Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

296. országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. 107 közbeszólásra nem szándékozom bővebben reflektálni, csak sajnálatomat kell kifejeznem, hogy a törvényhozás épületében egy törvényhozó jogi érvelés helyett olyant mondhat egy pártnak, hogy ha nekünk ebben a hazában nem tetszik, menjünk ki Amerikába. A házszabályrevizió is egy teljesen ferde nézetnek a kifolyása. Ha a t. ház jobban ismerné a nemzetiségi kérdést, meg vagyok győződve, hogy ezt a Nagy Emil-féle javaslatot a limine elutasítaná. Miután ez az indítvány kizárólag a nemzetiségiek ellen készült, (Ellenmondások balfelóí.) azt hiszem, nem magával az inditványnyal kell annyira foglalkoznunk, mint inkább azzal a czéllal, a mely felé ez a házszabálymódositás irányit va van. A törvényhozás, azt mondhatnám, a legnehezebb tudomány. Minden törvényhozónak ismernie kell nemcsak a saját országának földrajzi és etnikai sajátságait, hanem még azokat a törvényeket is, melyek a nép tömegeinek a népleikében megnyilvánulnak. Nem hozhat helyes és jó törvényt az, a ki a saját megyéjén kivül az országot alig ismeri, vagy a ki az országot abból a kis tudományból ismeri, a melyet esetleg az elemi iskolában, vagy pedig a középiskolában tanult meg. Nagy előnyére volna tehát a t. képviselőtársaimnak, ha ezt a fontos kérdést, a nemzetiségi kérdést nemcsak a Budapesti Hirlapból, nemcsak azokból az emiitettem rossz művekből. . . Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgyhoz szólni. Farkasházy Zsigmond : Ez nem horvát szónok. Elnök: Farkasházy képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés.) Rakovszky István : Nagyon ráfért! Molnár Jenő: Nemzeti vivmány! Rakovszky István : Ös-nemzeti! Faj-nemzeti! Ivánka Milán : Ezekből az okokból, a melyeket emiitettem, azt következtetem, hogy a szőnyegen lévő javaslat nem fogja elérni ezélját, olyan lesz mint egy ferde irányban kilőtt golyó, mely a czélt semmiképen sem találja el. A javaslatnak czélja, mint mondám, a nemzetiségi törekvések megakasztása", de ezen házszabály módosítási indítvány a mi törekvéseinket megakasztani nem fogja. A mi törekvésünk nem egyéb, mint nyelvünk fejlesztése és nemzetiségi sajátságaink megőrzése. A szőnyegen lévő indítványban a törvényhozó testületnek nem azt a működését látom, mely a tudomány, a tudás eszközeivel akarja a kérdéseket megfejteni, hanem olyan ténykedést látok, mely erővel, erőszakkal akarja a nemzetiségi kérdést megoldani. Az erőszak politika] a különösen Magyarországon és különösen a XX. században már nagyon is lejárta magát. Az erőszak politikája talán helyes és előnyös volna valahol a legsötétebb Afrikában, a kanibálok között, hanem Európa közepén, a mai korban, a villany és a gyorssajtó korában már lehetetlen politikává vált. A házszabályrevizió nem a bajnak az okát akarja gyógyítani, hanem a baj megnyilatkozását akarja letakarni. Olyan az, mintha a test mérges sebére valaki angol flastromot akarna ragasztani, hugy azt a mérges sebet letakarja, (Igaz! Ugy van!) a középen.) de nem olyan ez az indítvány, mely a bajnak, a rossznak gyökerét volna kéj^es kiirtani. Ezért mondom azt, hogy ez az indítvány egy ferde irányban kilőtt golyó, mely ezélját sohasem fogja eltalálni. Az ország legnagyobb baja pedig az, hogy a nemzetiségi kérdés nincs a jog és a méltányosság szerint megfejtve, ennek következtében a nemzetiségek és a magyar faj közt állandó torzsalkodás van. a melyet nem annyira a nemzetiségek, mint inkább a kormányhatalom szit és idéz elő. (Igaz ! ügy van ! a kzöépen.) A mint már említettem, a Mzszabályreviziós indítvány indokolásánál a t. kormány többször jelentette ki azt, hogy az országban sok a beiellenség, s hogy ezen belellenségek ellen készül ez a módosítás. (Halljuk ! Halljuk !) Tehát hivatalos helyről nyert megerősitést és konstatálást, hogy ebben az országban a nemzetiségek quasi ellenségképen állanak szemben a magyarsággal. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ivánka Milán: Ha az igaz volna, a mit a t. miniszter urak mondottak, akkor az ő kötelességük az volna, hogy az ellenségeskedéseket megszüntessék, vagy keressék módjait, gyógyszereit annak, hogy az ellenségeskedések megszűnjenek. De ezen szőnyegre hozott javaslatban egyáltalában nem látom azt az orvosszert, a mely az ellenségeskedést képes volna megszüntetni, sőt ellenkezőleg abban, hogy itt az ország állampolgárainak felét erőszakos utón el akarják ütni jogaitól, épen a legalkalmasabb eszközt látom arra, hogy ezt az ellenségeskedést még jobban kiélesitsék, még jobban elmérgesitsék. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ivánka Milán : Igen jól tudom, hogy a politika nem mindig az észszerűséget követi, hanem hogy benne a hatalmi érdekek érvényesülnek leginkább. A házszabályreviziós indítvány is ennek a hatalmi politikának megnyilvánulása. De azt hiszem, bármily erős is legyen az a hatalom, bárhogyan is bízzék önmagában, kell, hogy az észszerűséget is respektálja, kell, hogy az észszerűség a czélszerűség előtt a hatalom is meghajolják. Mert hiába hatalmas a kormány, hiába hatalmas a jelenleg uralkodó többség, ezzel a házszabályrevízióval nem fogja eltüntetni a nemzetiségi kérdést, nem fogja azt letörni, nem fogja azt elnémítani. Azt mondják, hogy a házszabályreviziós indítvány a horvátok ellen készül. Hát itt is áll ugyanaz, a mit a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag mondtam. A horvátok jogos követeléseit mindenképen ki kell elégíteni. A mennyiben az ő követeléseik, törekvéseik nem volnának jogosak, azok a házszabályrevizió nélkül is végrehaj ihatatlanok lesznek és azok érvényesülését, meg vagyok győződve, a t. többség nem fogja megengedni, 14*