Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292. oiszágos ülés 1908 márczius 17-én, kedden. 9 melyeket állami érdekeknek nevezünk, és akkor, midőn előttünk áll nemcsak a franczia, a német szocziáldemokrata párt története, de épen a magyar szooziáldemokrata párt fejlődési stádiuma, meggyőződhetünk belőle, hogy a partikuláris érdekek nagyon is háttérbe nyomulnak, midőn a politikai élet vezetésének felelőssége legalább részben őket is terheli. (Igaz ! ügy van!) A mi pedig a nemzetiségi párt partikuláris érdekeit illeti, legyen szabad megjegyezni, hogy valamely párt partikuláris, mondjuk részleges tendencziáját vagy az elnevezésből, vagy annak programmjából, vagy annak ténykedéséből lehet megállapítani. Bármelyik szempontból veszszük is ezt figyelembe, nyugodt lelkiismerettel nem mondható, hogy az országgyűlési nemzetiségi párt partikuláris érdekeket szolgál és hogy ezen partikuláris érdekeket fölébe helyezné az általános érdekeknek. Mert hiszen a mi az elnevezést illeti, megjegyzendő, hogy az országgyűlés nemzetiségi pártja . . . Markos Gyula : Az nincs! Maniu Gyula... a nemzetiségi elnevezést nem onnan veszi, hogy a pártnak tagjait helytelen közjogi terminológia szerint nem magyar nemzetiségeknek fiai képezik, nem azért nemzetiségi párt, mert annak tagjai románok, szerbek, tótok, hanem azért nemzetiségi párt, mert politikájának kiinduló pontját a nemzetiségi elv érvényre juttatása képezi, (ügy van ! a közéfen.) Ennek a pártnak ép ugy lehetne tagja magyar ember, mint a milyen tagja román ember, abban a perczben, a midőn azt a politikai elvet vallja kiinduló pontjának, a mely politikai elv kiinduló pontja a mi pártunk programmjának, t. i. az országban lakó összes népek faji tulajdonságukban való kulturális, gazdasági és politikai fejlesztése. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék közeledni a tárgyhoz. (Helyeslés.) Maniu Gyula : Hiszen nemzetiség alatt értjük azon faji tulajdonságok összességét, a melyek az egyik népet a másiktól megkülönböztetik. Ennek a különbségnek . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Maniu Gyula : Csak azt akartam ezzel bizonyítani . . . Farkasházy Zsigmond: Hiszen a házszabályrevíziót a nemzetiségi kérdéssel indokolják. Elnök: Farkasházy képviselő urat rendreutasitom. Rakovszky István: Helyes. Farkasházy Zsigmond: Ez az egyöntetűség van az elnökség között. Elnök ". Másodszor utasitom rendre Earkasházy képviselő urat. Förster Ottó: Hallod-e, Ovidius Naso ? (Derültség.) Maniu Gyula: . . . . hogy nem áll az, mintha a mi pártunk nem partikuláris érdekeket védene és épen ezért nem indokolt ennek a reviziós inditványnak felvetése, nagyon sajnálom, hogy ezen eszmemenetet kik nem fejthetem, és bizonyíthatom, | KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. hogy ezzel az inditványnyal a maguknak teret kívánó uj eszméknek és uj irányoknak ebben a parlamentben helyet ne adjanak, (ügy van! a középen.) Nem képezheti vita tárgyát, hogy a parlament tulaj donképen azért van, hogy a békés fejlődést lehetővé tegye. A békés fejlődést pedig abszolúte nem lehet máskép lehetővé tenni, mint ugy, ha ebben a parlamentben szabad teret nyitunk azon eszmék harczának megküzdésére, a mely eszmék harcza. a mennyiben a parlamentben helyet nem foglalhatna, künn sokkal robbanóbban, sokkal hátrányosabban és sokkal vészesebben vivná meg a maga harczát. T. ház ! önök, a mikor ezen házszabályreviziós indítványt megindokolni igyekeznek, hivatkoznak külföldi példákra is, hivatkoznak többek között Angliának példájára. De én azt hiszem, hogy az ilyen kérdéseket nem analógia utján kell megoldani. Teljes lehetetlenség a mi közállapotainkat Angolország közállapotaihoz hasonlítani. Mások a belső viszonyaink, mások a külső vonatkozásaink, más a történeti fejlődésünk, mások a közszabadsági biztosítékaink, ugy, hogy egy nap alatt nem lehet beszélni Angolországról és Magyarországról. Ne felejtsék önök azt, hogy Angolországban oly nagy a közszabadság, hogy Angolországban a közszabadság intézményei annyira biztosítva vannak, hogy a megnyilvánuló népakarat képes megbuktatni egy kormányt, a mely óriási, túlnagy többséggel bir a parlamentben. Ott, a hol a népakarat ilyen kifejezésre jut, ott, a hol a közszabadság annyira ki van fejlődve, hogy parlamenti faktorok nélkül is kizárólag a közvélemény nyomása képes kormányokat buktatni, ott igenis lehetséges volt olyan parlamenti ügyrend, a milyen Angliában van, de nem lehetett nálunk, a hol látjuk, hogy bizony képesek voltak kormányok fentartani magukat parlamenti többség nélkül, de sőt teljesen jaarlament nélkül is. Tehát nem az analógia törvényei, nem az analógia szabályai szerint. . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula: . . . hanem a czélszerűség szempontjából kell ezt a kérdést bírálni, és azt a kérdést kell mindenekelőtt felvetni, vájjon képesek lesznek-e önök ezen házszabályrevizió mellett, ennek az indítványnak határozaterőre emelkedése esetén megakadályozni azt, a mit tulaj donkép megakadályozni akarnak, hogy ez a parlament valóban népparlament legyen, és a népakarat kifejezője legyen ? Hogy erre a kérdésre feleletet adhassunk, meg kell először is vizsgálnunk azt, vájjon a parlament revideálásának, az uj választási törvénynek eszméje ebből a parlamentből került-e ki ? Ha ezt vizsgáljuk, látjuk, hogy a parlamenti reformnak az eszméje nem ebből a parlamentből indult ki. Ebben a kérdésben ez a parlament nem vezet, ezt a parlamentet viszik. Azt gondolják önök, hogy tehát ez a jmrlament, melynek úgyszólván akarata j ellenére a parlamenti reform eszméje diadalra