Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

398 290. országos ülés Í908 márczius 13-án, pénteken. joggal és miért nem éltek azzal eddig ? Vagyis miért lett egyszerre joguk? De akár van ebhez joguk, akár nincs, minden körülmények között csak e kormány hibája, hogy a horvátok hatalmát idáig engedte nőni és következménye ez annak a mindenáron való szövetkezésnek és szeretkezésnek, a melylyel a vezérlő-bizottságnak azon tagjai, a kik ezt a rossz szövetséget főzték, a horvátokkal mindenáron egyesülni akartak, — bár a gondolat jó volt — a közös ellenség visszaverésére. Hogy e tekintetben csakugyan a kormány követte el a mulasztást, a hibát, ezt nem is kell tovább fejtegetnem, sőt nem is illik tovább fejtegetni azon nyilt beismerés után, a melyet a t. kereskedelmi miniszter ur tett. A kereskedelmi miniszter ur ugyanis bizonyára maga is érzi, hogy mennyire helytelen volt a m. kir. államvasutak szolgálati pragmatikáját törvényjavaslat alakjában a ház elé terjeszteni. A magyar állam kezelésében levő egy magán-üzemnek, szállítási, kereskedelmi vállalatnak miképen való rendezkedése, a személyzet viszonyainak meghatározása egyáltalában nem törvényhozási teendő. Ezt elvégezhette volna a kereskedelmi miniszter ur a maga hatáskörében, mint a hogy addig elvégezték és mint a hogy az ilyen formában való elvégzését kérni volt kénytelen a horvátok ellenkezése folytán az általa beterjesztett 589 §-ból álló szolgálati pragmatika tárgyalásának meghiúsulásakor. Épen ugy megtehette volna ezt előbb, mint a hogy megtette az áldatlan horvát obstrukczió után, és nem vallotta volna ennek kárát az ország, nem vallott volna szégyent a kormány, nem lett volna kénytelen a kereskedelmi miniszter ur beismerni, hogy tévedett, és ezt azzal menteni, hogy tévedni emberi dolog, Én közönséges, egyszerű kis ember vagyok, én tévedni szoktam és fenn is tartom magamnak az érre való jogot (Derültség.) mindaddig, a mig azokra a padokra nem kerülök. Nem tudom, be fog-e valaha következni. Hiszem, hogy el fog jönni a demokráczia ideje (Éljenzés a középen.) s az a katona vagyok, a ki a marsallbotot a táskámban hordom és szükség esetén előállók; a mi azoűban nem felkinálkozás akar lenni, csak tréfálkozom. De, mondom, magánember tévedhet, de miniszternek tévedni nem szabad, vagy ha téved, tévedésének megvannak a maga következményei. (Ugy van! balf'elöl.) E következmény .sohasem lehet az, hogy folytassuk a tévedések lánczolatát. Miért essünk mi bele ugyanabba a tévedésbe, a melyet, mikor Tisza István követte el, olyan nagy felháborodással visszautasitottak ? Miért csináljuk mi meg azt a házszabályreviziót, a mely Tisza István részéről annyira jogellenesnek, annyira alkotmányellenesnek látszott? Miért csináljuk mi meg csak azért, hogy hasonló ujabb tévedések esetén a horvát obstrukczió bajt ne okozzon? Bozóky Árpád: Három év múlva megint beismerik, hogy tévedtek! Benedek János: Nem az a konzekvenczia tehát, hogy a házszabályreviziót kaparjuk elő a közelmúlt háta mögül, hanem az, hogy többé ne jöjjünk elő sem olyan inditványnyal, sem olyan törvényjavaslattal, a mely esetleg megint felidézhetné az obstrukczió rémét, (Ugy van! balfelöl.) a mely megint felidézné azt az áldatlan küzdelmet, a melyből semmi haszna a többségnek, sem a kisebbségnek, sem a kormánynak, sem az ellenzéknek, de semmi haszna — és ez a fő — az országnak sem. (Ugy van! bálfelöl) Ne mentegessék tehát a házszabályreviziót a horvát revizióval; de az általános szavazati jog behozataláról szóló törvénynyel se. (Hallj u-k! Halljuk!) Igazat kell adnom ugy a belügyminiszter urnak, mint gróf Apponyi Albert miniszter urnak és Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak mindazokban, a miket elmondottak a házszabályrevizió dolgában, a mikor azt junktimba hozták az általános választói jog megvalósításával. Tény az, hogy a házszabályok hézagait, fogyatékosságait mindnyájan elismerjük, mindnyájan honoráljuk báró Bánffy Dezső álláspontját, a ki a házszabályok hézagait kitölteni igyekszik, javítani igyekszik ott, a hol a gyakorlat csakugyan fogyatékosoknak mutatta. Senki sem zárkózik el a házszabályok megfelelő módosítása elől akkor, a mikor az általános szavazati jogról szóló törvény áldásait látjuk ós látni fogjuk, hogy a házszabályrevizió dolgában annyit engedhetünk, a mennyit az alkotmányosság megvédelmezése szempontjából a réven veszítve, a vámon, az általános szavazati jogról szóló törvényben nyerni fogunk. De magyar embertől sem azt ne kívánják, hogy zsákban macskát áruljon, sem azt, hogy zsákban macskát vásároljon. (Ugy van! balfelöl.) Én még az általa-, nos szavazati jogról szóló törvényjavaslat tervezetéről nem tudok jóformán semmit sem; mert ha valamit mondunk, a mit a miniszter urak a folyosón ide vonatkozólag elejtenek, akkor, ha ezt velük szemben felhozzák, azzal szokták a dolgot elütni, hogy ez csak folyosói pletyka (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Benedek János: ... és folyosói pletykákra reagálni nem érdemes. A miket tehát a lapokból olvasok, a tervbevett plurális és egyéb módozatokról, az általános szavazati jogról szóló törvénynek ilyen legyalázásáról, a mely alapjából akarná azt kiforgatni: (Ugy van! bal felől.) azok olyanná tennék azt a törvényt, hogy az nem kellene a magyar képviselőháznak, de a kutyának sem! (Ugy van! a baloldalon. Derültség balfelöl.) Mert ilyen szörnyeteg általános