Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

108 296. országos ülés 1908 A horvát kérdés szintén egy befejezetlen, egy lappangó kérdése a mi politikánknak, a .melynek halogatása és ilyen kautélákkal való akadályozása csak kárára van az országnak. Ha látjuk, hogy a horvátoknak vannak jogos követelései, azokat őszintén és bátran meg kell nekik adni, de nem szabad ilyen kicsinyességekkel, házszabályrevizióval ezeket érvényesülésükben megakadályozni, elodázni és elhalasztani akarni. Azt mondják, hogy ez az indítvány a szoczialisták ellen is készül. Meg vagyok győződve, hogy nálunk, akármilyen liberális legyen is az általános választói jogra vonatkozó törvény, a szoczialisták nem lesznek itt olyan erős párttal képviselve, hogy obstrukcziót csinálhatnának, vagy obstrukczióval képesek lennének a ház tanácskozási rendjét megakadályozni. Jósolni ugyan nem lehet, de azt hiszem, hogy egy 10—15 főből álló szoczialista.párt nem lesz képes semmiféle obstrukczióval, még a leghatározottabb technikai obstrukczióval sem megakadályozni a ház tanácskozási rendjét. Teljesen kizártnak tartom tehát, hogy a házszabályrevizió a szoczialisták ellen irányulna. Inkább megengedhetőnek tartom azt, hogy a házszabályrevizió a jelenlegi 48-as és függetlenségi párt ellen készül. Késziti pedig gróf Andrássy Gyula t. belügyminiszter ur, a kinek titkos óhaja az, hogy a 67-es programm ebben az országban általános, érvényes és elfogadott legyen. Ez a testvérharcz a 67-es és 48-as párt között reám csak annyiban tartozik, hogy én szerény tehetségemhez képest figyelmeztessem a t. 48-as függetlenségi pártot, hogy ez a szájkosár, a melyet itt jelenleg kötni vagyunk kénytelenek, még a t. 48-as és függetlenségi párt szájára is rá fog kerülni. (Zaj.) A mikor én határozati javaslatomat beadtam, szándékomban volt a t. többség figyelmét arra felhivni, hogy igenis, szükség volna egy bizonyos házszabálymódositásra és szükséges az obstrukcziót egy kicsit ránczba szedni, korlátozni és ferde kinövéseit megnyesegetni és hogy én sem. zárkózom el az elől, hogy az obstrukcziót bizonyos házszabálymódosítással rendezzük. De a mikor az obstrukcziót korlátozni akarjuk, történjék meg ez a korlátozás a nép szuverenitásának jegyében. A házszabálymódositás ne egyes pártoknak, ne a jelenlegi kormánynak szolgáljon előnyére, hanem kizárólag az egész népnek, hazánknak, kizárólag hazánk érdekében szolgáljon. Minthogy pedig ez a parlament a népet képviseli az uralkodó hatalommal szemben, azt tartom, hogy a házszabályt is a népszuverenitás jegyében kell módosítani oly módon, hogy ezáltal ne a népnek az uralmát korlátozzuk, hanem épen ellenkezőleg, a népnek uralmát öregbítsük és erősítsük. Ezért voltam bátor határozati javaslatomban indítványozni azt, hogy a ház küldjön ki egy 30 tagú bizottságot azzal az utasítással, hogy az készítse elő egy házszabálymódositásnak a tervezetét, a mely tervezetben azután a képviselőháznak a népszuverenitás elvén alapuló jeUege minél jobban kidomborodjék. Epén ezért márczius 23-án, hétfőn. ez alkalommal is bátor vagyok a t. háznak határozati javaslatomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslések a középen.) Elnök : A zárszó jogán szó illeti Pop Cs, István képviselő urat. Pop Cs. István : T. képviselőház ! A házszabályok revíziója körül folytatott vitában két különös körülmény merült fel. Az első figyelemre méltó körülmény az, hogy ebben a vitában, a mely korszakos alkotást van hivatva létrehozni, majdnem kizárólag csak a nemzetiségiek és a független-, ségi pártnak u. n. disszidens csoportja vett részt. Feltűnő, hogy a többség, a mely rendkívüli módon reklamálja ezen nagy reformot, nem igen beszél. Én utaltam az általános vitánál arra, igen t. képviselőház, hogy mi vezette ezt az óriási többséget, hogy a midőn ezen korszakos reform, korszakos alkotás czéloztatik, hallgat és hogyha valaki felszólal, mint tették a t. miniszter urak, az illetők restelték, hogy az európai művelt világ általános elveivel ellentétes elveket valljanak és csak azt mondották, hogy igen, onnan, a nemzetiségek és a balpárt részéről az a folytonos vád hallatszik ellenünk, hogy azt a kardot akarjuk összetörni, a melylyel megszereztük a hatalmat; erről a miniszter urak azt mondották, hogy igaz, így kell lenniök, de változtak a viszonyok, mert mi azt valljuk, hogy a következetesség nem mindig politikai elv, nem mindig követelménye a pohtikai erkölcsnek. Volt azonban a többségnek egy igen t. tagja, Tolnay Lajos, a ki olyan elveket vallott, a minőket, beismerem, a miniszter urak nem igen vallhatnak és a minőket sehol a világon, a hol alkotmányosság van, nem lehet hallani. Az mondatik ugyanis, hogy e házszabályrevizió czélja a többség akaratának érvényesülhetése, a mi a jelenlegi házszabályok mellett majdnem lehetetlen. Mit mondott Tolnay képviselő ur a többségi akarat érvényesülésére vonatkozólag ? (Olvassa) : »Megvallom, t. ház, bármely házszabályrevizió, a tanácskozási rendnek bármely szigorítása szempontjából nem vagyok más véleményen, mint az urak. Nemzetiségi szempontból homogén országban én egy tetszőleges házszabályszigoritási javas^ latot először feleslegesnek, másodszor czélra nem vezetőnek és illuzóriusnak tartok, még pedig azért, mert azon obstrukczió mellett, a mely egy ilyen országban lehetséges vagy áll a nemzeti közvélemény és akkor legyen az a házszabályrevizió bárminő, olyan kard az, melyet nem lehet a hüvelyből kihúzni, nem lehet vele élni, az a harcz nem a parlamentben dől el, hanem künn. Ha pedig nem áll mögötte a nemzeti közvélemény, akkor lehetetlenné válik az obstrukczió. Egészen másképen áll azonban a dolog, mikor egy ilyen házszabály megalkotásáról oly országban van szó, a minő, sajnos, a miénk is, mely nemzetiségi szempontból heterogén. Azoknak az uraknak, kik az ilyen javaslat ellen, mely magyar nemzeti szempontból haladást vagy legalább nem visszaesést jelent, állást foglalnak, nem mellékes kérdés az, hogy minő felháboro-