Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

285. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. 101 folytatott tárgyalások kellő eredményre nem vezetnének, hajlandó-e a t. miniszter ur a Magyarországon tartózkodó osztrák honos hasonló minőségű házalókkal szemben is a legnagyobb erélylyel eljárni, és egyúttal mily módon szándékozik a t. miniszter ur az Ausztriában való házalást eltiltott magyarországi illetőségű házalók exiszteneziájának biztosításáról gondoskodni ? Végül hajlandó-e a t. miniszter ur sürgősen intézkedni az iránt, hogy az 1852. évi császári nyílt parancs 17. §-ában felsorolt, s az azóta keletkezett és ezen elbirálás alá tartozó nem kedvezményes házalók is iparukat az egész ország területén kivétel nélkül háborittatlanul és szabadon gyakorolhassák % Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi miniszter urnak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Minthogy a hozzám intézett kérdés mindenesetre aktuális és fontossággal bir, s minthogy bizonyos számú, más keresettel nem rendelkező magyar honpolgárnak megélhetési viszonyait érdekli, ennélfogva bátor vagyok azonnal válaszolni az interpelláczióra. (Halljuk ! Halljuk !) Az első kérdés az: van-e tudomása arról, hogy az osztrák kereskedelmi kormány, utalással a Magyarországgal kötött gazdasági kiegyezés törvényére, a magyar honos u. n. nem kedvezményes házalókat iparuk gyakorlásától Ausztriában eltiltja. Erre vonatkozólag azt kell válaszolnom, hogy igenis van erről tudomásom, de tudomásomat bizonyos magyarázatokkal szükséges körülvennem, mivel a t. interpelláló képviselő ur felszólalásában azt volt szives megjegyezni, hogy az Ausztriával kötött és elfogadott kereskedelmi szerződés nem volt figyelemmel a házalók jogaira. Ez az állítás valószínűleg tévedésen alapszik, minthogy nagyon is figyelemmel voltunk a házalók jogaira, mert fentartottuk azt, hogy a két kormány önálló törvényeket fog hozni a recziproczitás alapján, még pedig ugy, hogy ha mi adunk, hát mi is kapjunk. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy szükségesnek vélte a mostani kormány azt, hogy ez az ügy önállóan rendeztessék, mert nagyon helytelennek találta azt a tényt, hogy Magyarországon olyan viszonyok legyenek, a melyek még mostanig is egy 1852-ből eredő császári pátenssel vannak szabályozva. (Igaz! Ugy van!) Ezeket a viszonyokat mi magyar törvény által óhajtjuk szabályozni. (Helyeslés.) Megjegyzem még, hogy azon osztrák császári pátensből kifolyólag keletkeztek meglehetős kellemetlen helyzetek, t. i. arra vonatkozólag, hogy melyek a kedvezményes és melyek a nem kedvezményes elárusítók. Az előbbeni magyar kormányok, a nélkül, hogy erre vonatkozólag megegyeztek volna az osztrák kormánynyal, magyarázatokat tettek közzé az iránt, hogy ki lehet és ki nem lehet ilyen elárusító, a mely magyarázatok abszolúte nem egyeztek meg az 1852-iki pátenssel, és ennek következménye természetesen az volt. hogy a kedvezményezettek kategóriája Ausztriában és Magyarországon nem volt egészen egyforma. Ebből eredt azután az az igen kellemetlen helyzet, hogy most, midőn egy átmeneti korszak van, kedvezményeseknek csak azok tekintetnek Ausztriában, a kik be voltak foglalva az 1852-iki pátensbe, mert az osztrák kormány a magyar kormánynak egészen önállóan hozott határozatairól természetesen nem vesz tudomást. Ez is igen kellemetlen helyzet volt, a melyet mindenesetre ki kellett küszöbölni, hogy t. i. ilyen abnormális módon nyerjenek bizonyos magyar honpolgárok jogokat, a melyek azután odaát Ausztriában semmi garancziával nem birnak. De vagyok bátor t. barátomnak megjegyezni még azt, hogy talán nem egészen helyes az a felfogása, hogy ezek az 1852-iki pátensben meg nem emiitett és most tehát nem kedvezményes házalók olyanok volnának, a kik azóta keletkezett iparczikkeket árusítanak el. Ez nem egészen helyes, sőt ellenkezőleg, ezeknek az árusítóknak legnagyobb része tulaj donképen nem is magyar czikkeket árusít el, hanem osztrák iparczikkeket, tehát nem 1852 óta keletkezett iparczikkeket. T. barátom második kérdésére vonatkozólag, hogy t. i. hajlandó-e a miniszter az ő általa emiitett baj orvoslására tárgyalásokat indítani meg az osztrák kormánynyal, azt felelhetem, hogy nemcsak hajlandó vagyok erre, hanem hogy azt már meg is tettem és ezen tárgyalások kedvező eredménynyel kecsegtetnek annál is inkább/mert meggyőződésein szerint nagyobb az osztrák érdek, mint a magyar érdek ebből a szempontból, ugy hogy már a maguk érdeke szempontjából is az osztrákok valószínűleg kedvezően fogják megoldani ezt a kérdést. , Azt kérdezi továbbá t. képviselőtársam, hogy a mennyiben nem sikerülne a megegyezés Ausztriával, hajlandó vagyok-e kitiltani az osztrák házalókat. Az föltétlenül bizonyos, hogy ha ők kitiltják a magyar házalókat, . . . Szmrecsányi György: Most is megtörtént! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: • • • akkor mi is ki fogjuk tiltani, még pedig nagyon szigorúan az osztrák házalókat. Remélem, t. ház, hogy erre nem kerül majd a sor, minthogy ismétlem, az osztrák kormányban a legnagyobb hajlandóságot tapasztalom arra, hogy megegyezésre jussunk. Végül azt kérdezi a képviselő ur, hogy hajlandó vagyok-e arra az esetre, ha azok a szegény emberek végleg elvesztik kenyerüket, róluk gondoskodni. Az bizonyos, hogy nekem mint kereskedelemügyi miniszternek kötelességem arról gondoskodni, hogy az országban lehetőleg senki se veszítse el keresetét (Helyeslés.) és hogy mindent megtegyek abban az esetben arra nézve, hogy ezek a szegény emberek másutt és más módon keresethez jussanak, annál is inkább, mert én nem zárkózhatom el az elől az érzés elől, a melylyel a magyarországi tótok iránt viseltetem, (Helyeslés.)