Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

116 296. országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. dója egy idegen állam egész anyagi erejével rendelkezik, mondom, ilyen országban a kisebbség joga nemzeti jog. Még olyan állambölcsész is, mint pl. Leroy-Beaulieu, a ki független államok parlamentjeiről irt, az obstrukeziót a leghatározottabban szükségesnek tartja ott, a hol lehetséges az, hogy a kormányférfiak kedvencz eszméket, hogy ne mondjuk: rögeszméket visznek magukkal a hatalom polczára. Ilyen országnak tekinti LeroyBeaulieu Francziaországot, mely egészen független ország és önálló nemzeti állam : kétszeresen szükségesnek kell tartanunk nekünk az időkénti obstrukeziót Magyarországon, hol idegen túlerő ellen kell esetleg megvédeni obstrukeziókkal nemzeti jogokat. Én azok közé tartozom, t. ház, a kik határozottan elitélik azt, hogyha akár sokan, akár kevesen az obstrukczióval visszaélnek, de azon igazság elől nem zárkózhatom el, hogy nálunk az obstrukezió olyan, mint a napfény, a mely éltet, bár néha káros és megöl. Nem tudom egyébiránt, mi volt abban, a mit mondtam, megmosolyogni való, mert tagadni azt, hogy az obstrukezió jogszerű fegyver s ez idézte elő az imént felsorolt nagy vivmányokat is, teljes lehetetlenség.« íme, t. képviselőház, az obstrukezió dicsőítése Kossuth Ferencz részéről. Egy hang : Nem az obstrukezió dicsőitése ez ! Pop Cs. István : Mindenki a saját szemüvegén át nézi a dolgot. Elképzelem, hogy önöknek más a felfogásuk az obstrukczióról, mint nekem, de hogy obstrukezió volt, az már szent. Sok érvet szereztünk mi a túlsó oldalról arra, hogy tudásunk egész erejével küzdj ünke házszabály Tevizió ellen, a melyről igen helyesen mondották, hogy a függetlenségi párt ellen is van intézve. Van egy érdekes könyvecském, ajánlanám önöknek, hogy olvassák figyelemmel. Ez Mocsáry Lajos könyvecskéje a függetlenségi pártról. (Halljuk ! Halljuk!) Nagyszerűen bevált minden, a mit mondott 1906-ban, a mikor figyelmeztette a függetlenségi pártot, hogy vigyázzon, mert minél hosszabb ez a koalicziós uralom, annál inkább fogja lejárni magát a függetlenségi párt künn és hogy Bécsnek nem lehet egyéb érdeke, mint az, hogy ez az átmeneti állapot minél tovább tartson, hogy a függetlenségi pártot minél előbb teljesen lejárassa. Igenis, annak a bölcs államférfiunak ez volt a tanácsa és önök nem követték. Helyesen atalt arra is, hogy melyik parlamentben szokás az, hogy a szabadelvű párt vagy — mondjuk — az alkotmánypárt tagja elmegy purparlézni a függetlenségi klubba. Az ilyen kísérletek, helyesen mondja, mindig arra szoktak vezetni, hogy az elvek mind süppedékesebb talajra jutnak, a mig egészen elmossa őket a viz. Higyjék el, nem érdekünk nekünk, hogy Magyarországon függetlenségi párt ne létezzék. Szomorú volna, ha Magyarországon ilyen párt nem léteznék. De nem a mai, nem ezekkel a felfogásokkal, hanem azokkal a magasztos felfogásokkal, a melyeket egy Mocsáry Lajos vagy egy Irányi Dániel képviselt. A tárgyalás alatt lévő tervezethez ugy a balpárt, mint mi indítványokat adtunk be. Ezeknek legtöbbje elfogadható, egymással összeegyeztethető és ezeknek elfogadásával igazán le lehetne rakni Magyarországon az igazi parlamentarizmus alapköveit, a melyekre azután fel lehet építeni a boldog, uj Magyarországot, a melyet várva várunk valamennyien. Az én indítványom az, adassanak meg a polgári és politikai jogok mindenkinek, mert ha a palotától az utolsó kunyhóig senki sem érzi magát jogaiban megsértettnek, akkor megteremtjük mindenki számára az érdeket, akkor mindenkinek nagy érdeke lesz, hogy ne csak kötelességét teljesítse, hanem hatványozottan szeresse ezt a hazát, a melyért kész lesz magát feláldozni. Ezt csak ugy érjük el, ha azt a reformot, a melyet ugy sem lehet sokáig kitolni, mielőbb megvalósítjuk. A mig a népképviseletet igazságos alapra nem helyezzük, addig, mint gr. Apponyi Albert mondotta, egész állami életünk olyan óriási hiányosságban szenved, hogy nyugodt tárgyalásról szó sem lehet. A reform pedig meg fog valósulni, még pedig jól fog megvalósulni, mert nagyon téved, a ki azt hiszi, hogy mesterséges kautélákkal megalkotott választójognak örök élete lesz. Ha olyan választójogot csinálnak, a mely jogos érdekeket sért, meg fogják azt változtatni. Méltóztassanak tehát utasítani a kormányt, hogy jöjjön inkább azokkal a reformokkal, a melyeket oly régóta várunk, s a melyek majdnem minden művelt államban már megvannak. Nem csinálnak házszabályreviziót sehol a föld kerekségén, mielőtt a sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezési szabadság nincs biztosítva, nem csinálnak sehol sem házszabályreviziót, a hol előbb az általános választói jogot be nem hozták. Miért ne utánozzuk tehát mi a külföldet jó dolgokban is, a mikor rossz dolgokban olyan nagy előszeretettel utánozzuk. Nem fogadhatom el a Nagy Emil-féle javaslatot, hanem kérem az általam benyújtott javaslatnak az elfogadását, a mely igy szól (olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy mindaddig, mig a politikai és polgári jogok az ország minden lakosának és a szabad kulturális, gazdasági és politikai fejlődés az országban lakó összes népek részére intézményesen biztosítva nincsenek : egyáltalában nem hajlandó a parlamenti cselekvési és szólásszabadságot korlátozni. Ennek következtében a Nagy Emil-féle házszabálymódositó indítványt elveti és felhivja a kormányt, hogy a polgári és politikai jogok kiterjesztését és biztosítását czélzó javaslatot haladéktalanul terjeszsze be.« Elnök : A zárszó jogán a szó illeti b. Thoroczkay Viktort. (Felkiáltások: Nincs itt !) Nincsen itt. Szó illeti tehát a zárszó jogán Hodzsa Milán képviselő urat. Hodzsa Milán : T. ház ! Azok az indokok, a melyekkel a vita során a házszabályok szigorítását támogatták, oda csúcsosodnak ki, hogy a házszabályok szigorításával gátat kellene vetni ebben a parlamentben a nemzetiségi, a horvát és a szociáldemokrata veszedelemmel szemben. A tör-