Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292 országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. 13 keletkeznének, ka a házszabályreviziót nem fogadják el. Szóval az egész házszabályrevizió, ugy a mint ide jött és a mint annak a tárgyalások folyama alatt szóvivői akadtak, egy szánandó, nagyon keserves helyzet. Tolnay Lajos t. képviselőtársam volt a legelső szószólója e javaslatnak. Farkasházy Zsigmond : Jól megvédelmezte ! Molnár Jenő: 5 lefestett minket, hogy micsoda emberek vagyunk mi, hogy örökös obstrukcziót akarunk. Magam is megijedtem, a hogyan lefestette az obstrukcziót. Előttem volt, hogy hogy fog kinézni akkor ez a ház. Tolnay Lajos olyan kövér lesz, mint egy müncheni sörivó ; majd előttem volt Apponyi miniszter ur, a ki akkor majd valamely teoretikus anarchista pártnak lesz a parlamenti vezére ; előttem volt továbbá Andrássy belügyminiszter ur, a ki meggörbülten, ősz szakállal fogja fejtegetni még akkor is, hogy a politikai konzekvenczia nem olyan nagy baj, csak annak hátránya, a ki csinálja, de lehet, ugy is csinálni, hogy egy másikra előnyös. (Derültség balfelől.) És előttem volt Lengyel Zoltán, a mint veregeti a padokat a foszlányokra szakadt házszabályokkal. Szóval olyan megdöbbentő képét festette Tolnay Lajos ennek az obstrukcziónak, hogy magam is megijedtem, hogy igaza lehet. Csak két hibája van a rémképnek, a melyet festett; nevezetesen, hogy az obstrukczió nem folyhat örökké, éveken keresztül, és ott van Ö felsége, a király házfeloszlatási joga, meg az a szomorú dolog, hogy a képviselőket bizonyos időre választják, — öt esztendőre — azután letelik a cziklus, és otthon számot kell adni arról, miért obstruált az ember. Az örökös obstrukczió tehát csak egy fantom, csak a csillagokban van és a léghajóban, a melyeken Tolnay ur fel szokott szállani, de a valóságban ez lehetetlen állapot. A mikor gr. Apponyi Albert miniszter ur a házszabályrevizió védelmét előadta, én visszaemlékeztem arra az időre, a mikor a nagy obstrukczió volt. Akkor történt, hogy az éjjeli zárt ülésen állott fel gr. Apponyi Albert beszélni. Annál remekebb beszédet soha életemben nem hallottam. Annyira megrémitette a túlsó oldalt, hogy akkor este nem akarták megcsinálni a parlamenti csinyt, de Tisza István azt mondotta : ilyen hangulatban nem lehet lefektetni ezeket az embereket, mert holnapig meggondolják a dolgot, tehát most kell megcsinálni. És milyen beszéd volt az, a mit gr. Apponyi Albert legutóbb tartott ? Húsz perez múlva ez a nagy szónok ki volt merülve, verejték csepegett le róla, olyan nehéz volt a helyzete. Hát a mikor ilyen nagy embernek, mint Apponyi, nehéz ezt az álláspontot ma megvédeni, mennyire nehéz lehet az másnak, Tolnay Lajosnak és hasonló t. képviselőtársaimnak, a kik nem rendelkeznek a szónoki képesség olyan mértékével, mint Apponyi. Farkasházy Zsigmond : Hol vannak a miniszterek ? Nincs miniszter! Nem lehet tárgyalni miniszter nélkül! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Nincs joga a képviselő urnak félbeszakítani a szónokot. Gr. Semsey László : Ez nem törvényjavaslat. Rakovszky István: Általában nem keh itt lenniök. Molnár Jenő : Kossuth Lajosra is hivatkoznak azok, a kik támogatják a házszabályreviziót Kiszedegetik Kossuth Lajosnak azon Írásait és mondásait, a melyeket még 48 előtt mondott, a mikor még nem volt ellenzéki. Ennyire megy a vitatkozás ebben a házban, hogy 48-as emberek czitálnak Kossuth Lajosból a 48 előtti időkből. T. ház ! Thorotzkai Viktor t. barátom a többség legalitásáról beszélt. Azt mondta, hogy a mostani 48-as párt azért véli magát jogosultnak a házszabályrevizió megcsinálására, mert a nemzet többségének akaratát képviseli, mig annak idejében Tisza István ellen azt a kifogást hozták fel, hoy bár numerikus többsége van, mégsem képviseli a nemzet többségének akaratát. Igen, mi képviseljük a nemzet többségének akaratát, de csak addig, mig azt csináljuk, a mit a választásoknál ígértünk. Azt nem mondottuk, hogy házszabályreviziót fogunk csinálni, erre nem vállalkoztunk, és igy ebben a kérdésben nyugodt lelkiismerettel senki sem mondhatja, hogy ez a többség csakugyan képviseü a nemzet többségének akaratát. A többség legaütása e kérdésben tehát szerintem egyáltalában nem vitás, mert egészen bizonyos, hogy nincs meg. Már most azt mondják, a mint tegnap is mondották többen a vidéken a márcziusi beszédek alkalmával, hogy nem vagyunk bolondok, hogy az ellenség kezébe adjuk azt a kést, a melyet egykor ellene kiköszörültünk. Igen szép volna ez az elv, ha ellenségeinket ugy, a mint ma vannak, ide lehetne megkötni. Azonban nem bizonyos, hogy azok az ellenségek a jövőben nem kétszer olyan számban lesznek-e, mint mi. T. ház ! A házszabályrevizió kérdése nálunk alkotmányjogi kérdés. Kérdik, hogyan lehet egy tanácskozó testület házszabályaira azt mondani, hogy szentség. Annakidején mi azért mondtuk ezt, mert az alkotmánynak ez az egyetlenegy foszlánya van még a kezünkben, a melylyel esetleg lehet még valami sikert elérni és meg lehet őrizni a törvényhozás szuverenitását a másik hatalommal szemben. Ha azt mondhatjuk az alkotmányról, hogy az szentség, akkor annak maradványáról is kell, hogy ezt mondjuk. Hogy mily zavarban van a többség e kérdés védelme körül, azt legjobban mutatják a többség szónokainak ellenmondásai. Tolnay Lajos pl. a következőket mondja (olvassa) ; »T. ház ! Mégegyszer felhívom t. képviselőtársaimnak figyelmét arra, hogy hová jutunk akkor, ha bennünk nem volna most meg esetleg a férfias bátorság és lelkiismeretes kötelességtudás arra, hogy a jövendő parlament valamely nemzetellenes kisebbségének kezét már ma megkössük. Bizonyos mértékben mondom, hogy ha ezen bátorságunk nincs meg, akkor meg merem jósolni azt, hogy a nye pozvolim fejezi be Magyarország történetét, mert ez Bécsnek sakkhuzása.« Tehát azt