Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

112 296. országos ülés 1908 tétben alkotmánybiztositékokat — hogy a házat a ház akarata ellenére fel lehet oszlatni és szét lehet ugratni. Ugy-e bár mindezen jogokkal még nem birunk, de azért nagy pózzal dicsekedünk, hogy alkotmányunk talán még idősebb, mint Anglia alkotmánya. Mi van Angliában a képviselőházban és mi nincsen meg nálunk ? Méltóztatnak tudni, hogy Angliában a ház megalakulása után a speaker azonnal követeli, kivánja a királytól a parlament jogainak a megerősítését. Anson angol iró könyve franczia kiadásban gyönyörű szépen értekezik azokról a parlamenti privilégiumokról, a melyek a legdrágább kincsei a parlamentnek, mert ott nemcsak követelik, de meg is tudják őrizni ezeket a jogokat. Mi beszélünk az angol parlamentről, összehasonlítgatjuk a mienkkel, akkor, a mikor minket innen bármikor kiugraszthatnak. Magyarra forditva a következőket mondja e tárgyban : Mindenekelőtt felkéri a speaker a lord kanczellárt, a ki a király nevében jelenik meg, arra, hogy kegyeskedjék a felség megerősiteni a parlament összes privilégiumait, különösen ama privilégiumait, a melyek a szabad szólásra, a személyi sérthetetlenségre, kiterjesztve még a szolgákra is, továbbá arra a jogra hivatkoznak, hogy senkit le nem lehet tartóztatni, és végül, hogy adandó alkalommal megjelenhessenek a felség előtt. Miután a sj>eaker ezeket kivánta, akkor előáll maga a lord kanczellár és a felség nevében ismétli, hogy igenis, uraim, ő felsége az önök privilégiumait tiszteletben fogja tartani, nemcsak, hanem az önök ténykedéseit mindig a méltányosság szerint fogja megítélni, nem a szigorú jog szerint, így néz ki az az angol parlament. Hol vannak meg nekünk azok a jogaink, hol van a képviselőnek az a sérthetetlensége ? Hiszen a közel Ausztriában a képviselőket csak súlyos bűncselekmény miatt adják ki. Ott kihágásért nem adnak ki képviselőt. Nem zaklatnak képviselőt, nálunk pedig voltak képviselők, a kiket csendőrök, vagy szolgabirák letartóztattak . . . Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Mozgás.) Pop Cs. István : Felállítottuk tehát a tételt, hogy igenis a közszabadságokat kell előbb biztosítani intézményesen, és csak azután adjuk meg a parlamentnek a mindenhatóságot. Nagyon helyesen jegyezte meg egy barátom, hogy ha a többségi elvet e házszabályrevizióval ugy megerősítjük, a mint tervezi ez a Nagy Emil-féle javaslat, akkor e többség egyúttal parlamenti hatalom lesz, a mely hatalom a történelem igazolása szerint nem szokott megállani, nem mondja, hogy elég, de tovább lép, és meg fogja semmisíteni a 65—68 municzipium törvényhatósági jogát, és akkor t. ház és t. Kossuth-párt, jó lesz gondolni arra, a mit Kossuth Lajos a 48-iki pozsonyi országgyűlésen mondott, hogy ugyanis az a körülmény, hogy a muuiczipiumokban fognak érvényesülni a nemzetiségek, nem ok a központosításra ; azért kell nekem ez a nagy autonómia, hogy ha egy szegletben elfojtják a márczius 23-án, hétfőn. szabadságot, feléled, uj életre éled egy más szegletben. Ezért kell nekünk egy kis szabadság a parlamentben is, hogy ha minden oldalról elnyomják a nézetnyilvánitást, a népek akaratának érvényesülését, akadjon egy ellenzék, a mely erős parlamenti eszközökkel megállítsa a többséget. Ha átolvassuk az összes beszédeket, a melyek 1904 november havában elhangzottak, mindenütt conditio sine qua non gyanánt követelték valamennyien, különösen Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert, ezen intézmények létesítését, és csak azután voltak hajlandók némi házszabályrevízióba belemenni ; olvassák el csak szorgalmasan és meg fognak győződni, hogy így volt. (Zaj.) Hát most mi azokat az elveket feladjuk, csak azért, mert a mai többségnek kényelmetlenek és kellemetlenek, és megelégedjünk azzal, hogy egyrészt a t. miniszter ur kegyesen elismeri, hogy a következetesség nem mindig politikai erény, vagy a mint egyik képviselőtársunk mondta, csak az ökör következetes. Vagy azokkal a mumusokkal elégedünk meg, hogy az horvát testvérek mily nagy veszélyt rejtenek magukban, s az a veszély oly nagy, hogy egy kis tollvonással, irka-firkával el lehet tüntetni 1 Ez nélkülözi a komolyságot. Mumusként állítanak minket egyrészt oda, másrészt azzal vádolnak, hogy igen elnézők vagyunk minden mozgalommal szemben, a mint a t. belügyminiszter ur mondta, hogy itt ugyan csendesen viselkednek, azonban hogy titokban mit művelnek, azt ő sem tudja. T. ház, állnak azok az elvek most is, sőt hatványozott mértékben. Ki fogom mutatni és indokolni is fogom, hogy a házszabályrevizió ezerszer, meg ezerszer szükségesebb volt 1904-ben, mint a mai viszonyok közt, és ennek daczára önök annak keresztülvitelét a hmine elutasították és még a gondolatát is kárhoztatták a házszabályrevíziónak. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István ". Akkor önök azt mondták, hogy még bizottságot sem küldenek ki, sőt mi több, megobstruálták a bizottság kiküldését is . . . Ugron Gábor: Helyes volt! Pop Cs. István: Nem is helytelenítettem akkor sem. de a mi akkor helyes volt, most is helyes. Ugron Gábor: Az klotür volt! Pop Cs. István : Akkor 6 év állt a hátunk megett, mikor a parlament úgyszólván semmit sem dolgozott, obstrukezió obstrukeziót követett és akkor nem ilyen dolgokat akadályoztak meg, mint a választói reform, a mit nem ismerünk, hanem a költségvetést, ujonczmegajánlást, a melyek nélkül az állam nem is élhet. Volt tehát oka Tisza Istvánnak akarni a házszabályreviziót az ő felfogása szerint, de nincs önöknek arra semmi okuk, mert minden ugy ment, mint a karikacsapás, nem tudtak hozni valamely törvényjavaslatot a ház elé, a melyet