Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-296
396". országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. 117 fcénelemben könnyű szerrel találhatnánk olyan analógiát, a mely azt mutatja, hogy bizonyos mumusokat, bizonyos visszariasztó politikai eszközöket hoztak fel a történelmi osztályok mindig, valahányszor a demokráczia az osztályuralom kapuit döngetni megkiséi lette. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Emlékeztetem a házat a múlt század demokrata mozgalmaira, a mikor még a demokráczia Magyarországon nemcsak mint jelszó, hanem mint eszme is teljesen uj volt, azokra a mozgalmakra, a melyek idején a rendi társadalom felizgult, valahányszor a demokrata jelszót emlegetni haljotta. A demokráczia első magyarországi hirdetőit jakobinusoknak csúfolták ; ezzel a czimzéssel kompromittálni, megszégyeniteni kívánták nemcsak azokat, a kik a demokráczia hirdetői voltak, hanem magát a demokráczia elvét is és az akkori rendi társadalom felfogása szerint egyenesen ki volt átkozva, ki volt közösítve a társadalomból az az egyén, a kire egyszer egy-egy főúr azt mondta : ime egy Jakobinus ! A jakobinusok mumusával ma már nem lehet operálni; azért találták ki az uralkodó osztályok a nemzetiségi és szocziáldemokrata veszedelmek mumusát és a mint régente a jakobinus csúfnévvel kivántak kompromittálni minden életrevaló eszmét és a haladás eszméjét, épen ugy igyekeznek ma a legegészségesebb eszméket diszkreditálni azzal, hogy azt a nemzetiségi vagy szocziáldemokrata eszmék megnyilvánulásának mondják. A vita során felhozottakból s különösen a kormánypárti szónokok beszédéből tényleg az következik, hogy ebben a parlamentben más veszedelmek, mint nemzetiségi és szocziáldemokrata veszedelmek már el sem képzelhetők. Hiszen midőn a házszabályrevizió szükségességét a kormánypárti szónokok megindokolták, egyenesen nemzetiségi izgatás czéljára használták fel ezt a tárgj^at; egyenesen abból a hangnemből beszéltek a nemzetiségi kérdésről, hogy a nemzetiségeknél és a szocziáldemokrata hazátlan bitangoknál nagyobb ellenségei ennek az államnak már nem is lehetnek. Régi nóta ez, t. ház ; ismerjük a régi szabadelvű 67-es kormányzat idejéből; ismerjük abból az időből, a midőn báró Bánffy Dezső vagy még előbb Tisza Kálmán valahányszor el akartak nyomni egy T demokratikus irányú vagy a szabadság szellemében inditott mozgalmat, mindig a nemzetiségi mozgalmak veszedelmességére hivatkoztak. Most a régi szabadelvű kormányzat példáját követi a koahcziós 67-es és 48-as kormányzat. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Hiszen ha elfogadják azt az elvet, hogy inkább a magyarságot fosztják meg bizonyos jogosultságoktól és a haladásból származó előnyöktől, semmint a nemzetiségeket részesítsék valamely jogban, akkor könnyű játéka lesz a kormánynak, midőn a sajtószabadságot akarja majd a nemzetiségi és a szocziáldemokrata veszedelmekre való hivatkozással megnyirbálni. Könnyű helyzete lesz a kormánynak, ha itt az általános választói jognak behozatala helyett valami plurális szavazati jogot akarnak létesíteni, a mely a demokratikus követelményeknek egyáltalában nem fog megfelelni. Inkább kevesebb jogot kivannak adni a magyarságnak, semhogy valamivel több joga legyen a nemzetiségeknek. A jjreozedens erre különben megalkottatott már magában a jjarlamentben akkor, a midőn a horvát országgyűlés követeivel szemben az alelnökök egészen más eljárást honosítottak meg, mint a magyar képviselők ellen. Én, mint magyar képviselő attól tartok, hogy ez a prakszis meghonosulhat annak idején nemcsak a horvátokkal, hanem a magyarokkal szemben is, mert a jövő elnökei nem lesznek morálisan kötelezve arra, hogy különbséget tegyenek a horvát és a magyar képviselők között. Azon preczedenseket, a melyek történtek a horvátokkal szemben, nem fogják-e felhasználni a magyar képviselőkkel szemben is ? Ezek az indokok nem indokok, ezeknek morális alapjuk nincsen, mert voltaképen jogfosztást tartalmaznak és politikai indokoknak különösen ilyen nagy horderejű kérdésben el nem fogadhatók. A többség ]3olitikája oda irányul, hogy inkább a magyarságot is jogfosztással sújtsa, semhogy a nemzetiségekre, vagy egyes magyar néposztályokra nézve elismerje az általános jogegyenlőség elvét. Ez az eljárás emlékeztet engem annak a bolond embernek eljárására, a ki eladta a napfényt csak azért, hogy bengáli tüzet vehessen rajta. Nem ugyan nyilt ülésben, de zárt ülésben hallottunk egy másik indokot is, a mely az egész házszabályszigoritás kérdését mint hatalmi kérdést állítja fel. Azt mondotta ennek a háznak egyik igen t. tagja, hogy egy bizonyos pártnak érdekében csinálódik a házszabályrevizió. Eltekintve attól, hogy ez a gondolkozás nélkülöz minden erkölcsi alapot, mégis hálásak vagyunk annak az igen t. képviselő urnak, hogy végre felnyitotta szemeinket és őszintén megmondotta a házszabályszigoritás indokát. Most már tudjuk, hogy mi a czélzata ennek a kormánynak. Az, hogy itt egy állandó uralom teremtessék, hasonló ahhoz, a mely az eddigi negyven esztendő alatt állott fenn. Semmi egyéb értelme nincs tehát a revíziónak, csak az, hogy megint egy párturalom létesíttessék és évtizedekre állandósittassék. Abban is hasonló lesz ez az uralom a múlt uralmához, hogy két kategóriáját fogja megkülönböztetni a politikusoknak. Az egyikbe azok a képviselők fognak tartozni, a kiket a kormánypártiságuk előnyeivel és kitüntetésekkel, udvari tanácsosságokkal lehet kezelni, a másikba pedig, a kikkel nem lehet máskép birni, mint szájkosárral. Az a felfogás, a meb r re hivatkoztam, tág teret nyit a bizalmatlanságnak és a bizalmatlanságból folyó hareznak azon a részén, a melyen nincsen meg a tájékozódottság a kormány szándékai iránt és a melynek részéről mindenki egyenesen kötelességének ismeri, hogy e kormány minden lépését
