Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-292
14 292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. mondja, hogyha mi ezen küzdelmet tovább folytatjuk, akkor Lengyelország sorsára jutunk. Mit mondtak négy év előtt ? Mit mondott akkor Günther Antal igazságügyminiszter ur, a ki (Halljuk! Halljuk!) akkor az ellenzéken volt és a kormánypárttal és Tisza Istvánnal szemben foglalt állást (olvassa) .- »Hát hol van a baj ? Vájjon azok a jelenségek, a melyek itt nem ritkán felmerülnek, maga a betegség ? (Halljuk! Halljuk !) Nem. Az a mi itt a parlamenti tanácskozásokat megzavarja és nem egyszer lehetetlenné tette a higgadt érvelést, az csak külső tünet és mondhatom, kontár-orvosok és kuruzslók szokták a betegséget ugy gyógyítani, hogy a tünetek ellen alkalmaznak kényszereszközöket vagy pedig orvoslási módokat. (Helyeslés a baloldalon.) Magát a bajt kell gyógyítani, ez a baj pedig abban van, hogy Magyarországon a szabadelvű párt hosszú uralma alatt minden megtörtént, hogy a nemzeti akarat itt a rendes keretben, alkotmányos utón ne nyerhessen érvényesülést^ (Elénk helyeslés bal/elől.) Azt mondja továbbá Günther Antal (olvassa) : »Maga : egy pártnak 30 éves uralma már a legirtózatosabb veszedelem ; ez egymagában a rothadás és mert az a kísérlet, a melyet tettünk akkor, midőn belépetünk a szabadelvű pártba, csak azzal az eredménynyel járt, hogy meg kellett győződnünk,^ hogy azon kormányzati rendszer ott megnem^ változtatható és annak keretében a gyógyítás nem lehetséges, (ügy van! baljelöl.) más útra kellett lépnünk, hogy itt az alapbajt gyógyíthassuk. Mielőtt az úgynevezett obstrukczió az ellenzéken kitört, a szabadelvű pártnak egész hosszú uralma alatt folytonosan érvényesült egy másik, egy lappangó obstrukczió. (ügy van! balfelöl.) Mi ellen irányult ez ? Az ellen, hogy ebben az országban semmiféle reform létre ne jöhessen, (Felkiáltások baljelől: Most is ugy van!) a mely a nemzeti erőt, a mely a nemzet önrendelkezési képességét, a mely a nemzet ellentállási erejét biztosította, nemhogy fokozta volna. És mielőtt az ellenzéken az obstrukczió megnyilatkozott volna, jelentkezett a szabadelvű pártnak óriási hosszú időn át tartó uralma alatt egy másik lappangó obstrukczió, a mely az ellen irányult, hogy ebben az országban a parlamenti váltógazdaság sohase jöhessen létre.« (Halljuk ! Halljuk !) Midőn azt mondja most a 48-as párt, hogy azért keh ezt a házszabályreviziót megcsinálni, hogy a függetlenségi párt uralmát biztosítsuk a jövőre vonatkozólag : megjegyzem, hogy ugyanezt kiabáltuk, ugyanezt hangoztattuk folyton a szabadelvű párt ellen, (ügy van! baljelől.) hogy micsoda dolog az, folyton arról beszélni, hogy egy pártnak örök életét biztosítsuk. Ezen az utón és módon, a házszabályrevizióval, erőszakkal és szuronyokkal én nem akarom ezen párt uralmát biztosítani, (Mozgás. Elnök csenget.) hanem biztosítani akarom ezen párt uralmát annak a programmnak megvalósításával, a melyet annak idején kitűztünk. Csakis igy lesz ennek a pártnak erkölcsi ereje (ügy van! baljelől) és ugy van ezen pártnak jövője, mert ezen párt nem olyan emberekből alakult, a kik azt a politikai hitvallást követték, a melyet a szabadelvű párt, hanem olyan emberekből alakult meg, a kik azt mondták, hogy a népnek szabadságát és az országnak alkotmányosságát és függetlenségét kell biztosítani. Azt mondja tovább Günther Antal (olvassa) : »Midőn az ugrai levelet megjelenésének idejében először elolvastam, annak nem ugyan a házszabályok szigorítására vonatkozó részét, de az erre nézve felhozott indokokat a magam részéről aláirandóknak tartottam. A t. miniszterelnök ur abban a levélben azt mondja : »De a közelmúlt minden tanúsága arról győz meg, milyen ingatag alapon áll egész parlamenti életünk. Teljesen igaz, de ki annak az oka ? Az a politika, a melyet a szabadelvű párt 28 éven át követett«. (Halljuk ! Halljuk !) Tolnay képviselőtársam, mint az előbb említeni szerencsém volt, minket hazaárulóknak kiáltott ki és azt mondta, hogy mi fogjuk a hazát végveszélybe sodorni és Lengyelország * sorsára juttatni. vVfe^paip " ägíi&jbí^ Hát ime, itt Günther Antal mitTmond erről a példáról ? Azt mondta ''olvassa,) : »Midőn a mi viszonyainkon végig nézek, előttem lebeg Lengyelország példaja« — tehát czitálta Lengyelországot — »Lengyelország példája lebeg előttem azért, mert hiszen ott a liberum vető volt az, a mi megakasztotta az ország egész belügyi fejlődését és lehetetlenné tette boldogulását. De ez a liberum vető az alkotmányából kitörültetett és 1791-ben Potoczky és Kollontay megalkották Lengyelország uj alkotmányát. Azt az alkotmányt, melyről Pitt és Bürke a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. És mi történt ? A kívülről fenyegető veszedelmek hatása alatt három csoport alakult a lengyel parlamentben : azoknak a jóhiszemű éknek a csoportja, a kik az idegen hatalom túlsúlyától félve, megszorították a lengyel alkotmányt; a másik csoport volt azoknak a pártja, a kik idegen pénzen éltek ; a harmadik csoport volt az, a mely a félénkségnek egészen a gyávaságig menő gondolatában azt hitte, hogy jobb lesz az idegen uralom, mint a nemzeti szabadság. És, t. ház, egyike a legkiválóbb történetíróknak, Raumer, »Polens Untergang« czimű munkájában ezeket az emlékezetes szavakat mondja Lengyelország bukásáról. És ezután németül felolvassa az idézetet. Nos, Tolnay Lajos t. képviselő ur most ezt idézte mi ellenünk, Günther Antal pedig öt év előtt idézte ugyanezt a szabadelvű párt ellen. A mikor a házszabályreviziónak a többség részéről ily rendszertelen, a kapkodáshoz hasonló védelme jelenik meg előttünk, akkor mi azt hiszszük és magam is meg vagyok győződve, hogy sokak lelkében é! az a vágy, hogy csak tudnának szabadulni ettől a többségtől, a mely a házszabályrevizióra vállalkozik ! Akárhányan lesznek közöttük, akik szeretni fogják a távollétet, valami véletlen folytán, hogy csak más szavazza meg a házszabályreviziót. Nem szebb, férfiasabb, nyíltabb,
