Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

206. országos ülés 1908 Tisza István gróf határozottan kijelentette, hogy mire akarja a házszabályreviziót és csak azt is egy évi hatálylyal. A nemzetnek határozott választ adott, hogy a katonai kérdések és más, a nemzet nagy egyetemét érdeklő ügyek nem fognak idehozatni, nem fognak a házszabályrevizió alapján letárgyaltatok A többi közt ezt mondja a szabadelvű párt egyik értekezletén mondott beszédében (olvassa): »Azt hiszem, csakugyan felesleges arról beszélni, hogy ezen házszabályreform és a megoldásra váró katonai kérdések között bárminő kapcsolat is léteznék. Mert hiszen a leghatározottabban jelentettem ki ismételten, hogy a katonai kérdésekre vonatkozólag sem a szólásszabadságnak, sem a viták szabadságának semmiféle korlátozását nem kontempláljuk. Másodszor ez az egész vihar, a melynek látszatát, mondjuk, fölkelteni igyekeznek, ez az egész vihar a szólásszabadság megvédelmezésére irányul, már pedig ismét és ismét kijelentettük és ma már a pártnak határozott álláspontja az, hogy a nagy vitáknak, a nagy. hosszas parlamenti küzdelmeknek lehetőségét, bárminő ujitást, bárminő reformot tartalmazó törvényjavaslatokkal szemben korlátozni nem lávánjuk. Mindez tehát, az az egész lárma, a melyet fölkelteni sikerült, a levegőbe való csapkodás, a mely a mi reformunk szükségességére vonatkozólag általunk felhozott érvelést és okoskodást nemcsak meg nem czáfolja, de még csak nem is érinti.« Körvonalozza tehát azokat a teendőket, a melyeket a változtatott házszabályokkal nem akar keresztülvinni és indokolja olyan indokokkal. a melyek ma is fennállanak. A többi közt azt mondja (tovább olvassa) : »En tehát azt volnék bátor kérni, hogy határozza el a párt. miszerint azon czélból, hogy egy, az általam már ismételten jelzett keretekre szorított mérsékelt házszabályreform megvalósítható legyen és azzal a világos körülhatárolással, hogy ezen ideiglenes házszabálymódosítás hatálya mellett csak az országnak halaszthatatlan folyóügyei, t. i. az 1905-iki költségvetés, az ezzel kapcsolatos dolgok, az indemnitás és — azt hiszem, hozzá vehetjük a Horvátországgal kötött pénzügyi egyezményt, mert különben ekszlekszbe jutunk a horvát kérdésben — a változatlan ujonczlétszámnak 1905-re való megszavazása, tehát csak az országnak ezen halasztást nem tűrő folyóügyei és a házszabályjavaslat legyenek elfogadhatók, hogy — mondom — ezen időés térbeli korlátozással a házszabályok ideiglenes módosítása vitessék keresztül.« Ebből meg lehet állapítani, hogy gróf Tisza István csak azt mondotta, hogy a szükség törvényt bont, hogy a szükségességeket kell hogy biztosítsa és az az állam rendje érdekében az ekszleksz minden gyászos következését elhárítsa, ö kijelentette, hogy mindez csak ideiglenesen történik, mert azt akarja, hogy egyszer már az állam rendje nyugvópontra jusson és hogy Magyarország egyszer már szabad legyen az obstrukczió rémétől. Ezt a házszabálymódositást azzal szembetőrczius 23-án, hétfőn, 115 állítva, azt látjuk, hogy ez sok mindenre kiterjeszkedik, a melyre kiterjeszkednie nem volna szabad, és a mit megállapítani nincs is jogosultságunk. Az meglehet, hogy a többségnek egy-két tagja be van avatva és tudja, hogy milyen lesz a választói reform, de a képviselők 80—90 %-a erről semmit sem tud. Ez nem parlamentáris eljárás és nézetem szerint nem teljesítjük helyesen képviselői kötelességünket, sőt az ország érdekét tévesztjük szem elől, ha vakon mindenbe bele megyünk. Lehet az az Andrássy Gyula bármilyen nagy ember, de ő is csak gyarló teremtés, a ki ki van téve annak, a minek minden ember, hogy t. i. téved. Hát mi jogon, milyen czimen fogom én a házszabályt megalkotni annak a képviselőháznak, a mely a nép összes rétegeit foglalja majd magában % Azt hiszem, hogy erre semmi jogosultságunk nincs, sőt sértés a jövő parlamentre, ha azt annyira gyámoltalannak tartjuk, hogy már most gondoskodnunk kell arról, hogy azt hogyan pólyázzuk be, hogyan neveljük fel ? Bármilyen odiózus a Tisza-féle eljárás és bármilyen odiózus a múlt, tagadhatatlan, hogy ők államszükségletet akartak megvédeni. És íme, mi most megszaporítjuk a tárgyalási órák számát, hogy mindenki beszélhessen annyit, a mennyit akar. Ezt nem értem és jogom van kívánni, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk. Most is állítom, hogyegy mérsékelt házszabályrevízió ellen olyan embernek a ki komolyan fogja fel a parlamenti élet működését, kifogása nem lehet. Én mindig perhorreskáltam a technikai obstrukcziót. De ha perhorreskálom is a technikai obstrukcziót, megkövetelem azt, hogy adassék meg nekem a jog arra, hogy szellemi fegyverekkel, érvekkel, bizonyítékokkal szállhassunk szembe egymással. Jöjjön a többség és mutassa ki gyarlóságunkat, ha van, küzdjön mindenki tudással. Ezt jelenti a szellemi obstrukczió és én ezt nemcsak megengedhetőnek tartom, de — nézetem szerint — igazán szükséges és helyes parlamenti fegyver. A t. többség által vallott elvek kötelezők reá ma is. Politikailag ügyesen kibújhat a felelősség alól gr. Andrássy Gyula, a ki a parlamentben előtérben nem volt, de a ki az ellenzéknek minden mozgásáról tudomással birt. Ö mondhatja, hogy nem következetlen. De a függetlenségi párt is azt mondja, hogy ő is mindig ellensége volt az obstrukcziónak. Hát, t. ház, épen Kossuth Ferencz dicsőitette az obstrukcziót és azt mondotta, hogy az szükséges erős parlamenti fegyver. A múlt alkalommal nem volt módomban ezt felolvasni, bátor leszek tehát azt felolvasni most, hogy meggyőződjék a képviselőház arról, hogy tényleg így nyilatkozott Kossuth Ferencz. Kossuth Ferencz ezt mondja : »T. miniszterelnök ur, higyje el nekem, lelkem egész meggyőződésével mondom, az ellenállás lehetősége a kisebbség részéről olyan országban, a mely nem független, nem önálló, olyan országban, a mely össze van kapcsolva egy nálánál népesebb, erősebb hatalommal, olyan országban, a melynek uralko15*