Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-298
2y8. országos ülés 1908 márczius 26-án, csütörtökön. 153 Markos Gyula: Még egy pár módosítást adj be ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György: Ugy látszik, Markos Gyula képviselő urnak az indítványok beadása ellen is van kifogása. Már indítványt sern szabad beadni ? (Elénk mozgás.) Azt hiszem, kötelességünket gyakoroljuk akkor, a mikor legalább indítványokat terjesztünk be, a melyek nemcsak a kisebbség jogát, de a magyar parlamentarizmus épségben tartását védik. Hiszen általánosságban is visszautasítottuk a házszabályreviziót és most is azon az állásponton vagyunk, hogy vissza kell utasítani, de ha már belekényszeritettek a tengapelőtti szomorú napon a részletes tárgyalásba, legalább indítványokkal kell a hibát legalább részben jóvátenni. A 16 órás üléshez a beadott szavazatok kétharmadrészét kell kívánnunk. Hiszen a 10 órás ülés is, majd méltóztatik látni, a ház munkaképes ségét megtöri. Tíz órát sem lehet naponként komolyan, behatóan, tárgyhoz szólva, szakszerűen tárgyalni. Azután következik a 16 órás ülés és még itt sincs annyi nyílt bátorsága az inditványozónak, hogy legalább ahhoz kösse a 16 órás ülés elfogadását, hogy a képviselőház összes tagjainak kétharmada járuljon hozzá. Ha szükséges a nemzet érdekében, hogy 16 órán keresztül tárgyaljunk, akkor a nemzeti szükséget a nemzet képviselőinek legalább kétharmada megérzi; akkor szükséges, hogy minden képviselő a nemzeti szükségnek a maga szavazatával kifejezést adjon, bátran, nyugodtan. A számot tehát meg lehet változtatni és ki lehet mondani, hogy 302 képviselő szavazatához van kötve az üléseknek 16 órára való meghosszabbítása. Ha nem én terjesztettem volna elő az indítványt, hanem az elnök ur ismét magáévá tette volna, akkor elfogadnák. De nem tehetek róla, hogy a nemzet minden képviselő mellé nem választ vezért is. Azért választanak nagykorú embert, hogy ne legyen külön gyámja, gondnoka, hogy örökké a gyámtól, gondnoktól várja, hogy mit szabad tennie. Méltóztassanak saját meggyőződésük szerint szavazni : igennel vagy nemmel, de ne nézzék, ki terjeszti elő az indítványt, hogy Nagy György-e, vagy Justh Gyula, hanem azt nézzék,hogy jó-e az indítvány,vagy rossz. (Mozgás.) Azt hiszem, abban mindnyájan megegyezünk, hogy az üléseknek 16 órára való kiterjesztése a képviselők összes számának kétharmadához legyen kötve. Ez ellen kifogást nem tehet senki, és épen azért hivom fel már most az igen t. képviselőtársaim figyelmét erre, mert meg lehetünk győződve, es majd a jövő igazolni fogja, hogy már a mikor a 10 órás meghosszabbításról szó lesz, akkor már a szenvedélyek itt viharozni fognak. Hát miért kell a békét, a parlament munkaképességét erőszakkal elrontani ? Hát olyan szabadok, boldogok vagyunk, hogy nincs már szüksége a nemzetnek arra, hogy alaposan, szakszerűen lehessen megvitatni a tárgyalás alatt lévő kérdést ? Épen azért, ha már ilyen képtelenségbe belemegy a ház, legKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. első kötelessége a nagy számmal, a nagy numerikus többséggel legalább látszólagos igazságot állítani a nemzet elé, hogy az összes szavazatoknak kétharmadával rendelte el ezt a képviselőház, tehát a nemzet, kétharmada nyilatkozott meg helyeslőleg egy ilyen fontos indítvány mellett. A Merev Lajos t. képviselőtársam indítványa a nemzeti ellenzék jogát csorbitja meg akkor, mikor az elnök hozzájárulási jogát elkobozza, a sürgősségi indítvány előterjesztésekor. Ha olyan nagyon szeretnek külföldi példákra hivatkozni, méltóztassék megnézni az angol parlament történetét, ott 1882-ig teljesen az elnök hatáskörébe tartozott, hogy a klotürre vonatkozó indítványt előterjeszthesse, és épen, mert helytelennek találták,, mert látták, hogy az elnök pártatlanságának rovására esik, határozták el a kettős biztosítékot, hogy képviselőnek kell indítványozni, és az elnöknek hozzájárulni. Ha Anglia, a koronás köztársaság, a szabad, boldog, nagy, független ország ilyen kautélákat állit fel a házszabályban, szabad-e akkor nekünk, egy kisebb, gyengébb államnak, a melynek, a mint valaki igen helyesen jegyezte meg, — gondolom Eitner Zsigmond képviselőtársam, — osztrákja van és a melyhez én hozzáfűzöm, a kiknek Habsburgjok van: szabad-e nekünk a házszabálylyal a kisebbség ellenállását lehetetlenné tennünk és megfosztani a kisebbséget attól a garancziától, hogy legalább 150, illetve az általam indítványozott 227 képviselő szavazata mellé még az elnöknek joga is hozzáadassék és az elnöki hozzájárulással megizmosodott határozati javaslat kerüljön a képviselőház elé, miáltal a parlament tájékozva legyen arról, hogy nemcsak 150 képviselő óhajtja a sürgősség kimondását, hanem az egész parlament akaratából megválasztott elnök is a maga hozzájárulásával a 150 képviselő indítványát megerősítette ? Csodálatos, hogy azt az ellenvetést kell hallani, hogy Eötvös Károly kívánta az elnöki jognak a csökkentését és kihagyását. Hivatkoztam már arra, hogy Eötvös Károly beszédét rosszul értelmezték, a kik igy értelmezték. Egészen más részére vonatkozik ez az indítványnak, de miután ez a második szakaszra vonatkozik és nekem csak ezen 18 sor mellett szabad örökké maradnom, nem térhetek át a második szakaszra. (Derültség.) Pedig ki tudnám mutatni, hogy mire vonatkozik az Eötvös Károly indítványa, ki tudnám mutatni, ha nem kellene csak az első szakaszhoz szólanom, hogy csak az elnök hatáskörébe tartozik az, hogy a felszólalások dolgában intézkedjék, a sürgős interpellácziók előterjesztése kérdésében határozzon. Ha nemcsak az első szakaszhoz szólhatnék hozzá, (Derültség.) kimutathatnám azt, hogy a második szakasz szerint a zárt ülés joga is az elnök hatáskörébe tartozik. Ha nemcsak az első szakaszhoz kellene hozzá szólnom, (Felkiáltások jobbfelől: A második szakaszról beszél !) ha jogom lenne eltérni ettől, ha a szellemét, a lelkét is vigasztalhatnám az első szakasznak s nemcsak betűjét, a mely öl, akkor ki lehetne mutatni, hogy az e'nök 20