Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

100 295. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. Általában, t. ház, egy nagyon szomorú dolog, hogy nekünk minduntalan ennek a tót népnek a bajaival kell foglalkoznunk, a melyek különösen oda csúcsosodnak ki, hogy ők az ország határain kivül kénytelenek kenyerüket megkeresni, miután — sajnos — az a mostoha föld nem látja el őket olyan mértékben, mint az ország egyéb gazdagabb vidékének lakosait. Ennek következtében, t. ház, a tengeren túlra vándorolnak, és nekünk még olyan intézkedéseink is vannak, a melyek ezeket a szegény házalókat országunkból Ausztriába szőritják ki. Utalok arra, t. ház, hogy ezek a házalók Ausztriában sokkal szabadabban gyakorolhatták eddig iparukat, mint nálunk. Miért ? Azért, mert a mig Ausztriában Bécstől kezdve, a hol szabadon árulhattak, úgyszólván minden jelentősebb városba bebocsátást nyertek, minálunk, majdnem kivétel nélkül — a törvényhatósági joggal biró városokról nem is szólva — a rendezett tanácsú városokból, sőt egyes nagyközségek területéről is ki vannak tiltva. Innen van az, hogy kizárólag a faluzásra vannak szoritva és olyan helyeket keresnek maguknak, a hol a városi népekkel érintkezhetnek, a mi — sajnos — nem nálunk található, de Ausztriában, Ezen körülményt is vagyok bátor a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmébe^ajánlani azzal, hogy abban az esetben, ha az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalások nem vezetnének a kellő eredményre, akkor legalább biztosittassék azoknak az embereknek, hogy ők idehaza szabadon, minden akadály nélkül gyakorolhassák az ő nyomorult kis keresményükkel járó iparukat. Még egy nagyon sajátságos dologra kell rámutatnom, a mely egy animozitásban rejti a magyarázatát. Figyelemmel kisértem már több év óta egyes magyarországi kereskedelmi kamaráknak a véleményeit ebben a kérdésben és a napisajtóban is legutóbb találkoztam azzal a szemrehányással, a melylyel illetik a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy t. i. ez a házalókereskedés nemhogy magyar iparfejlesztési czélokat nem szolgál, de külföldi selejtes árukat hoz forgalomba és igy konkurrencziát nyit a magyar kereskedőknek. Hát legyen szabad erre nézve csak azt a megjegyzést és azt az utalást tennem, hogy hát hiszen ezek a házalók, a kik nagyobbrészt nürnbergi árukkal kereskednek, ezeket egy forrásból szerzik be a mi magyarországi kereskedőinkkel. Miért ne legyen szabad tehát annak a szegény tót házaló embernek ahhoz a külföldi kereskedőhöz vagy gyárhoz fordulni, midőn bevásárlásait eszközli, hogyha a magyar kereskedővilág nagyrésze is, — miután nálunk ezek az iparczikkek vagy épen nem, vagy csak csekély mértékben áüittatnak elő — szintén ott szerzik be szükségleteiket. A különbség a kettő között az én szerény nézetem szerint az, hogy a mig az a szegény tót házaló ember az ő naivitásával megmondja a mi kérdésünkre egészen nyilban, hogy ezt a portékát abból és abból a gyárból hozatta, vagy az a szövetkezet, a melytől vásárolta, innen és onnan szerezte be, addig egyes magyar kereskedőnél azt látjuk, hogy bár ugyanott vásárolják a külföldi portékát, mégis nemzetiszínű szalagba, vagy skatulyába csomagolva mint honi iparterméket rásózzák a hiszékeny publikum nyakára. A mig ezek a visszaélések a magasabb kereskedelmi világban nem lesznek szanálva, azt hiszem, általában nincsen jogosultsága annak, hogy épen ezeknél a szegény embereknél szállitsák le a keresetet. Ez nem egyéb, mint nagyképűsködés és én csak sajnálatomat fejezhetem ki azon kereskedelmi egyesületen, vagy körön, a mely a tót házalók konkurrencziájától félti a magyar ipart és kereskedelmet. T. ház! A t. kereskedelemügyi kormánynak iparfejlesztési akcziója, az a memorandum, a melyet az egész ország osztatlan helyesléssel fogadott, egy gyönyörű programmot terjeszt elő. Legyen szabad az igen t. miniszter ur figyelmét felhivnom arra, hogy a tót nép, mely a legelhanyagoltabb állapotban volt eddig, csak szavazómasinának tekintetett az eddigi kormányok által és nem kellett egyébre, mint arra, hogy kormánypárti képviselőket szállitson és adót fizessen. Forditsák tehát figyelmüket nagyobb mértékben erre a tót népre, mely most megint közel áll ahhoz, hogy ilyen nagy anyagi veszteségek érjék. Segítsenek a baján, mert jóakarattal nagyon sokat lehet tenni. Nézetem szerint a felvidék az iparfejlesztési akczió szempontjából kétszeres figyelemben kellene, hogy részesüljön. Ha ezek a házalók elesnek keresetüktől, ezzel egy egész csomó munkaerő szabadul fel. Egészséges ember mind, mert különben házalási engedélyt sem kapnának, mivel csak éptestű ember képes elviselni az ezzel járó fáradalmakat. Szorgalmas munkásemberek és ha jóakarattal bírálja el ügyüket a kereskedelemügyi miniszter ur, mint a hogy abban egy perczig sem kételkedem, akkor segít a bajukon. S legyen meggyőződve, hogy ha anj^agi és ezzel kulturális gyarapodásukat elősegíti, akkor nem fognak olyan könnyen felülni a csábításoknak, mint a hogy azt sajnos, most tapasztaljuk. Bizalommal várom ezen fontos szocziális és gazdasági ügyben a kereskedelemügyi miniszter ur intézkedését és vagyok bátor hozzá a következő interpelláeziót intézni: Interpelláczió a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Van-e a t. kereskedelemügyi miniszter urnak tudomása arról, hogy az osztrák császári és királyi kereskedelmi kormány utalással a Magyarországgal kötött gazdasági kiegyezési törvényre, a magyar honos, u. n. nem kedvezményes házalókat iparuk gyakorlásában Ausztria területén akadályozza, sőt onnan ki is tiltja ? Miután az osztrák kormány ezen intézkedése számos magyar állampolgárt oly érzékenyen sújt, annyira, hogy a legtöbbnek exisztencziája tönkre tétetett : hajlandó-e a t. miniszter ur ezen baj orvoslása végett megfelelő tárgyalásokat inditani % A mennyiben ezen az osztrák kormánynyal