Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

23Ü 301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. jelentkezzék a parlamentben és mint többség kívánja azt, hogy a sürgősség megszavaztassák. Hogyha többségi akaratból folyik az a követelmény, hogy a többség akarata érvényesüljön, tessék ezt a többségtől megkivánni és tessék a sürgősséget neki meg is szavazni. A mi pedig az elnökség hozzájárulását illeti, én nem tudom, hogy milyen alakban fog ez az indítvány elfogadtatni, a Nagy Emil képviselő ur által beterjesztett alakban-e vagy pedig a Mérey Lajos képviselő ur által beadott módositás lesz elfogadva, hogy t. i. hagyassék ki az az intézkedés, mely az elnöki hozzájárulást kívánja meg. De ha megmarad is ez az intézkedés, akkor is véleményem szerint ez nagyon határozatlan. Mert melyik elnökről van szó ? Tudjuk, hogy az elnökség három tagból áll ; már most melyik elnöknek hozzájárulásától tétetik függővé a sürgősség kimondása ? Csakis az elnöknek vagy esetleg az alelnököknek hozzájárulásától, vagy pedig annak hozzájárulásától, a ki véletlenül elnököl ? Issekutz Győző: A soros elnök hozzájárulásától, magától értetődik. Minden elnök egyforma, ha elnököl. Vlád Aurél : Hogy ha ilyen fontos jogot 'ruházunk az elnökre, akkor minden kétséget kizárólag meg kell határozni, kit illet meg ez a jog, nehogy esetleg félreértések vagy viták származzanak abból, hogy kit illet meg ennek a jognak gyakorlása. Azt hiszem, ez nagyon fontos kérdés, a mely felett csak ugy könnyedén átsiklani nem lehet. Azoknak szempontjából, a kik az elnöki hozzájárulást szükségesnek tartják, a melyet azonban én a magam részéről helytelennek és indokolatlannak tartok, azoknak szempontjából elfogadhatónak tartom Mérey Lajos t. képviselőtársam indítványát, mert én az elnököt sohasem ruháznám fel olyan jogkörrel, hogy a képviselőház többségének akaratával szemben vétó-jogot gyakorolhasson. Tudom azt, hogy az az intézkedés, a mely Mérey Lajos t. képviselőtársam indítványában foglaltatik, úgyszólván a kisebbség védelmére vétetett be az indítványba, a kisebbség érdekében inditványoztatott. Ez volt természetesen az illetőnek intencziója. Azonban, bocsánatot kérek, nálunk az elnökség, különösen a szabadelvű párt bukását követő időkben, elvesztette azt a jelleget, a melylyel ezelőtt kétségtelenül bírt, és inkább politikai természetű tényezővé vált. Tudjuk, hogy a Szapáry-kabinet idejében Bánffyt kizárólag azért választották meg házelnöknek, ámbár uj képviselő volt, mert azt hitték, hogy erélyes fellépésű ember, a ki a kisebbséget megrendszabályozni képes. Tudjuk, hogy az utóbbi időkben gróf Apponyi Albertnek lemondása a ház elnökségéről és Perczel Dezsőnek megválasztása házelnökké szintén ilyen politikai indokokból történt. Már most ha látom ezt a gyakorlatot, a mely véleményem szerint helytelen és a melyről sajnálattal konstatálom, hogy meghonosult a magyar j>arlamentárizmus életében — a mostam rendszerről szólni egyáltalában nem akarok, mert nem lehet ehhez a kérdéshez azzal az objektivitással hozzászólni, a melyet a kérdésnek fontossága megkiván — mondom, ha látom ezt a rendszert, ha látom, hogy a többség bizonyos esetekben az elnöki széket politikai indokokból tölti be, akkor én mint ellenzéki álláspontot elfoglaló képviselő nem találom meg ebben az intézkedésben, ugy, a mint az Nagy Emil t. képviselőtársam indítványában foglaltatik, azt a biztosítékot, a melyet nyújtani akar. T. képviselőház! Arról a számról beszélve, a melyet ez a javaslat kontemplál a sürgősség kimondására, erre vonatkozólag a ház múlt ülésén báró Bánffy Dezső igen t. képviselő ur is nyilatkozott és azt mondotta, hogy igen is nagy az a szám, t. i. a 150, a melyet ez az indítvány megkövetel, mert a jövő országgyűlésen, a mikor az általános választói jog lesz érvényben, itt kompakt többség nem lesz és így a képviselőház, illetőleg a kormány nem lesz abban a helyzetben, hogy ezzel a joggal élhessen. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy b. Bánffy Dezső képviselő ur téved, mert ez az indítvány most, a míg a végleges revízió meg nem lesz, csakis a jelenlegi országgyűlésre alkalmazandó, már pedig ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a 150 képviselő jelenlétének szükségességét, akkor nem hagy sokallani, hanem véleményem szerint keveselni kell ezt a számot, mert a mostani többség óriási nagy, úgyszólván a ház kilenoztizedrészét foglalja magában, eltekintve a horvát képviselőktől és ha ez a többség akar élni azzal a jogával, hogy valamely ügyet a sürgősség szabályainak alkalmazásával tárgyaljon le, akkor megkívánhatjuk tőle, hogy itt mint abszolút többség jelentkezzék, A mi pedig a jövő eshetőségeket illeti, arra az esetre, ha nem lesz abszolút többség, ha nem lesz kompakt többség a képviselőházban, hiába redukáljuk a számot, mert ha nincs abszolút többség, akkor a parlament nincs abban a helyzetben, hogy a sürgősség mellett dönthessen. Ebből a szempontból sem tartom tehát helyesnek azt az álláspontot, hogy még a 150 képviselő számát is redukálni kelljen. T. képviselőház ! Pölvettetett az az eszme, és én azt hiszem, hogy a parlamentarizmus elvének inkább felel meg az, hogy esetleg az indítvány ozási jogot szűkebb körre szorítjuk és ezzel szemben megköveteljük azt, hogy a sürgősség kimondásánál, vagy a sürgősség megszavazásánál legalább 150 pártoló szavazat adassék le. Ez sokkal nagyobb garanczia arra vonatkozólag, hogy tényleg a többség akarja, mintha csak az indítványozás jogát teszszük 150 képviselőtől függővé. En azt hiszem, ezt a kérdést nem lehet más szempontból tárgyalni, mint abból, hogy a jelen konkrét esetben a parlamentarizmus mit követel, A parlamentarizmus pedig azt követeli, hogy ne csak a többségi érdekek védelméről szóljunk, ne csak a többségi akarat érvényesitését könnyítsük meg, hanem gondoskodjunk olyan biztosítékokról is, a melyek a kisebbséget abba a helyzetbe