Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-292
8 292. országos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. arra az álláspontra helyezkedtünk és helyezkedünk, a melyre a függetlenségi párt, és"pedig azért nem, mert' gazdaságilag nem tartottuk helyesnek, megengedhetőnek, arányban állónak az áldozatokkal, a melyekkel a gravámenek orvoslásai; jár. Másrészt láttuk, ^ hogy a függetlenségi [ párt a legutóbbi kiegyezés tekintetében kénytelen volt.e gazdasági czélok felé hajlani és megcsinálni azt, a mi ellen gravámenális szempontokból évtizedeken át küzdött. Tehát meg kellett hajolnia a mi álláspontunk előtt. A mi a katonai követelést illeti, a mi álláspontunk kétségtelenül az, hogy miután látjuk, hogy ennek az államnak közéletében bizonyos soviniszta irány jut kifejezésre . . . Baloghy Ernő: Hát az baj ? Az nem szégyen, az kötelesség ! (Mozgás.) Maniu Gyula: . . . miután látjuk, hogy az állam minden tevékenységében a magyarositás ezélzata jut kifejezésre, ne csodálkozzanak, ha mi, a kik e magyarositás ellen egész erővel küzdünk, küzdünk az ellen, hogy az állam egy organizmust kizárólagos kezelése alá vegyen és hogy aztán ezzel is a többivel együtt az állam minden hatalmával, minden erejével a soviniszta irányzat szolgálatában ellenünk működtesse. Ez az az indok, a mely bennünket elválaszt önöktől a katonai követelések tekintetében, (Mozgás.) és pedig azért, mert annak a katonai szervezetnek e soviniszta irányban való felhasználása nemcsak reánk nézve volna nagy csapás, de egyszersmind megboszuiná magát épen azon a hadseregen, a melynek harczképességére minden körülmények közt szükségünk van. A nemzeti torzsalkodások bevitele a hadseregbe nemcsak annak egységét, hanem harozképességét is teljesen tönkretenné. De tegyük fel azt, hogy sikerül önöknek a legfelsőbb irányadó körökben kivinni azt, hogy ez a szervezet is az önök kizárólagos rendelkezésére bocsáttassék, hogy nemzeti követeléseik révén, a hadsereg is rjolitikai eszközzé váljék, tegyük fel, hogy az a legfőbb hatalom is ugy gondolkoznék, hogy elérkezett az ideje, hogy megpróbálják e soviniszta irányzat uralmát a hadseregben is ; de azt hiszik, hogy akkor mi lehetnénk pápábbak a pápánál ? Azt gondolják, hogy akkor, a mikor látjuk, hogy tényleg e soviniszta irány szolgálatába lett bocsátva az, a mi épen a legfőbb hatalom szempontjából és a mi szempontunkból is megóvandó minden körülmémények közt azért, hogy a kollektív érdeket védhesse, akkor majd mi is nem fogunk gondolkozni a felett, hogy ez irányzat tekintetében a mi politikánk is fordulópontra térjen ? Mindebbőli látjuk, hogy a"^ felvetett indokok nem a valódiak. A valódi indok erre a házszabályrevízióra nézve tulajdonkép a reakczió és pedig a reakczió az uj alakulatokkal^szemben, hogy a felmerülő és feltétlenül hatalomra is törekvő uj alakulatokkal szemben a faji fenhatóságot fentartsák, az osztály- és fajuralmat állandósítsák. Kétségtelen, hogy a mai politikai helyzetünkben az általános és titkos választói jog kérdése dominál. Kétségtelen ez abból is, hogy akkor, a mikor a t. miniszter ur beadta az ő indítványát, — mert hiszen', az ő indítványának kell neveznem, megengedilKagy Emil képviselőtársam, nem fogom azt az ő politikai számlájára irni — akkor ő maga is az általános választói jogra hivatkozik. Gr. Apponyi Albert is, midőn beismerte azt, hogy a demokratikus elemeknek feltétlenül tért kell nyitni ebben a parlamentben, s beismerte azt, hogy a demokratikus elemek térhódításával együtt jár a szocziálistáknak és a nem magyar népeknek térfoglalása is, akkor egyszersmind kijelentette azt is, hogy gondoskodni kell abban a tekintetben, hogy az u. n. »nemzet ellenségek ebbe a parlamentbe feles számban be ne kerüljenek. Az u. n. »nemzet ellenségek alatt ugy a miniszter ur, mint a felszólaló egyes képviselők a szocziáldemokrata pártot és a nemzetiségeket értették. Ugy fogják fel a dolgot, hogy addig, mig a magyarság, addig, mig ez a kormányzati rendszer, a mely magának beledisputálja, hogy tulaj donképen a magyarságot képviseli eminenter, általános érdekeket szolgál, azzal szemben a szocziáldemokraták és a nemzetiségek bizonyos szeparatisztikus elveket vallanak és bizonyos szeparatisztikus érdekek szolgálatában állanak és ennek következtében nem gondozzák az egésznek kollektív érdekeit és ennek következése, hogy az általuk folyamatba tett obstrukcziónak nem lehet az a remédiuma, mely más magyar pártok által vezetett obstrukcziónál fenforog, hogy az ország közvéleméne azt lehetetlenné teszi, mert az ő külön közvéleményük mindig igazolni fogja azt. Nem hagyhatom szó nélkül a miniszter ur azon kijelentését és felfogását, hogy a szocziálisták mint olyanok és a mi pártunk szeparatisztikus elveket vall. A szoczializrnust illetőleg talán feleslenes! volna szavamat felemelni. Meg tudják ők magukat védeni, de mégis szükségesnek tartom tudományos szempontból becses figyelmüket arra fordítani, 5 ! 1 hogy tudományos szempontból épen a szocziálizmus az, mely általános érdekeket véd, mert a szocziálizmus az egyén, az érdek, a munka, a tőke egyenlő értékelésére, egyenlősítésére és a társadalom rétegeinek nivellálására törekszik, tehát kétségtelen, hogy általános érdekeknek és elveknek áll szolgálatában. Kétségtelen, hogy a politikai életben a szocziálizmus legalább most mint osztály harcz jelentkezik, de miért ? Azért, mert a most uralmon 1 levő osztályok ellene vannak annak, hogy ez a nivellálás megtörténjék. (Igaz I Ugy van ! a középen.) Ep ezért a szocziálizmus természetes kötelessége az ő felfogása szerint, hogy igyekezzék ezen osztályok eUen vivott harczban eltüntetni azokat az akadályokat, melyek ezen nivellálásnak útjában"állanak." ^Sü*t-*| í£ Maga'gróf "Apponyi Albert a legékesebb bizonyítékát adta annak, hogy a szocziáldemokrata párt"nemcsak~partikuláris érdekek szolgálatában áll, mertTjnaga is bevallotta, hogy a szocziáldemokrata párt, mihelyt elfoglalja helyét a nyilvános fórumon, beleilleszkedik azon érdekekbe,
