Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

398 290. országos ülés Í908 márczius 13-án, pénteken. joggal és miért nem éltek azzal eddig ? Vagyis miért lett egyszerre joguk? De akár van ebhez joguk, akár nincs, minden körülmények között csak e kormány hibája, hogy a horvátok hatalmát idáig engedte nőni és következménye ez annak a mindenáron való szövetkezésnek és szeretkezésnek, a mely­lyel a vezérlő-bizottságnak azon tagjai, a kik ezt a rossz szövetséget főzték, a horvátok­kal mindenáron egyesülni akartak, — bár a gondolat jó volt — a közös ellenség vissza­verésére. Hogy e tekintetben csakugyan a kormány követte el a mulasztást, a hibát, ezt nem is kell tovább fejtegetnem, sőt nem is illik tovább fejtegetni azon nyilt beismerés után, a melyet a t. kereskedelmi miniszter ur tett. A keres­kedelmi miniszter ur ugyanis bizonyára maga is érzi, hogy mennyire helytelen volt a m. kir. államvasutak szolgálati pragmatikáját törvény­javaslat alakjában a ház elé terjeszteni. A ma­gyar állam kezelésében levő egy magán-üzem­nek, szállítási, kereskedelmi vállalatnak miké­pen való rendezkedése, a személyzet viszonyainak meghatározása egyáltalában nem törvényhozási teendő. Ezt elvégezhette volna a kereskedelmi miniszter ur a maga hatáskörében, mint a hogy addig elvégezték és mint a hogy az ilyen for­mában való elvégzését kérni volt kénytelen a horvátok ellenkezése folytán az általa beterjesz­tett 589 §-ból álló szolgálati pragmatika tár­gyalásának meghiúsulásakor. Épen ugy meg­tehette volna ezt előbb, mint a hogy megtette az áldatlan horvát obstrukczió után, és nem vallotta volna ennek kárát az ország, nem val­lott volna szégyent a kormány, nem lett volna kénytelen a kereskedelmi miniszter ur beis­merni, hogy tévedett, és ezt azzal menteni, hogy tévedni emberi dolog, Én közönséges, egyszerű kis ember vagyok, én tévedni szoktam és fenn is tartom magam­nak az érre való jogot (Derültség.) mindaddig, a mig azokra a padokra nem kerülök. Nem tudom, be fog-e valaha következni. Hiszem, hogy el fog jönni a demokráczia ideje (Éljen­zés a középen.) s az a katona vagyok, a ki a marsallbotot a táskámban hordom és szükség esetén előállók; a mi azoűban nem felkinál­kozás akar lenni, csak tréfálkozom. De, mon­dom, magánember tévedhet, de miniszternek tévedni nem szabad, vagy ha téved, tévedésének megvannak a maga következményei. (Ugy van! balf'elöl.) E következmény .sohasem lehet az, hogy folytassuk a tévedések lánczolatát. Miért essünk mi bele ugyanabba a tévedésbe, a me­lyet, mikor Tisza István követte el, olyan nagy felháborodással visszautasitottak ? Miért csi­náljuk mi meg azt a házszabályreviziót, a mely Tisza István részéről annyira jogellenesnek, annyira alkotmányellenesnek látszott? Miért csináljuk mi meg csak azért, hogy hasonló ujabb tévedések esetén a horvát obstrukczió bajt ne okozzon? Bozóky Árpád: Három év múlva megint beismerik, hogy tévedtek! Benedek János: Nem az a konzekvenczia tehát, hogy a házszabályreviziót kaparjuk elő a közelmúlt háta mögül, hanem az, hogy többé ne jöjjünk elő sem olyan inditványnyal, sem olyan törvényjavaslattal, a mely esetleg megint felidézhetné az obstrukczió rémét, (Ugy van! balfelöl.) a mely megint felidézné azt az áldat­lan küzdelmet, a melyből semmi haszna a több­ségnek, sem a kisebbségnek, sem a kormánynak, sem az ellenzéknek, de semmi haszna — és ez a fő — az országnak sem. (Ugy van! bál­felöl) Ne mentegessék tehát a házszabályreviziót a horvát revizióval; de az általános szavazati jog behozataláról szóló törvénynyel se. (Hallj u-k! Halljuk!) Igazat kell adnom ugy a belügymi­niszter urnak, mint gróf Apponyi Albert miniszter urnak és Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak mindazokban, a miket elmon­dottak a házszabályrevizió dolgában, a mikor azt junktimba hozták az általános választói jog megvalósításával. Tény az, hogy a házszabályok hézagait, fogyatékosságait mindnyájan elismerjük, mind­nyájan honoráljuk báró Bánffy Dezső álláspont­ját, a ki a házszabályok hézagait kitölteni igyekszik, javítani igyekszik ott, a hol a gyakor­lat csakugyan fogyatékosoknak mutatta. Senki sem zárkózik el a házszabályok megfelelő módo­sítása elől akkor, a mikor az általános szavazati jogról szóló törvény áldásait látjuk ós látni fogjuk, hogy a házszabályrevizió dolgában annyit engedhetünk, a mennyit az alkotmányosság megvédelmezése szempontjából a réven veszítve, a vámon, az általános szavazati jogról szóló törvényben nyerni fogunk. De magyar embertől sem azt ne kívánják, hogy zsákban macskát áruljon, sem azt, hogy zsákban macskát vásá­roljon. (Ugy van! balfelöl.) Én még az általa-, nos szavazati jogról szóló törvényjavaslat terve­zetéről nem tudok jóformán semmit sem; mert ha valamit mondunk, a mit a miniszter urak a folyosón ide vonatkozólag elejtenek, akkor, ha ezt velük szemben felhozzák, azzal szokták a dolgot elütni, hogy ez csak folyosói pletyka (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Benedek János: ... és folyosói pletykákra reagálni nem érdemes. A miket tehát a lapok­ból olvasok, a tervbevett plurális és egyéb módozatokról, az általános szavazati jogról szóló törvénynek ilyen legyalázásáról, a mely alapjá­ból akarná azt kiforgatni: (Ugy van! bal felől.) azok olyanná tennék azt a törvényt, hogy az nem kellene a magyar képviselőháznak, de a kutyának sem! (Ugy van! a baloldalon. Derült­ség balfelöl.) Mert ilyen szörnyeteg általános

Next

/
Oldalképek
Tartalom