát, és a mellett czélszerű is. Az indítvány első részének negyedik mondata szerint (olvassa) : »Az indítvány felett a ház legközelebbi ülésének kezdetén hoz határozatok. A magam részéről itt a következő módosítást terjesztem elő (olvassa) : »A 723. számú indítvány negyedik mondata helyébe a következő szöveg tétessék: »Az inditvány határozathozatal czéljából a legközelebbi ülés najárendjére kitüzendő«. Ezen mondatban t. i. az van, hogy a legközelebbi ülés kezdetén hoz a ház határozatot. Ez a kifejezés is olyan, a mely gramatikailag meg nem állhat, mert a következő mondat már megadja a lehetőségét legalább négy képviselő hozzászólásával annak, hogy ezen indítványnak, ületőleg kérelemnek tárgyalása hosszabb ideig is eltarthat ; megtörténhetik, hogy eltart az ülés végéig, akkor pedig határoznia kell a háznak. Hogy áll meg tehát az a kifejezés, hogy a képviselőház határozatot hoz az ülés kezdetén ? Ez teljesen abszurdum, gramatikailag tarthatatlan, s épen ezen szempontból kérem módosításom elfogadását. Az ötödik mondata az inditvány első részének azt mondja (olvassa) : »Az indítványhoz legfeljebb négy képviselő szólhat és az ülés addig nem oszlatható el, a míg a határozat meg nem hozatott, miért is e szavazásnak másnapra való elhalasztása nem kérelmezhető«. Ennek a mondatnak szövegezése is rendetlen ; czélszerűbb volna két önálló mondattá alakítani. Azonban a magam részéről ilyen irányú módosítást már nem terjesztek elő, nehogy azzal a váddal találkozzam én is, hogy talán obstrukcziós szándékból, vagy minél több szavazás előidézése czéljából terjesztem elő. T. képviselőház ! Ez a kifejezés, hogy »négy képviselő szólhat*, szintén meg nem felelő, a mennyiben határozott számot állapit meg, még pedig kis mennyiségben. Már pedig, a mint t. képviselőtársaim és elvbarátaim közül többen már kifejtették, méltányos dolog az, hogy épen a parlamentben, a hol előreláthatólag több párt lesz, legalább is minden egyes pártnak megadassék a lehetőség, hogy olyan nagyfontosságú indítványhoz egy-egy szónokkal hozzászólhassanak. A tervezett intézkedésben én a klotür egyik jelenségét látom. Ez az intézkedés benn van ugyan a jelenlegi házszabályokban is, még pedig a jegyzőkönyv hitelesítésénél és a napirend megállapításánál, ezek azonban sokkal kisebb jelentőségűek, semhogy ezeknél meg ne volna engedhető a vita korlátozása. Hanem, a mikor a parlamenti tárgyalás teljes egészében megváltozik, a mikor a tanácskozási idő kiterjesztetik, vagyis, a mikor az ellenzéki pártok küzdelmének sikere veszélyeztetve van, ebben a nagyfontosságú kérdésben nem találok okot, hogy miért ne legyen a ház annyira méltányos, hogy megadja minden párt részére a hozzászólás lehetőségét. Némely külföldi parlamentek házszabályaiban még az iránt is van intézkedés, hogy minden törvényjavaslat tárgyalása folyamán elsősorban a pártok vezérszónokai szólhassanak a tárgyhoz. Szép szokás és méltányos dolog ; kötelességünk hozzá alkalmazkodni, és a magunk részéről legalább annyit megtenni, hogy a felszólalás joga, a melyet nem kívánok minden egyes képviselő részére, adassék meg olyan számban, a mily számban a pártok a házban helyet foglalnak. Az inditvány 6. mondata igy szól (olvassa) : »Határozat hozatalához legalább 150 képviselő jelenléte szükséges«. Ennél a mondatnál csak ismételhetem azokat, a miket beszédem elején, az első mondat taglalásánál elmondottam. A 150-es szá-