Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

118 296. országos ülés 1908 különösen az általános választói jog kérdésében ellenőrizze. Azt hiszem, hogy a reviziós vitának már régen vége szakadt volna, hogyha a kormány akár pártközi konferenczián, akár itt a nyilt ülésben kifejtette volna azokat az elveket, a melyek szerint életbeléptetni kívánja a választói jogot. Azt hiszem, ugy a függetlenségi balpárton, mint a nemzetiségi párton régen eloszlottak volna az aggodalmak, ha a kormány őszintén, hátsó gondolatok nélkül kifejtette volna az őt vezérlő eszméket a választói jog kérdésében. (Zaj. Elnök csenget.) így azonban, a midőn a kormány e nagy horderejű kérdésben titkolózik, tág teret enged a legmesszebbmenő kombináczióknak. Hiszen már azt is fölhozták, hogy a kormány plurális alapon kivánja a választójogot reformálni, és ezt nem czáfolták meg a szokott erélylyel, pedig ha csak a gyanú árnyéka fér a kormányhoz abban az irányban, hogy a pluralitás alapján akarja a választói jogot reformálni, akkor azt mindenkinek vissza kell utasítania és nekünk is, a mennyire szerény erőnktől telik, meg kell akadályoznunk. Mert a pluralitáson alapuló választói jog, felfogásom szerint, a mai választói rendszernél is sokkal rosszabb. Rosszabb, mert ma nyíltan áll a helyzet mindenkivel szemben, ma mindenki tudatában van annak, hogy nincs joga, a kitagadottak tudják és a szerint rendezik politikájukat, hogy ki vannak tagadva. A pluralitás látszata a jogosultságnak, a prakszisban épugy kizárja a kitagadottakat, mint a czenzusos választás. A pluraütásos választójogot a a szocziáldemokraták tisztességtelen választójognak nevezték el. Elnök (csenget): Tessék a tárgyhoz szólni, mert most nines a választójogról szó. (Helyeslés.) Hodzsa Milán: És miután aggályaim eloszlatva egyáltalán nincsenek, minthogy kísérlet sem történt ez aggályok eloszlatása iránt, azt hiszem, a házszabályrevizió ellen folytatott legerélyesebb állásfoglalásunk politikailag és egyéb tekintetben is teljesen jogosult. (Igaz ! a középen.) Államalkotó intézkedésről van szó, arról, hogy most az államot meg akarjuk védeni a kitagadottak haragjától és most akarják a parlamenti kisebbségtő megvonni a lehetőséget is, hogy esetleg egy rossz javaslattal szemben a szokásos parlamenti fegyverekkel éljen ? Ma akarja a kormány a házszabályt szigorítani, a parlamenti többséget megerősíteni, a mikor végre a történelmi fontosságú pillanat közeledik, hogy honoráljuk a nemzeti munka igaz munkásait ? Mert nem elég elismerni, hogy e munkásságnak nagy a gazdasági értéke, nem elég elismerni, hogy nagy a szoeziális értéke. Ezt az értéket politikailag is honorálni kell, és mikor a kormány ezen tervére nézve egyáltalán nem nyilatkozik, hanem házszabályrevizióval lép a ház elé egyenesen azzal a szándékkal, hogy egy esetleges obstrukcziót megakadályozzon, csirájában elfojtson, azt hiszem, akkor nagy bűnt követne el ebben a házban olyan ellenzék, a mely nem teljesítené kötelességét a házszabályrevizióval szemben. márczius 23-án, hétfőn. Midőn Ausztriában csinálták a választói jog reformját, akkor ugyan egy kormányférfiunak és politikusnak sem jutott eszébe, hogy előbb a régi parlamentben uj házszabályokat alkossanak és a házszabályokat még a jövő parlament számára is szigorítsák. Ausztriában már régen megvan a demokratikus alapokon felépült népparlament, a legnehezebb politikai kérdéseknek egész komplekszumát oldotta meg, és a házszabályreviziót csak most fogja foganatosítani. De nemcsak az Ausztriára való hivatkozás adja meg nekem azt a jogot, hogy más államok politikai tanulságaiból merítsek, hanem jogot ad nekem arra az Angliára való hivatkozás is, melyre épen a magyar parlamentben olyan gyakran és sokszor helytelenül hivatkoznak. Milyen körülmények között csinálták meg a házszabály revízióját az angol alsóházban ? Ott ugyancsak nagy nehézségbe ütközött 1832-ben a választói jog reformálása, azonban sem az akkori szabadelvű, sem az akkori konzervatív kormányzatoknak eszük ágába sem jutott az angol alsóház tradiczióját védő házszabály megváltoztatása. Olyan nagyok voltak a nehézségek, hogy annál nagyobbak sem Ausztriában nem voltak, sem, azt hiszem, nem lesznek nálunk sem. Két ízben is obstrukczióval akadályozták meg a konzervativek a szabadelvű kabinet terveit, a szabadelvű kormány kénytelen volt az alsóházat feloszlatni, és akkor is, midőn már uj választások alapján uj ház jött össze, a lordok részéről találkozott a választói reform olyan ellenzéssel, hogy egyenesen a királynak kellett közbelépni és kalmirozni a felsőházban megnyilvánult ellenszenvet. A mit az angol alsóházban 1831-ben Earl G-rey és John Russel meg nem mertek cselekedni, midőn ők nem merték az angol alsóház házszabályát a választói jogra való tekintettel reformálni és szigorítani, abban a független és hatalmas Angolországban, hol a parlament hatalmasabb, mint nálunk és bárhol, azt megcselekednünk, megkísérelnünk, azt hiszem — nekünk sem szabad. De nemcsak azért jogosult a házszabályrevizióval szemben folytatott küzdelem, mert az általános választói jogra nézve egyáltalában nem tájékoztatta a kormány sem a ház többségét, sem a házat, hanem azon okokból is, melyek összefüggnek ugyan a választói jog reformjával, azonban már azok közé a belső ügyek közé tartoznak, a melyeket a Nagy Emil-féle indítvány sorol fel mint olyanokat, melyekkel szembén a szigorított házszabály hatálya szintén fennáll. Itt a házban a revízióval kapcsolatban hangzott el Polónyi Géza volt igazságügyminiszter ur szózata, mely nem tartalmaz semmivel kevesebbet, mint csak azt, hogy a házszabályrevizióban inkompatibilitást kell létesíteni az olyan pártáüásu politikusokkal szemben, mely pártállás a mai többségnek véletlenül nem tetszik. Erre nézve legyen szabad utalnom ismét angol példára, midőn az angol választójog 1832-iki reformja alkalmából ugyancsak tárgyalták az