Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-298

154 298. országos ülés 1908 n kivánsága szükséges ahhoz is, hogy a szavazás a legközelebbi ülésre tétessék át. Már most, ha nincs jogom ezt kimutatni, hogyha kényszerítve vagyok a tizennyolcz sor keretében mozogni, akkor még ezen tizennyolcz sor keretében is azok az előterjesztett határozati javaslatok azt mutatják, mennyi felületes, mennyi rossz, mennyi hibáztató, mennyi káros, mennyi pogány intézkedés van beirva abba az első szakaszba. Hiszen ha csak az időt akarnám nyújtani, abban az esetben gramatikai, stilisztikai szempontból minden mondatról egy óráig lehetne beszélni, nyelvtankönyvvel kellene bejönni, akadémiai értekezésekkel, a magyar remekirodalommal, hogy kimutassuk, hogy a magyar nyelvjárással, a magyar mondatíuzéssel, a magyar szókötéssel homlokegyenest ellenkezik a Nagy Emil-féle indítvány. Méltóztassék meggyőződve lenni, ha azt odaadjuk egy igazi eredeti észjárású magyar embernek, az nem tud eligazodni, miről van ebben szó. Az indítványt le kellene forditani magyarra, hiszen a többségben van néhány ember, a ki magyarul jól beszél, ott van Eátkay László, ki pennát is forgat, megtette volna azt a szívességet, hogy magyarra forditsa a Nagy Emil-féle indítványt. Ezért mondom, hogy ha mi csak húzni akarnók a vitát, abban az esetben gramatikai, stilisztikai szempontból tettük volna vita tárgyává a Nagy Emil-féle indítványt, pedig én csak az érdemhez, a lényeghez szólok és tisztán a tizennyolcz sor keretén belül maradok. A felolvasott mondat a szavazatok kétharmad többségét kívánja. Lázár Pál: Hallottuk ! Nagy György : Lázár Pál azt mondja, hallottuk. Csodálatos, hogy annyiszor hallják, s mikor szavazni kell, mégis rosszul szavaznak. (Derültség.) Lázár Pál : Bizza csak reám ! Nagy György: Az én bizodalmam már megingott, én már nem bizom, láttam, mennyire lehet bizni : Erre a bizalomra kár volt hivatkozni, mindent megszavazna itt bent, és kint a folyosón kuruczkodnak. A Nagy Emil-féle indítvány következő mondata így hangzik (olvassa) : »A meghosszabbított ülések egyszer megszakíthatok, a megszakítás két órán túl nem terjedhet, mely idő azonban az ülés idejébe nem számitható«. A tizenhat órás ülést tehát egyszer szakítja meg ajNagy Emil-féle indítvány. Én nem szeretek külföldi példákra hivatkozni, de méltóztassanak áttanulmányozni a küldöldi parlamentek történetét, s nem találnak példát, hogy tizenhat órás ülés csak egyszer lenne megszakítható. Ez nem helyes, tekintetbe véve az ember fizikai erejét és munkabírását. Legalább^öt óránként tartandó egy-egy óra szünet, (Helyeslés balfelöl.) mert különben tizenhat órán keresztül a vita teljesen elposványosodik, alantas színvonalra száll, ugy hogy az a magyar nemzet méltóságával nem lesz összeegyeztethető. irczius 26-án, csütörtökön. Minden öt óra után — azt mondom, hogy öt óra után, hiszen most négy órai tárgyalás közben is szünet van — legalább egy órai szünetet kellene elrendelni az uj házszabályinditvány szerint. (Helyeslés balfelöl.) Az alatt az egy óra alatt a kölcsönös kapaczitálások is megtörténhetnének, de másfelől, felfrissülne uj fizikai erőkkel a szónok. Lázár Pál: Ezt nem akarjuk ! Nagy György: Azt mondják, hogy ezt nem akarják. Akkor legjobb lebunkózni azt, a ki szólni akar. Vagy komoly, tárgyilagos vitát akarnak, vagy pedig kijelentik, hogy épen azt nem akarják. Nagyon örülök az ilyen kijelentéseknek, hadd legyen benne a ház naplójában, hogy épen azt nem akarják, hogy uj erőt nj'erjenek a javaslat ellen felszólalók. Hiszen jól tudom, hogy ez a nyilt czél: kimenteni, agyonfárasztani azt a kisebbséget, a mely a nemzeti jogokért szólani mer a magyar parlamentben. Eddig is csak szólni lehetett, — hiszen mutatja a jelenlegi alkotmányos helyzet, hogy csak szólni lehetett — az alkotmány érdekében, ezután még csak szólni sem lesz szabad. T. képviselőház! Végtelenül szomorúan konstatálom, hogy itt az első bekezdésnél nem mutathatok reá a legveszedelmesebb részére a Nagy Emil-féle indítványnak, a harmadik részére, a melylyel pedig kapcsolatba, összefüggésbe, összeköttetésbe tudnám hozni az első bekezdés rendelkezését. Mert ha reámutathatnék a harmadik bekezdés rendelkezésére, abból ki lehetne mutatni azt, hogy a katonai kérdések nincsnek kikapcsolva, hogy tehát az első bekezdésben . . . Elnök : Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok a képviselő úrtól a szót megvonni. (Helyeslés.) Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző': Farkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond : T. ház ! Őszinte sajnálkozással és aggodalommal vagyok kénytelen felszólalásomat megkezdem abban a perczben, mikor egyik képviselőtársamtól és elvtársamtól a szó megvonatott. Lázár Pál: ö örül neki legjobban ! Farkasházy Zsigmond : Sajnálkozásom és aggodalmam annál jogosultabb, mert nem tagadhatom, az utolsó perczig reméltem, hogy nem fogunk abba a helyzetbe kerülni, hogy ennek a javaslatnak részleteiről tárgyaljunk. Nem valamely erőszakot, nem a kisebbség részéről való ellenállás oly fokát gondoltam én a részletes vita akadályául, a mely nagymérvű ellenállás esetleg itt az 1904. évi eseményekre emlékeztető következményeket vont volna maga után, hanem valamely váratlan eseményt, valami csodát reméltem, a melytől a t. többség szeme megnyílik és meggyőződik róla, meglátja, hogy a mit itt cselekedni készül, az veszedelmes és káros és a maga intenczióival, óhajaival, törekvéseivel is ellentétben van. Mi nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy azt, a mi szerény erőnktől és csekély számunktól tellett, megtettük a parlamentarizmus szabályainak megőrzése mellett, nehogy ez a javaslat rész-