Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

120 296. országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. nrus szempontjából mivel indokolhatók meg. Sorba íogom venni, t. képviselőház, azokat a határozati javaslatokat, a melyeket a házszabályra viziós inditványnyal szemben az egyes képviselő urak beadtak. Szükségesnek tartom ezt azért, miután a vita végéhez közeledik. Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, a t. képviselő urat a házszabályok értelmében zárszó joga illeti saját inditványa megvédelmezésére. Abszolúte nem fogom tehát megengedni, hogy a vitát itt újra kezdje és más képviselő urak határozati javaslatainak indokolásába fogjon, (Helyeslés.) a mennyiben pedig ezt megtenné, a házszabály alapján meg fogom tőle vonni a szót. (Elénk helyeslés.) Hodzsa Milán : Akkor, t. képviselőház, kizárólag arra fogok szorítkozni, hogy saját határozati javaslatomat indokoljam meg, nevezetesen, hogy megvédjem azon kifogásokkal szemben, a melyek ellene tétettek, főleg a kormánypadok részéről, és a mely határozati javaslat oda tendál, hogy a képviselőház addig, a mig a kormány az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot a háznak be nem terjesztette, ennek a Nagy Emil-féle indítványnak a tárgyalását függeszsze fel. Mi okom volt nekem, t. képviselőház, hogy épen ezt a határozati javaslatot és épen így stilizálva terjesztettem elő ? (Halljuk! Halljuk! a közéfen.) Miért tartom én j)olitikailag szükségesnek azt, hogy előbb ismerj e a ház az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot,a melylyel a kormány elő fog állani, mielőtt megszorítaná a házszabályokat, nemcsak ezen parlament, hanem főkép a jövő országgyűlés tartamára ? Mi a czélja a parlamentarizmus reformjának ? Vaj ion teljesen közömbös-e az országra, az ország közvéleményére, vagy közömbös lehet-e. az ország képviselőire, hogy mily körülmények között, fogja majd politikai munkálatait a jövő parlament végezhetni ? Nem kedvtelésből, nem passzióból kívánja az ország közvéleménye az általános választói jogot, hanem azért kívánja, mert uj irányok, uj emberek, uj eszmék érvényesítését óhajtja. Azzal azonban, t. képviselőház, hogy mi, az osztályparlament, mi többségileg az egy faj szolgálatában álló parlament erre a jövő parlamentre prejudikálás gyanánt reá akarjuk oktrojálni a mi felfogásunkat, ezzel, azt hiszem, már csirájában megfojtottuk annak a lehetőségét is, hogy az a jövő parlament autonóm testület és a saját jogainak ura legyen. Ezért fejeztem ki a magam határozati javaslatában azt a felfogást, hogy ez a parlament sem erkölcsi, ethikai, sem pohtikai jogosultsággal nem bír arra, hogy a jövő parlamentnek, a még csak megszületendő parlamentnek a kezét már eleve megkösse. Én tudom, t. képviselőház, hogy a jövő demokratikus parlament mindenesetre kerülni fog majd kényszerhelyzetbe és ezen kényszerhelyzetben meg fogja állapítani a saját hatáskörében házszabályainak módosítását, nem mondom szigorítását, de módosítását. Meg fogja mindenesetre változtatni a házszabályokat azért, mert annak az uj parlamentnek más lesz a felfogása, más a munkája, más a programmja, nem fog eligazodhatni a mi felfogásunk és a mi házszabályaink szerint. Azonban az a parlament autonóm lesz. Az egész világon érvényesül az a felfogás, hogy a házszabályok kizárólagos belső ügye minden parlamentnek. É felfogásnak különösen kell érvényesülnie Magyarországon, a hol a parlamentnek sokkal messzebbmenő feladatai vannak, mint bárhol másutt, (ügy van ! a közéfen.) Ha azonban ezt az elvet elfogadjuk, akkor honnan szerezzük meg a jogot, hogy épen a jövő demokratikus parlamentjét, épen Magyarország első demokratikus népparlamentjét foszszuk meg ettől a sarkalatos jogától ? Ha minden parlamentre nézve fennáll az autonóm ügyek saját hatáskörben való kezelésének a joga, akkor kérdem én, ki jogosított fel bennünket arra, hogy e tekintetben a jövő demokratikus jiarlamentjének prejudikáljunk ? Ezért adtam be határozati javaslatot ilyen czimen és most már eleget teszek a t. közbeszóló képviselőtársam akaratának, hogy ajánlom elfogadásra határozati javaslatomat. És most folytatom. (Zaj.) T. képviselőház ! a Nagy Emil-féle indítványnak olyan intézkedései is vannak, a melyek az elnöki hatáskör kitágítását czélozzák. Az elnöki hatáskörre vonatkozólag, t. képviselőház, egymástól teljesen elütnek a felfogások. Itt a parlamentben az ellenzéki padok felől az a felfogás érvényesült, hogy az elnöki hatalom kitágítása egyenes veszedelem a parlament szuverenitására. A ház elnökének nem szabad felette állani a parlamentnek. Én ezt a felfogást nem osztom. Én azt hiszem, hogyha már egyszer egy képviselőház revideálja házszabályait, midőn szigorítani kivan ja azokat és pedig ugy, hogy a képviselők szólásszabadságával szemben is biztosítsa a parlament munkaképességét, akkor mégis kell keresnünk egy erkölcsi és politikai hatalmat, egy olyan faktort ebben a házban, a melyben megbízhatunk és a melyre szólásszabadság megvédését még a ház esetleges többségével szemben is rábízhatjuk. Ezért én nem tartom olyan veszedelmesnek az elnöki hatáskör kiterjesztését. Azonban milyen körülmények között és milyen feltételek mellett tágítható az elnöki hatáskör ? Mikor ruházhatja rá az elnökre a parlament ezt a nagy hatalmat, a mely az angol alsóházban szinte csalhatatlan hatalommá nőtte ki magát ? Ennek az elnöki hatalomnak első pohtikai és erkölcsi feltétele az, hogy az elnök ideálisan pártatlan legyen. Mi elhiszszük minden elnökről, a kit a ház többsége megválaszt, hogy pártatlan lesz ; pártatlanságot fogad, úgyszólván esküszik reá. Minden elnök bemutatkozó beszédében elmondja azt, hogy első feladatának tekinti, hogy az összes pártok felett álljon, hogy egy pártnak érdekében vagy egy párttal szemben sem fogja a házszabályokat alkalmazni, hanem azoknak sérthetetlenségét minden körülmények