Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

296'. országos ülés 1908 márczias 23-án, hétfőn. 119 inkompatibilitás kérdését és mikor egyes főurak sajnálkozásuknak adtak kifejezést a felett, hogy az angol alsóházban képviselői jogosultsággal bírnak a katholikusok is. Azonban az angol politika ezt az inkompatibuitási kérdést akkor már szerencsésen elintézte volt. 1829-ben, tehát a választói reform beterjesztése előtt három esztendővel, eltörülte azt az eskümintát az angol alsóházban, mely inkompatibilitást involvált a katholikus képviselőkkel szemben, mert otyan felfogást tételezett fel a pápáról, mely felfogás a katholikus ember felfogásával össze nem egyeztethető, és mely burkolt kiszorítása volt a katholikus képviselőknek az angol alsóházból. Ott megvolt az erkölcsi inkompatibilitás, de kiküszöbölték ezt az angol alsóházból, mielőtt épen a választójogi reformhoz láttak. Itt az általános választói joggal, tehát azzal a nagy kérdéssel kapcsolatban, mely teljesen átfogja alakítani poütikai életünket, érvényesül oly felfogás, mely erkölcsi inkompatibilitást akar létesíteni bizonyos politikai pártállásokkal szemben csak azért, mert azok egy elavult felfogás szerint hazafiatlanok és nemzetietlenek. A házszabályrevízióval kapcsolatban akarják ezt behozni a magyar parlamentben akkor, mikor az általános választói jog meg fogja ugyan adni — nem tudjuk, kinek és mily mértékben — a passzív és aktív választójogot és midőn ugy a félhivatalos lapok, mint a politikusok egyértelmű kijelentése szerint egy büntetőjogi novella is készül, mely a passzív választói jog korlátozása iránt tartalmaz intézkedéseket. Ilyenkor jönnek elő a házszabályrevizióval, mikor ilyen mellékutakon, előre nem látott sötét utakon a passzív választói jog megszorítását czélozzák. Kevés az, a mit mi követelünk. Mi nem is követeljük most — s ezt a házszabályrevizió tárgyalása alkalmával jelentem ki — azt az ideális választói jogot, a mely talán még a többi európai államban sincs meg, hisz kompromisszumra lépünk saját programmunkkal és nem csinálunk kázus bellit abból, ha a kisebbség képviselete most még nem is lesz kodifikálva ebben a javaslatban, ha a nők választójoga nem lesz kodifikálva . . . Elnök : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Hodzsa Milán *. Ha prejudiczium akar lenni a jövő parlamenti rendnek ez a házszabályrevizió, akkor vájjon milyen felelettel fogjuk elintézni azt az önként felmerülő kérdést, hogy voltaképen mi a czélja ennek a kormánynak a jövő parlamenttel, ha már ennek a jövő parlamentnek a házszabályait akarja ez a kormány, illetőleg ennek a kormánynak a többsége megállapítani ? Ha már a jelenlegi képviselőház prejudikálni akar a jövő parlamentnek, a jelenlegi osztályparlament a jövőbeli demokratikus parlamentnek, ha a házszabályok kérdésében már ennyit akar ez a többség, akkor milyen lehet a felfogása a választói jog alapján összeülő jövő parlamentre nézve, a melynek az lesz a feladata, hogy a mit negyven esztendőnek osztálypolitikája rontott, azt mind helyreigazítsa, megjavítsa ? Nincs ok arra, hogy ez a parlament szigorítsa a házszabályokat. Nincs meg erre a jogosultsága, sem a politikai, sem az erkölcsi, de az oka sincsen meg. Hivatkoztak megint csak Angliára és felhozták, hogy az angol parlament házszabályai milyen megszorításokon mentek keresztül, hivatkoztak arra, hogy ott ugyancsak behozták a klotürt, a vitazárt, sőt a parlamenti nyaktilót is; azonban azt hiszem, hogy ebben az esetben az angol példákra való hivatkozás teljesen meddő. Mert milyennek kell hogy legyenek az előzményei egy komoly házszabályszigoritásnak ? Kérdem : volt-e itt olyan nagy obstrukczió, a mely a parlament rendes munkálatainak menetét megakadályozták volna, vagy mai házszabályaink igazán olyan túlságosan liberálisak-e, hogy itt a parlamenti munkáknak rendes menete ki volna zárva ? Egészen máskép állana a dolog akkor, ha bizonyos politikai események súlya alatt változtatnánk a házszabályokon. Egészen mások voltak a házszabályok az angol parlamentben is 1832-ben. Itt olyan volt a házszabály, hogy annak alapján 5, 6, 7 ir képviselő hónapokon, esztendőkön keresztül megakadályozhatta volna a parlamenti munka rendes menetét, ha Angliának már akkor lett volna égető parlamenti ir kérdése. Hiszen a mi házszabályaink nem olyan túlságosan liberálisak. Az angolok házszabályai megengedték azt, hogy az úgynevezett peticziókhoz, a mely peticziókat minden város, minden testület, minden magánember küldhetett a háznak, négy czimen szólhatott minden képviselő. Előfordultak olyan esetek, hogy egyes képviselők, talán nem is obstrukcziós szándékból, hanem csak épen politikai szereplési viszketegből... Szokoly Tamás : Akárcsak ti. Hodzsa Milán : . . . minden czimet felhasználtak, hogy a peticzióhoz hozzászólhassanak. Először felszólaltak ahhoz a czimhez, a mely ugy szólt, hogy minden képviselőnek joga van .... Elnök : Kérem, az angol házszabályok részletes tárgyalása nem tartozik ide. Tessék a tárgyhoz szólni. Utoljára figyelmeztetem. (Élénk helyeslés.) Lukács László : Be világítás! Elnök : Csendet kérek, Lukács képviselő ur. Hodzsa Milán : Mondom, a mi házszabályaink sem olyan túlságosan szabadelvűek, hogy a j>olitikai helyzet akár politikai, akár erkölcsi kötelességet róna a parlamentre abban a tekintetben, hogy ezeket a házszabályokat módosítsa. T. képviselőház ! Szokoly Tamás : Ajánlom elfogadásra a határozati javaslatot. Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Hodzsa Milán : Azt is ajánlom, de addig is, mig elfogadásra ajánlom, okát kívánom adni annak, miért ajánlom elfogadásra. (Helyeslés a középen.) Okát pedig adom ennek abban, hogy itt ezek a határozati javaslatok, a melyek körülbelül ugyanezen eszmekörben forognak, épen a parlamentáriz-