Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-302

302. országos ülés 1908 márczius 31-én, kedden. 259 indítványban rejlő megnyirbálását annyira-menynyire reparálják. Mondatról-mondatra veszem a Nagy Emilféle indítványt és minden mondathoz hozzáfűzöm megjegyzésemet. Az indítvány első mondata a következőképen hangzik : »150 jelenlévő képviselő Írásban benyújtott kérelmére, ha ahhoz az elnök is hozzájárul, a ház az elnök indítványára elrendelheti valamely tárgynak sürgős tárgyalását és az ülések tartamának meghosszabbitását«. Feltűnő jelenség, hogy mindjárt az indítvány első mondata felveti az elnök viszonyát a képviselőház többségéhez. Igen fontosnak tartom azon kérdés eldöntését, hogy az elnök voltaképen milyen viszonyban áll a házhoz, és ennélfogva mennyire terjedhetnek az elnök jogai és mennyire terjedhetnek a képviselőház többségének a jogai ? Egy alkalommal már volt szerencsém kifejteni, hogy az elnök tiszte a képviselőházban voltaképen csak alaki, csak formai. Azt hiszem, hogy a mi parlamentünk e tekintetben nem áll egyedül, hanem — talán kivéve az amerikai Egyesült-Államok kongresszusát — úgyszólván minden parlamentben kizárólag alaki jellegű, kizárólag formai természetű az a jogkör, a mely a ház elnökét megületi. Most már a Nagy Emil-féle indítvány első bekezdésének első mondata bizonyos vétójogot állapit meg az elnök számára, a mennyiben felhatalmazza bizonyos esetekben arra, hogy érdemben, lényegben és a dolog meritumában nyúljon bele a képviselőház tanácskozásaiba az által, h.ogy hatalmában áll 150 jelenlévő képviselőnek kérelmével szemben is vétójogánál fogva bizonyos határozathozatalnak elejét venni. A mi a képviselőház elnökének a jogkörét illeti, már itt a vita folyamán annyiféle felfogás érvényesült, annyiféleképen magyarázták, hogy voltaképen mennyire terjedjen az elnök jogköre, hogy igazán nyitott ajtót döngetnék, ha ezt újból kívánnám fejtegetni. Mindamellett álláspontom megindokolása és megmagyarázása czéljából szükségesnek tartom figyelmeztetni az igen t. képviselőházat, hogy akkor, a midőn egy parlament, akár kényszerből, akár jószántából elhatározza magát a házszabályok szigorítására, a mikor elhatározza magát arra, hogy egyes képviselőktől vagy a képviselők egyes csoportjától bizonyos jogokat elvonjon : akkor, felfogásom szerint, igenis statuálnia kell bizonyos hatalmi faktort a parlamenten belül, statuálnia kell egy olyan tényezőt, a mely bizonyos diszkreczionális joggal is bír. Nagyon természetes, hogy én ezt csak teóriában mondom és nem tartanám alkalmazhatónak a prakszisban. Nem pedig azért, mert a magyar képviselőház elnöke ezidőszerint még távolról sem felelhet meg intézményeinknél fogva azon követelményeknek, a melyeknek meg kellene felelnie akkor, hogyha ezen kivételes nagy jogkörrel kivánnók őt felruházni. Egészen máskép kellene szervezni a képviselőházban az elnöki hatalmat; másképen kellene körvonalazni az elnöki jogkört. És azt hiszem, hogy ez a házszabályrevizió teljesen nélkülözni fogja a logikai megokolást, sőt azt hiszem, hogy egyenesen politikai veszedelmeket fog magában rejteni, hogyha nem ott kezdjük a házszabályreviziót, hogy mindenekelőtt újjászervezzük a képviselőház elnökének hatalmát, jogkörét. Mert kizártnak tartom minden helyes házszabályrevizió lehetőségét addig, a mig mi az egyes képviselők jogainak megszorítása helyébe nem tudunk jogtágitással élni az elnökre nézve; ha mi azon jogokat, a melyeket a képviselőktől és azok egyes csoportjaitól elveszünk, bizonyos fokig nem központosítjuk az elnök személyében. Azokban a parlamentekben, a hol az elnöknek ilyen tág jogköre van, az elnök teljesen kívül áll minden párton; ott az elnök ugy politikailag, mint intézményesen egyenesen el van zárva attól, hogy a pártéletben résztvegyen, tehát eleve ki van zárva annak lehetősége, hogy az elnök, midőn nagy jogkörével él, akár az egyik, akár a másik pártnak javára döntsön és hogy az elnöki székből pártszinezetü kijelentések hangozzanak el. Nálunk ez eddigelé kizárva nincs ; nálunk bevett szokás az, hogy az elnök tagja egy politikai pártnak, sőt rendszerint nemcsak tagja, hanem bizonyos fokig jDolitikai vezetője is, és igy emberileg lehetetlen, hogy teljes objektivitással és a házszabályoknak mindig ideális és a pártokra való tekintet nélküli alkalmazásában nyilvánuljon meg az elnöki jogkör, mert teljesen ki van zárva, hogy az elnök itt-ott ne tévedjen és hogy a mérleget itt-ott egyik vagy másik párt javára ne billentse. Ezért nagyon természetesen ez idő szerint nem tudnók összpontosítani azokat a képviselőktől megvont jogokat az elnöki jogkörben. Azért vártam volna azt, hogy midőn a kormány, illetőleg a többség valamely tagja a házszabályok szigorítását fogja javaslatba hozni, mindenekelőtt az elnöki jogkörről is történik intézkedés, főképen pedig gondoskodás történik az elnöknek mint politikusnak a politikai szerepkörbe való beillesztése felől; hogy gondoskodás történik arról, hogy az elnök ne lehessen pártember és hogy erről — elnöki politikai nyilatkozatról — még csak szó se lehessen. Akkor talán lehetne a házszabályrevizióhoz látni, mert volna a magyar képviselőháznak egy faktora, a melyben konczentrálni tudnók a jogok azon mértékét, a melyet a képviselőház egyes csoportjaitól a házszabályok szigorítása folytán kénytelenek vagyunk megvonni. Ha azonban az elnöki intézményt annak hagyjuk meg, a mi, és nevezetesen ha az elnök politikai pártállására nézve rnég csak óhaj okát sem hangoztatunk, nem hogy határozatokat hozhatnánk, vájjon mi lesz a következménye a Nagy Emil-féle indítvány első mondatában foglalt intézkedésnek, a mely vétójogot ad az elnöknek ? Mi lesz annak a következménye, hogy ha az elnököt egyenesen belevonja abba a kötelezettségbe, hogy érdemben döntsön, véleményt mondjon, mert 33*