Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

296. országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. 113 megobstruáltunk volna, vagy csak akadályt gördítettünk volna eléje. Igen t. elnök ur, kérek öt perez szünetet. Elnök : Méltóztassék beszélni, még nincs itt az ideje ; még nincs 12 óra se. (Felkiáltások halfelöl : Még keveset beszélt!) Adok szünetet, de később. Pop Cs. István : Miként múltkori beszédemben is felhoztam és idéztem gr. Apponyi Albert beszédéből, most is állitom, hogy mesterséges utón hatalmat teremteni vagy osztályoknak örök életet biztosítani képtelenség. Maga gr. Apponyi Albert e tekintetben igen kitűnő és megszívlelendő kijelentéseket tett, a melyeket kellene, hogy most is kövessen és magáénak valljon a mostani kormány. Ezek az elvek ugy hangzottak, hogy mesterséges eszközökkel ő nem akarja sem az arisztokrácziának, sem az úgynevezett felső osztályoknak biztositani a hatalmat, hanem az a saját belső, intenziv hatalmával erősitse meg magát. Hol van olyan parlament, melyben annyi prekautélával, annyi sok kifogással akarjanak dolgozni 1 Lehetséges-e elképzelnünk, hogy az általános választói jogot egy ilyen revízióval közmegelégedésre fogják megoldani ? Hiszen legyenek annak a választási reformnak az elvei bárminők, a harcz semmi körülmények között el nem marad és el nem maradhat. Azt mondanám, hogy az állami életben a legnagyobb veszedelem volna, ha harcz nélkül csinálnának ilyen korszakos reformot, mint a választói reform. Nemhogy védjem Tisza Istvánt, mert én is örvendek, hogy uralma visszajöhetétlenül elmúlt, azonban ő azt mondta: Eszemágában sincs klotürt, vagy házszabályszigoritást behozni ott, a hol nagyfontosságú intézményekről van szó, eszemágában sincs korszakos alkotásokat ilyen szigorított házszabály lyal végrehajtani, hanem igenis, biztositani akarom esélyek ellen az államháztartásnak rendes menetét. Azok, a kik azt állítják ma is, hogy ez a mostani házszabályrevizió sokkal, de sokkal szigorúbb, mint a Tisza István tervezte házszabálymódositás, vagyis a leksz-Daniel, azok igazat mondanak, mert ha a szükségnek kényszerítő hatása alatt esetleg parlamenti formahibát is elkövetnek, az még érthető, azonban az a házszabályrevizió, mely a jövő parlament házszabályait is ezen az alapon kívánja letárgyaltatni, az ezerszerte szigorúbb, sőt mondhatnám, teljesen lehetetlenné teszi akármelyik ellenzék működését. (Igaz! Ugy van! a középen.) Hogy fog az megesni, a mi ebben a revíziós javaslatban van, hogy az elnök urnak megvan az a hatalmas joga, hogy ő maga állapitsa meg, mikor tér el a szónok a tárgytól, és ha az illető képviselő megkéri a házat és a ház hajlandó volna megadni az engedélyt, hogy a tárgytól eltérjen, még a háznak sincs meg ez a joga, hanem kizárólag az elnök gyakorolhatja ezt kénye és kedve szerint. És ez is attól függ, ki az elnök. A horvát kérdésben meggyőződhettünk arról.hogy az elnökök közt is vannak elvi ellentétek s így megtörténKÉPVH. ÍTAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. hetik, hogy az egyik képviselőnek az elnök megengedi a szólást és azt hiszi, hogy az nem eltérés a tárgytól, a másik pedig máskép fogja fel hivatását és így 16 óra alatt 80—100 szónokot lehet kibeszéltetni. Ily körülmények közt teljesen az elnökre bizni ezt az óriási nagy hatalmat és a kisebbséget neki kiszolgáltatni, a nélkül, hogy az elnökben megvolnának azok a garancziák, melyek megvannak az angol elnökben, véleményem szerint nem lehet. (Helyeslés a középen.) Erről a házszabálymódositásról, a melyről ismételten állították, hogy vajmi nehéz megérteni, és vajmi nehéz tudni, mi van benne, mi nincs benne, csak egyet lehet konstatálni és ez az egy megdönthetetlen, t. i. hogy a 16 órás ülésekben az embereket agyonbeszéltetik. (Ellenmondás.) Lehet az az illetőnek érdeke, hogy a tárgyalás hosszabb ideig tartson, mert az tisztességes parlamenti fegyver, hogyha valaki a tárgyalásokat kihúzni akarja. Mert sokszor tapasztaltuk a világ minden parlamentjében, hogy az u. n. egészséges kompromisszumok az ilyen viták alatt szoktak létrejönni, akkor ismerik fel a hazának és az egyes csoportoknak érdekeit az államférfiak. Sok mindenféle hasonlatot lehetne felhozni erre vonatkozólag, de én épen t. képviselőtársamtól csak azt kérdem, hogyha valaki beteg, és beadnak neki egy pilulát, az ugyebár alkalmas lehet egészségének helyreállítására, de ha száz, vagy ezer pilulát tesznek abba az emberbe, akkor elpusztul attól az orvosságtól. Ép igy elpusztulhat a 16 órás ülések alatt is az ember a szóban, a nagy izgalmakban, a melyek rendesen össze vannak kötve az ilyen ülésekkel, különösen nálunk, a hol más a vérmérséklet, mint más államokban, a hol nem angol a vérmérséklet. Ezzel összefüggésben azt is mondják, hogy miért követeljük mi a junktimot a választói joggal. Erre vonatkozólag mi felhoztuk, hogy ennek a junktimnak nem mi vagyunk a szerzői, nem mi találtuk azt ki, a junktim kérdése is először a miniszteri padokról származott. Ott volt legelőször is Günther Antal igen t. miniszter ur, (Éljenzés balfelöl.) a ki már 1904-ben követelte az általános választói jog behozatalát és nagy megelégedésünkre gróf Apponyi Albert beszédének végén azt olvastuk, hogy »mindenekben csatlakozom Günther Antal t. barátom indítványához és azt magamévá teszem<<. Ha tehát Günther Antal volt ellenzéki és jelenlegi miniszter és gróf Apponyi Albert azt az elvet hirdette, — és én ezt nem is tartom megváltoztathatónak — hogy igenis előbb az általános választói jog kell, azután jöjjön a házszabályrevizió, akkor mi is vallhatjuk ugyanezt a nézetet, mert épen ugy lesz, a mint gróf Apponyi Albert mondotta, hogy : attól tartok, hogy te, miniszterelnök, ugyan megígérted az általános választói jogot, de ha meglesz a kezedben a házszabályszigoritás, akkor ez csak olyan tessék-lássék reform lesz, ugy csinálod majd, a mint neked fog tetszeni, nem pedig, a mint a közjó kívánja. Ilyen körülmények között ne csodálkozzanak, 15