Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

300. országos ülés 1908 márczius 28-án, szombaton. 223 mely okból történő feloszlatása esetén ezen helyi ' csoportok kezelésében lévő, de a központi szövetség tulajdonát képező vagyont közigazgatási utón elkobozzák és a tulajdonos megkérdezése nélkül evvel, mint uratlan vagyonnal rendelkeznek ? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter ur a magántulajdon szentségét és a vagyonbiztonságot a munkásszervezetek érdekében is megvédelmezni? Hajlandó-e az elsőfokú hatóságokat figyelmeztetni, hogy akármely helyi csoportnak bármely okból történő feloszlatása esetén a helyi csoport birlalatában talált vagyon az illető szövetség központja, vagyis a tulajdonos részére kiadassák ? Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter : T. ház! A t. képviselő ur azt mondotta, hogy én talán, tekintettel az ő személyére és az ügynek fontosságára, nem válaszolok interpellácziójára. Nehogy ebben a hitében megmaradjon, röviden felelek az interpelláczióra. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur helyes kiindulási pontot foglal el, azonban téves konklúziókat vont le ebből a kiindulási pontból. Én a magam részéről elfogadom és helyesnek tartom azt a jogi felfogást, hogy az egész szövetség egy jogi személy és bogy ennélfogva a helyi szerv vagyona is a szövetség vagyona. Ezt elfogadom. De ebből semmiképen sem következik az, a mit a t. képviselő ur ebből levont. Ellenkezőleg, a hatóság az ellenőrzés szempontjából eljárhat vagy az egész, vagy a rész ellen. Ha az egész ellen járna el, ha az egészet oszlatná fel, akkor joga volna az eddigi gyakorlat és szokás szerint lefoglalni az egész vagyont, mert akkor az egész ügykezelés volt téves és igy az egésznek kell annak következményeit viselni. Ha azonban nem igy áll a dolog és csak egy szakszervezetet kell feloszlatni, akkor is felelős ezért az egész, azonban csak korlátolt alakban, annyiban, hogy nem egész vagyonát veszti el, hanem csak azon vagyonrészt, a mely ott, abban a szakszervezetben fekszik. (Helyeslés.) Ez annál inkább áll igy, mert épen a t. képviselő ur mutatott rá a központnak arra a jogára, a melynek gyakorlása utján ezen helyzetből menekülhet. E jog abban áll, hogy ő oszlathatja fel; ha a kellő ellenőrzést gyakorolja, akkor észreveszi a hibákat, feloszlatja a helyi csoportot és akkor az a vagyon nem száll a hatóságra; akkor az az övé marad. (Elénk helyeslés.) Ha azonban ezt a kötelességét nem gyakorolja, ha a hatóság jön rá ezen hibákra és feloszlatja ezen helyi szervet, akkor az ott lévő vagyon természetesen a hatóság rendelkezésére áll. (ügy van! JJgy van!) A mint mondám tehát, teljesen elfogadom a t. képviselő ur jogi felfogását, azonban az abból levont konzekvencziákat teljesen téveseknek tartom, (Elénk helyeslés.) és teljesen hatálytalanná is válnék az ellenőrzés, hogy ha ez igy volna, mert akkor tényleg egyszerűen nem törődik azzal a vagyonnal a központ. (Ugy van!) Tehát tessék ellenőrizni a helyi szervnek működését és ha ezt megteszi, akkor módjában áll vagyonát megmenteni, ha pedig nem teszi, akkor a vagyonnak azon részét, a melyre nézve ezen kötelességét nem teljesitette. elveszti. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pető Sándor: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden reflektáljak a belügyminiszter ur válaszára. Nagyon örvendek azon, hogy a t. belügyminiszter ur interpelláczióm alaptételét helyesnek ismeri el, mert ha ez az alaptétel helyes, akkor megállapíthatom azt, hogy nem a belügyminiszter ur konzekvencziája, hanem az enyém a helyes. Azt talán mindenki elismeri a t. házban, hogy egyletek feloszlatása és felfüggesztése esetében, általában az egyleti jog kérdésében az egylet által kezelt és az egylet rendelkezésére álló vagyon elkobzása és ezen vagyon feletti közigazgatási rendelkezés nem büntetés. Mert hiszen megtörténhetik az is, mindennap, hogy egy egyesület nem azért szűnik meg, mert alapszabályellenesen vagy hatósági avagy törvényes rendelkezéseknek meg nem felelő módon működik, hanem megszünhetik egyéb okokból is, pl. kivesznek tagjai, vagy a czél, a melyért alakult, már nem áll fenn és ilyen esetben is az egylet vagyona a közigazgatási hatóságok kezébe kerül és ezek rendelkeznek felette. Ezt csak annak igazolására hoztam fel, a mire nézve talán kétség sincs, hogy az egyleti vagyon feletti rendelkezés és annak elkobzása nem büntetés, hanem azért kerül a közigazgatási hatóság, vagy, hogy ugy mondjam, a kincstár kezébe, mert uratlanná lesz ez a vagyon. Tehát semmi módon sem engedik meg közjogi és magánjogi szabályaink azt, hogy egy egylet bármely okból történő megszűnése esetére büntetósképen kerüljön a kincstár kezére annak vagyona, azt a kincstár kezébe a vagyon csakis mint uratlan jószág kerülhet; más czimen jogállamban és Magyarországon is vagyon a kincstár és igy a közigazgatási hatóság kezébe nem juthat. Ha a t. belügyminiszter ur elismerte alaptételem helyességét, akkor egyúttal kénytelen elismerni azt az igazságot is, hogy a helyi csoport által kezelt ezen vagyon nem válik uratlan jószággá, mert hiszen annak tulajdonosa a központi szövetség, tehát jogállamban élő fogalmak szerint semmiféle jogczime sem lehet a kincstárnak és a közigazgatási hatóságnak arra, hogy ezen vagyont elkobozza és afelett mint uratlan jószág felett rendelkezzék. Ezt a kérdést most nem akarom a politika terére