Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 399 szavazati jogról szóló törvényt sem az angol törvényhozás, sem a kontinentális törvényhozások egyike sem ismer egyetlenegy kivételével, de ott is általános bajnak és veszedelemnek kútforrása. Már pedig mi az általános szavazati jogról szóló törvényjavaslattól nem azt várjuk, hogy bajt és veszedelmet hozzon az országra, hanem ellenkezőleg azt, hogy a bajok orvossága legyen; hogy a haza sebeinek gyógyszere legyen; hogy tápszere legyen azon millióknak, a kik éhezve és fázva, kenyér és jogok nélkül sápadtan járnak az utczákon fel és alá. Mezőfi Vilmos: Ha becsületesen csinálják, ugy is lesz, de meghamisítják! Benedek János: Nem kívánok ez alkalomból az általános szavazati jog kérdésével foglalkozni, de nem zárkózhatom el egy pár megjegyzés megtétele elől azért, mert a kormány ezzel akarja indokolni a házszabályrevizió szükségét. (Ugy van! balfelöl.) Nevezetesen azt mondja a belügyminiszter ur, hogy az általános választói jogról szóló törvény meg fogja nyitni a zsilipeket és lehetővé teszi oly elemeknek a magyar törvényhozás csarnokába való betódulását is, a melyek eddig innen ki voltak rekesztve; ezekkel szemben a fegyelem nagyobb mértékére van szükségünk, mert hogyha a nemzetiségek és szoeziáldemokraták és mint a kormány lajjjai lanczirozzák, a hazának, illetőleg a koalicziónak egyéb ellenségei — mert a haza most a koaliczió —• (Ugy van! a jobboldalon.) és mindnyájunkat, a kik a koaliczióval többé szolidaritást nem vállalunk, a haza ellenségeinek igyekeznek feltüntetni . . . Mezőfi Vilmos: Darabontok és hazaárulók mind! Benedek János: . . . mondom, ha mindezek bejönnek a törvényhozás termébe, akkor megfelelően át kell alakítani a házszabályokat is, tehát szükséges azokat revideálni. Ha tehát azt akarják, hogy ezt az argumentumot komolyan vegyük és értéke szerint honoráljuk; ha nem akarják, hogy azt üres rémképnek és csaléteknek tekintsük, akkor tessék beterjeszteni azt a törvényjavaslatot. Távol áll tőlem az a szándék, hogy akár a belügyminiszter urat, akár a mélyen tisztelt kormányt, akár a többség bármely tagját meggyanúsítsam; ez nem kenyerem, mert én mindenkinek meggyőződését tisztelem és mindenkinek jó szándékáról meg vagyok győződve, de ismétlem, ha azt akarják, hogy komolyan vegyük ezt az argumentumot, akkor ám tessék megmutatni, hogy milyen akar lenni az a nagy, korszakalkotó, újjáteremtő, átalakításra hivatott reform. Mezőfi Vilmos: Ha becsületes, miért titkolják? Csak a szégyent rejtegetik! Molnár Jenő: Előre félnek tőle, hogy meg lesz ! Benedek János: Az emberiség történelmében ép oly kevéssé van ugrás, mint a természetben; sohasem szökik át a fejlődés egyik állapotból a másikba. Azt az átmenetet, a melybe az emberiség örök evolucziója szokta vinni a népeket és nemzeteket, mindig meg szokták előzni jelenségek, körülmények és viszonyok, a melyeken annak a nemzetnek vagy népnek okvetlenül keresztül kell mennie. Mi ezeken már meglehetősen túl vagyunk; (Halljuk! Halljuk!) eléggé felismertük az általános szavazati jogról szóló törvényjavaslat beterjesztésének elodázhatatlan és égető szükségét. (Ugy van! balfelöl.) A legkonzervatívabb hazafiak is belátták már azt, akárhány f-fel és y-nal írják is a nevöket, hogy a szavazati jogról szóló törvény nem maradhat többé azon stádiumban, a mint azt az 1848-iki alakulás hozta felszínre, hiszen több mint fél század múlt el azóta. A 60-ik évfordulóját ünnepeljük a márcziusi eszméknek ugyan gyászköntössel a testünkön, de a márcziusi események 60-ik évfordulójához jutottunk el. Hát a márcziusi eszmeérlelő nemzet fellendítő tavaszi fuvalomnak 60. évfordulóján sötétben kell bennünket hagyni az iránt, hogy milyennek tervezi a magyar kormány a népek jogainak kiterjesztéséről szóló törvényt? (Taps balfelöl és a közegen.) Vájjon elzárkózhatunk-e egyáltalában ez elől a kérdés elől ? Nem. És ha nem zárkózhatunk el, akkor kell hogy érvényesüljön ebben a kérdésben, nem az a frázis talán, a melyet én mondanék el, a melyet talán csak annak tartanak a velem ellentétes nézeten lévők, hanem idézem a házszabályokra és a házszabályok kezelésére vonatkozólag a mindnyájunk által osztatlan elismeréssel övezett angol publiczistának mondását, mely igy szól (olvassa): »Bármely törvényhozó testület működésének eredményessége, határozatainak jósága elsősorban attól függ, hogy az akaratkeletkezési folyamat megindítása ne rögtönzött, meglepetésszerű legyen, hanem lehetővé tegye a gyűlés minden egyes tagjának, hogy a tanácskozás tárgyait már előzetesen ismerje, a tárgyalásokra kerülő ügyek felett már messze jóelőre áttekintést nyerj en.« Nyerünk mi itt áttekintést messze jóelőre arról a törvényjavaslatról, a melynek beterjesztésével akarják megindokolni a házszabályrevizió szükségességét ? Egyáltalában még csak betekintést sem engednek, még csak fogalmunk sincsen arról, hogy micsoda általános alapelvek alapján akarja a kormány megvalósítani, vagy mivel akarja megokolni és mikép akarja a ház elé terjesztem a javaslatot Még csak az általános alapelvekkel sem vagyunk tisztában, holott ismernünk kellene magát a törvényt, hogy azt megvitassuk gyűléseken, ankéteken, értekezleteken, hogy a nép megvitassa és népgyűléseken foglalkozzék vele, (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) mert nem lehet egy nemzetet az egyik álláspontból a másikba csakúgy átzökkenteni, az egyik kerékvágásból a másikba hirtelen átmenni, hanem elő kell készíteni a népet, hogy jöjjön tisztába vele és ismerje