Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-296
122 2.96. országos ülés 1908 e két kérdésről, a melyek az én határozati javaslatomban is össze vannak kapcsolva, szólott ? A belügyminiszter ur nyilatkozata ugy szól, kogy ez a házszabályreviziós vita akadályozta voltaképen az általános választói jogról szóló törvényjavaslat beterjesztését. Azt mondja ez a nyilatkozat, hogy egyáltalában nem lehet semmi néven nevezendő törvényjavaslatot és pláne a választói jogról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni addig, a mig itt a függetlenségi balpárt és a nemzetiségi képviselők obstruálnak. Először is eddigelé még nem is igaz az, hogy obstruálunk. Másodszor pedig én Andrássy belügyminiszter ur ezen mondását meg fogom fordítani és azt mondom : T. belügyminiszter ur és t. ház ! Abban a szent perezben, a mikor a ház asztalán lesz az általános választói jogról szóló törvényjavaslat, vége lesz itt minden néven nevezendő obstrukcziónak, mert nem lesz sem politikus, sem képviselő, sem párt, mely akkor, a mikor a ház asztalán, a nyilvánosság előtt fekszik az általános választói jogról szóló törvényjavaslat, a házszabályrevizió kérdésében még egyetlenegy beszédet is mondjon, (ügy van ! a középen.) Azonban ez épen az előfeltétele annak, hogy ä házszabályról szóló vitának korán vége szakadjon. Addig pedig, a mig az általános választójogról szóló törvényjavaslat a ház asztalán nincs, nemcsak erkölcsileg és jDolitikailag jogosultnak tartok minden néven nevezendő obstrukcziót, hanem egyenesen kötelességének tudom minden demokratikus érzelmű pártnak azt, hogy a mig a kormány nem nyilatkozik, vájjon általános, egyenlő titkos és községenkénti lesz-e a választói jog, minden párt és minden képviselő épen a házszabályrevizió vitájával fogja meg a kormányt, és ne ereszsze ki, mig csak a törvényjavaslat a maga egészében az ország egész közvéleménye előtt ismeretes nem lesz. (Helyeslés a középen.) Nem lehet a szavakkal játszani. Három-négy esztendővel ezelőtt azok a férfiak, a kik akkor ellenzéken voltak, nem adtak hitelt Tisza Istvánnak, mert nem biztak abban, hogy a Tisza István által beadandó, megigért és kilátásba helyezett választói reform meg fog felelni a felállított követelményeknek. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Hodzsa Milán : Nem hittek neki pedig azért, mert nem viseltettek iránta politikai bizalommal. Hát, engedelmet kérek, én teljesen alaptalannak, teljesen jogosulatlannak tartom a belügyminiszter ur azon felfogását, hogy előbb kötelezzük magunkat mindenféle obstrukezió beszüntetésére és majd akkor áll elő a kormány az általános választási jogról szóló törvényjavaslattal. Mi az általános választói jog érdekében nagy felelősséggel tartozunk nemcsak önmagunkkal, nemcsak pártunkkal szemben, hanem nagy erkölcsi és politikai felelősséggel tartozunk az ország közvéleményével szemben is, és ilyenkor könnyelműség, vétkes, bűnös könnyelműség volna a túlzott bizalom. Tessék a kormánynak az általános választási jogmárczius 23-án, hétfőn. ról szóló törvényjavaslatot benyújtani, hadd lássuk, vájjon igazán általános-e, igazán titkos-e, igazán községenkénti-e és igazán egyenlő választási jogot statuál-e. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) T. képviselőház! Nem fogadhatom el, mondom, a belügyminiszter ur álláspontját és ezért tendál határozati javaslatom oda, hogy előbb méltóztassék az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot előterjeszteni és akkor azután a házszabályszigoritást a Nagy Emil-féle indítvány alapján talán akadály nélkül keresztülbocsátjuk. A parlamenti helyzetből kifolyólag, a mint említettem, egyáltalában semmi ok sincs a házszabályok szigorítására. Kifejtettem ezt a t. kormánypárti szónokok és a kormány t. tagjai felfogásával szemben, a kik a parlamenti helyzettel indokolták meg a házszabályrevizióra vonatkozó indítványnak most való előterjesztését, tehát oly időpontban, a mikor az én határozati javaslatom értelmében annak ideje még el nem következett. Az általános választói jogról szóló törvényjavaslat a ház asztalára még letéve nincsen. A parlamenti helyzet ennélfogva akkor sem tenné indokolttá a házszabályok szigorítását, ha ennek a parlamentnek valamely irányban való kinövései volnának konstatálhatok, ha, teszem azt, a kiegyezési javaslatok tárgyalásánál vagy más fontos tárgyaknál a parlamenti rend felbomlanék, ha egyes pártok czéltudatosan bizonyos czél felé törekedve, a kormányt, a parlamentet minden törvényhozási munkában meg akarnák akadályozni. (Zaj.) Pedig hát, ha volt csendes parlamentje Magyarországnak valamikor, hát csendes volt most. Az egyedüli inczidens a horvát obstrukezió volt; azonban mi ez ahhoz képest, a mely 3—4 esztendővel ezelőtt zajlott a képviselőházban ? És önök akkor sem akarták a házszabályokat szigorítani. (Felkiáltások : Akkor más volt a helyzet I) Lukács László: No persze! Más volt a helyzet! ' Elnök : Csendet kérek ! Hodzsa Milán : Sőt nemcsak parlamentáris, hanem inparlamentáris eszközöknek is felhasználásával megakadályozták Tisza István miniszterelnöksége idejében a házszabályreviziót. (Zaj.) Lukács László : No de az persze más volt! Markos Gyula : Nem a nemzet ellen obstruáltunk ! (Zaj.) Elnök : Kérem Lukács László és Markos Gyula képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Hodzsa Milán : A házszabályrevizió a ház autonóm ügye. S ha elismerjük elvben a házszabályok módosításának czélszerűségét, akkor is a revízió mint olyan csak ugy fogadható el, ha a parlament teknikája, a törvényhozás munkaképtelensége azt szükségessé teszi. Négy esztendőn át volt munkaképtelen a ház és önök esztendőkön keresztül obstrukczióval akadályozták meg a revíziót. Pedig ma sokkal fontosabb törvényhozási munkák előtt állunk, mint állott akkor Tisza
