Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-299

192 "l99. országos ülés 1908 márczius %7-én, pénteken. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a rendes tárgyalási rend értelmében szerény véleményem szerint a vitát a felett kellett volna megindítani, hogy a beiktatandó uj szakasz tulaj donképen a házszabályoknak melyik helyén alkalmaztassák. A házszabályok egy szakasza arról intézkedik, hogy minden inditvány vagy törvényjavaslat részletes tárgyalásánál elsősorban is szó essék a czimzésről. Itten természetesen czimzés nincs. Elnök : Ne méltóztassék általánosságban beszélni, méltóztassék az első bekezdéshez szólni és ahhoz tartam magát. Azon túl vagyunk. Maniu Gyula: Ezen inditvány czimzése a 249. §. után kivánja ezt a házszabálymódositó szakaszt beiktatni. Ezzel szemben konkrét indítványom és módosításom az, hogy ez a szakasz ne oda, hanem a 222. §. után illesztessék be, még j^edig azért, mert a házszabályok egész szerkezetének logikai egymásutánja szerint ez a szakasz a 222. §. után kell hogy következzék. Az a fejezet ugyanis, a melyben a 222. §. foglal helyet, tárgyalja a képviselőház tárgyalási rendjét, tárgyalási menetét, általában azt, hogy miként tárgyalandók az egyes, tárgyalás alatt lévő ügyek. Ellenben az a hely, ahová az eredeti inditvány szerint akarják ezt a szakaszt beiktatni, vonatkozik a későbbi dolgokra, a melyek a szavazás után következnek. A kérvények szakasza előtt van, és abszolúte nincsen értelme annak, hogy ide illesztessék be a módositás. Minden alapszabály, minden törvény, minden szabályzat legelső előfeltétele, hogy a benne foglalt intézkedések logikai egymásutánban legyenek. Van szerencsém e tekintetben a következő javaslatot benyújtani (olvassa) : »Inditvány. Indítványozom, hogy a Nagy Emil-féle indítványban foglalt szöveg ne a 249. §. után, hanem a 222. §. után iktattassék be«. T. ház ! Valóban a végtelenségig lehetne beszélni, ha az ember ennek az indítványnak az első szakaszát logikai, nyelvtani, helyességi, valamint gyakorlati kivihetőségi szempontból kívánná felülbirálni. A módosítások egész özönét hívja ki ez az inditvány. De én nem fogom ezeket megtenni, nem fogom előadni mindazt, a mi feltétlenül szükséges ennél a szakasznál, mert remélem, hogy a mint az előttem felszólalók rámutattak ezen inditvány hibáira és következetlenségeire, ugy az utánam következők is megteszik ezt és valamint az eddig felszólaltak, ugy az ezután következők is igyekezni fognak különböző módosításokkal javitani ezen inditvány gyarlóságán, természetesen a lehetőség határán belül. (Tetszés a középen.) Mindjárt az első mondatnál, a mely a következőkéjjen szól (olvassa) : »150 jelenlévő képviselő Írásban benyújtott kérelmére, ha ahhoz az elnök is hozzájárul, a ház az elnök indítványára elrendelheti valamely tárgynak sürgős tárgyalását és az ülések tartamának meghosszabbítását.« Én mindenekelőtt csatlakozom az előbb felszólalt t. képviselő urnak azon indítványához, hogy ezen kérelem, ezen inditvány beterjesztésére ne 150 képviselő, hanem a képviselőház többsége legyen feljogosítva, (Helyeslés a nemzetiségiek •padjain.) vagyis csak 227 képviselő legyen jogosítva arra, hogy ezen sürgős tárgyalások kimondását indítványozhassa, illetőleg kérelmezhesse. (Helyeslés.) Ezzel a felfogással az előttem szólott képviselőtársam részletesen foglalkozott, s azért erre bővebben ki nem terjeszkedem, de viszont ki kell terjeszkednem azon, Mérey Lajos képviselő ur által benyújtott indítványra, a mely szerint az elnök hozzájárulása nem szükséges ezen sürgősség kimondásához, valamint Mérey Lajos képviselő ur módosításának azon részére, a melyben fentartja azt, hogy csak az elnök indítványára lehessen kimondani az illető határozatot. Részemről kikagyandónak vélem azt a három szót, hogy »az elnök inditványára«, és pedig arra való tekintettel, hogy maga a mondatnak a szövegezése és kifejezése jDarlamenti szempontból a lehető leghelytelenebb. Ugyanis »150 jelenlevő képviselő írásban benyújtott kérelmére« : igy van ezen indítványban megállapítva a módozat, a mely szerint kimondható a sürgősség. Már tegnap is kifejtette Lukács László kéjjviselőtársam, hogy nekünk képviselőknek itt nem kérelmezési jogunk van ; nekünk itt indítványtételre és határozathozatalra van jogosítványunk és nem fogadhatjuk el azt, hogy a parlament által megállapított szövegben olyan kifejezések használtassanak, a melyek közjogilag helytelenek. Épen azért indítványozom, illetőleg elfogadom azt az előbb benyújtott indítványt, hogy a »kérelmére« szó helyett »inditványára« szó illesztessék be és ennek következtében »az elnök inditványára« szavak hagyassanak ki. Ennél azonban sokkal fontosabb ezen mondatnak egy másik intézkedése, a mely következéseiben valósággal elrémítő lehetne. T. i. ez az inditvány első mondatában azt mondja : »elrendelheti valamely tárgynak sürgős tárgyalását*. Eltekintve attól, hogy nem jól hangzik az, hogy >>tárgynak tárgyalása«, ez lényegileg igen fontos dolgot, t. i. azt foglalja magában, hogy a képviselőház elő kerülhető bármi néven nevezendő, akár belső, akár külső ügyre ezen sürgősség kimondható, a mi a lehető legveszedelmesebb intézkedéssé válhatik. Épen azért terjesztem be indítványomat, a mely a következőképen hangzik (olvassa) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle inditvány első mondatának következő szava: »tárgynak« helyébe : »törvényjavaslatnak« szó iktattassék be«. Ezáltal kimondatnék, hogy ezen sürgősségi tárgyalás csakis törvényjavaslatokra vonatkozik. Mi ennek a fontossága, t. ház % (Halljuk! Halljuk !) Hiszen a képviselőház elé a benyújtott törvényjavaslatokon kivül az adminisztratív és belső természetű ügyeknek egész csoportja tartozik. (Igaz ! ügy van ! a nemzetiségiek padjain.) Ezek között legfontosabb például — hogy egyebet ne említsek — a mentelmi ügyek egész csoportja. Megengedhető-e az, hogy a mentelmi jog felfüg-